DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Nem is gondoltam, hogy én leszek a második felszólaló, ezért kicsit sajnálatomat is fejezem ki, hogy ebben a kérdésben, ami a következő 20 hónap igazgatásával kapcsolatos, talán kevés felszólalás is lesz, talán nem érdeklődnek annyira a képviselőtársak azok iránt a kérdések iránt, ami itt most a szerkezetváltozásnál megváltozik.

Egy struktúraváltoztatás megítélésem szerint minősít egy gondolkodásmódot, hiszen minősíti azt a prioritásrendszert, amiben gondolkodik a feladattal megbízott, a feladatot ellátó; és minősíti, hiszen mit tart fontosnak, mit tart kevésbé fontosnak, mit milyen szerkezeti formában kíván megoldani. Ez történik itt, ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása, előterjesztése kapcsán a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium tekintetében is, aminek végül is az a része, ami a gyermek- és ifjúsági feladatokat illeti, talán jobb megoldásnak is található, hiszen egy másik struktúrában kívánja ezeket a valóban kiemelt feladatokat megvalósítani.

A történet második része, a Sportminisztérium megszüntetése, illetve a feladatnak a Miniszterelnöki Hivatalba való integrálása sokakat megdöbbentett. Megdöbbentett annál is inkább, mert újra és újra el fogom olvasni a miniszterelnök úrnak azt a néhány sorát, amit az olimpia előtt nyilatkozott ama Nemzeti Sportnak adott interjújában, és amivel kapcsolatosan egyébként már többször kapott kérdést, de még sosem kaptunk választ, hogy miért változott meg a véleménye ebben a tekintetben.

“A minisztérium megszüntetése szakmailag és politikailag is hibás döntés lenne. A magyar sportnak erős képviseletre van szüksége a kormányban, de az élet más területén: például az üzleti tárgyalások során is. Nemcsak hiba lenne a minisztérium megszüntetése, hanem végzetes kárt okozna. Ismétlem: végzetes kárt okozna.ö Ezt mondja Gyurcsány Ferenc, Magyarország miniszterelnöke, aki egyébként ezzel második alkalommal lökte el magától a sportot, hiszen emlékezzünk, hogy az olimpia előtt két héttel sportminiszterként - ha úgy tetszik - bedobta a törölközőt, tehát nem kellettünk neki. Mondom én magam, aki közel 40 esztendeje vagyok ebben a világban, élem a mindennapok életét sportolóként, sportorvosként, sportvezetőként, és most második alkalommal is, bár ugyan ő azt mondja, hogy közelebb emelte magához a sportot, mégis úgy érzem, hogy távolabb lökött bennünket.

(21.50)

Érzem ezt annak a nem a mai napirendi pont tárgyához tartozó, mégis megemlítendő költségvetési tervezetnek a tudatában, amit most már ismerünk.

Tehát az a kommunikációs válaszsor, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy “most ezzel magamhoz közelebb emelem a magyar sportotö, amit az államtitkár úr is említett, hogy nemhogy távolabb, hanem még közelebb, közvetlen felügyelete alá rendeli a magyar sportot, ez egészen egyszerűen nem igaz. Annál is inkább nem igaz, mert az államtitkár úr pontosan jól tudja, hogy annak a minisztériumnak a szerkezetében, munkájában, ahol most megítélésem szerint egy főosztályvezetői, főosztályi szintre értékelődik le az egész magyar sport képviselete, annak ugyan Miniszterelnöki Hivatal a neve, de azt külön miniszter és megfelelő államtitkári struktúra és garnitúra felügyeli és irányítja. Tehát messze nem erről szól ez a történet. Arról szól a történet, hogy Gyurcsány Ferencnek, a miniszterelnöknek nem kellett a sport. Magam sem értem, miért döntött így, miért terjesztett ilyen törvényjavaslatot elénk.

Nagyon sok mindent lehetne elmondani ennek az estének a folyamán, ennek a napirendnek a tárgyalása folyamán, ami az emberből emocionálisan jönne ki, hiszen aki valóban több évtizedet eltöltött ebben a világban, az pontosan jól ismeri a sportolók és a sportvezetők lelki világát, azt a hihetetlen szolgálatkészséget és teljesítményre törekvést, amit Magyarországon kevés ágazat valósít meg. Ezt a néhány héttel ezelőtt véget ért olimpia eredményei is egyértelműen bizonyítják. Az az öröm, amivel letették ezek a versenyzők az asztalra ezeket az eredményeket, az az öröm, amivel az edzők hozzájárultak Magyarország tradicionális sportsikereihez, az az öröm, amit láthattunk a szurkolókon, a sportrajongókon az elmúlt hetekben az olimpia kapcsán, vissza nem térő pillanatokat idéz fel újra és újra. Az, hogy egy olimpiai aranyérem kapcsán 3-3,5 milliárd ember nézi a magyar sportolókat, azt gondolom, válasz lehetne vagy indoklás lehetne mindarra, amit én most szeretnék pár percben érzékeltetni önnel, államtitkár úr, vagy önökkel, tisztelt képviselőtársaim. Kevés vagyok és az idő is kevés ahhoz, hogy ennek minden egyes részletét itt el tudjam mesélni. El tudjam mesélni azokat a csúcsokat és azokat a csodálatos érzéseket, amit egy-egy győzelem kapcsán egy-egy sportoló hozzátesz az egészhez, és azokat a negatív élményeket, ami egy-egy kudarc kapcsán testesül meg egy-egy ilyen magyar lélekben.

Azt gondolom, hogy ennek a húzóágazatnak, amelyik letette ennek a nemzetnek az asztalára azt a fantasztikus eredménysorozatot, amivel a világ élvonalába tartozunk - ezen az olimpián is tizenharmadikok voltunk, vagy ha csak népességre osztjuk vissza, harmadikok vagyunk a világban -, ennek a képviseletét visszadegradálni, leértékelni egy ilyen szintre, elfogadhatatlan, egész egyszerűen elfogadhatatlan és visszautasítandó döntés vagy javaslat, vagy tervezet. Visszalépés, és ezt a visszalépést én magam már érzékeltem a sporttörvény tárgyalása kapcsán, amikor a miniszterelnök úr, akkori miniszter úr egy kicsit összekavarta a dolgokat, mintha bedobta volna a gyeplőt a különböző szervezetek közé - Magyar Olimpiai Bizottság, Nemzeti Sportszövetség, Fogyatékosok Szövetsége, Szabadidősport Szövetség és sorolhatnám tovább -, amikor azt mondta, hogy persze, tegyük ki az asztalra a pénzt - szó szerint idézem -, amiből aztán mindenki egyaránt vehet.

Nagyon - akkor még úgy ítéltem meg - naiv miniszterként, ma már úgy ítélem, hogy tudatosan készítette elő azt a döntést, ami egyébként ma itt van az asztalunkon, hiszen annyira szétstrukturálta, szétszedte a sport megfelelő döntési mechanizmusát, a sport megfelelő képviseletét, ami aztán nyilván egy második döntésben, ami most előttünk van, megtestesül.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy nincs a magyar sportnak miniszteriális képviselete, visszalépés az érdekérvényesítés kapcsán a magyar kormányban; ez visszalépés a különböző - mint ahogy a miniszterelnök úr is mondta nyilatkozatában - üzleti tárgyalások során, hiszen ebben a nagyon szorult helyzetben a szövetségek elnökei, akik az önök padsoraiban is ott ülnek, tisztelt szocialista képviselőtársaim, megyünk, megyünk pluszforrásokat szerezni, de azt fogják mondani ezek a szponzorok az üzleti tárgyalások során, hogy ha nem kelletek a kormánynak, akkor igazán máshova fogjuk a pénzünket fektetni; vagy nem mindegy, hogy egy magyar versenyző egy nemzetközi versenyen kitől veszi át azt a díjat. És sorolhatnám tovább azokat a hátrányos szituációkat és helyzeteket, amit ez a döntés előkészít.

És nem értem, hogy miért. Nem értem, hogy miért nem lehet egy kis létszámú sportminisztérium. Nem értem, hogy miért nem lehet az, amit már 1998-ban a minisztérium létrehozásával az akkori sportszerető parlamenti képviselők közösen akartak. Tisztelt Államtitkár Úr! Csak önnek mondom, kérdezze meg Bakonyi Tibor képviselő kollégáját és Páva Zoltánt, hogy '94 és '98 között mit harcoltak azért, hogy sportalbizottság legyen ennek az Országgyűlésnek a munkacsoportjai között, és mit harcoltak azért és készítettek elő annak a döntésnek az előzményeképpen, amikor aztán végül is a Fidesz-MDF-kisgazda-kormány megalakította a Sportminisztériumot, és mennyire örültünk abban a bizottságban, ahol lassan már ott ülünk hat esztendeje, hogy végre van előrelépés, érvényesül a sportlobbi, tudunk beszélni arról, ami fontos, hiszen aki sportban gondolkodik, az jövőben gondolkodik, tradícióban, múltban és egyben jövőben is gondolkodik, ennek az országnak az építésében gondolkodik, és semmiféleképpen nem abban, hogy netán ezen a területen toljuk vissza az érdekérvényesítés minden lehetőségét.

Az a költségvetési tervezet, ami előttünk van, egyértelmű bizonyíték arra, amit önök ezzel a döntéssel előkészítenek és meg kívánnak valósítani.

Az Antall-kormány volt 1990 és 1994 között, amelyik egyébként 500 tornatermet épített. Ugyan nem volt minisztérium, de a kormány kiemelt formában foglalkozott a sporttal. Az önök kormányában, a Horn-kormányban, mondtam - Páva Zoltán, Bakonyi Tibor -, a sportlobbi érvényesült, és mentünk szépen előre. Az Orbán-kormány megalakította a minisztériumot. Számos olyan döntés van, nem akarom felsorolni, felírtam ide, kevés az idő, mindjárt vége van a tíz percnek, elmondhatnám, amivel léptünk előre. Önök ezt visszafejlesztik - elfogadhatatlan!

A módosító javaslataink arra irányulnak, hogy egy kis létszámú sportminisztériumot hozzunk létre. Gondolják végig ezt a döntést! Biztos, hogy partnerre találnak az ellenzéki sorokban sportszerető képviselő kollégák között, és tudnánk egy olyan típusú megoldást találni, egy olyan típusú előrelépési lehetőséget találni ezen a területen, ami mindenféleképpen a magyar nemzet egy nagyon fontos húzóágazatának további erősítését és további központban tartását szolgálná.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Forrás: parlament.hu