DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Én egyetértek azzal, hogy az adótörvények nemcsak személyi adóról szólnak. Éppen ezért én ebben a felszólalásban nem gondolok beszélni a személyi adórészről, hanem a helyi adókról szeretnék beszélni, azzal azonban, hogy úgy látom és úgy érzem, lassan egy ilyen adótörvény vitája is hitvitává válik. Az egy dolog, hogy nem tudjuk egymást meggyőzni, az rendben van, de hogy a több vagy a kevesebb, a fontosban vagy a nem fontosban a hitbéli állapot dönti el az álláspontot, nem reméltem, hogy ide el fog jutni a magyar parlament, de itt tart.

Amiért egy ilyen típusú vita folyhat, úgy gondolom, a magyar parlamentben, valószínűleg azért kell hogy legyen, ami a felszólalásomat is jelentősen érinti, hogy az állampolgárokból az adótudatosság teljessége hiányzik részben vagy egészben. Mit értek adótudatosság alatt? Két fontos elemet. Az egyik annak az igénye, a kikövetelhetősége, hogy az állampolgárok kíváncsiak legyenek arra, hogy az őáltaluk befizetett adókból mik történnek helyben vagy az országban. Az adótudatosság másik nagyon fontos eleme, hogy tisztában legyenek azzal, hogy mindenféle fejlesztés, minden működtetés adóforintokból történik. Ennek az alapelvnek az ismerete elsegít ahhoz, pontosan egy költségvetési vitával párhuzamosan folytatott adóvitában, hogy a parlamentben a képviselők, valamennyien tisztában legyünk azzal, hogy ha valami mellé odaállunk vagy valamit vitatunk, az közvetlenül jelentkezik nemcsak a költségvetésben, hanem értelemszerűen mindennapjainkban és az állampolgárok mindennapi életében is.

A központi és a helyi adók egymás közti viszonya olyan régi vitatéma, mint amióta a rendszerváltás megkezdődött. Nem kívánok a történelmi múltba elmélyedni, valamennyien tudjuk, hogy valamikor az önkormányzatok személyi jövedelemadóból való részesedése mennyi volt, majd ez folyamatosan csökkent, minden költségvetési évben egyébként, erre utalunk és elmondjuk, hogy mikor mi történt. Ugyanakkor az önkormányzati rendszer finanszírozása ma nem megoldott. Tehát bármelyik oldalon is üljünk, bármilyen módon is képviseljük a véleményünket, tudnunk kell, legalábbis belülről - van, aki kimondja, van, aki nem -, hogy az önkormányzatok jórészt maradékelven vannak finanszírozva. Tehát az önkormányzatok saját bevételi lehetősége vagy az átengedett jövedelme rendkívül alacsony mértékű. Ez költségvetési évenként változóan, de veszélybe képes sodorni az önkormányzatiságot magát.

Előbb-utóbb egész biztos, el kell hogy jussunk oda, hogy központi költségvetés és a helyi költségvetés, a központi adók, illetve a helyi adók számítása egyáltalán megtörténjék. Ma a központi költségvetésnek elsődlegessége van, ez természetes, de a központi gondolkodásnál még parlamenti szinten sem jelenik meg, hogy az önkormányzatok milyen feladatokat látnak el, ehhez képest milyen bevételek vannak rendelve ezekhez a feladatokhoz. Ezért mi minden alkalommal a költségvetési vitákat meg a költségvetési típusú vitákat úgy folytatjuk le, hogy az úgynevezett önkormányzati lobbik a központi költségvetésből milyen részelemeket tudnak kiharapni véres viták, politikai viták árán. Ez még mindig nem kiszámítható, tervezhető önkormányzati működés, hanem csupán az átélés, a túlélés lehetőségét biztosítja.

Ez az adótörvény egy fontos elemet igyekszik behozni, csak jelzés szinten, a további gondolkodásba. Ezért hat rám riasztóan, hogy úgy tűnik, az SZDSZ pillanatnyi álláspontján kívül mindenki elutasítja az elven túl a gyakorlati működést.

Az önkormányzati jövedelemszerző képesség, az önálló mozgástér érdekében megjelenik egy javaslat a törvénytervezetben, ami azt mondja, hogy a központi törvényben limitált helyi adók közül öt nevesített helyi adónál 50 százalékos mozgástere lehet az önkormányzatoknak. Tehát amennyiben úgy ítélik meg és vállalják ezzel kapcsolatban a politikai felelősséget, úgy ezeknél a helyi adónemeknél kivethetik a magasabb adót.

Tényleg azt kell mondanom, hogy a legriasztóbb az az egyértelmű önkormányzati bizottsági álláspont - amely önkormányzati bizottságban nyilvánvalóan önkormányzati politikusok ülnek -, amely azt mondja, hogy ez nem helyes. Amikor az ember elkezd gondolkodni, miért mondják, hogy nem helyes, akkor a következő logikai lépéseken végig kell jutni: az első pont az, hogy nyilvánvaló, hogy az önkormányzati bizottság minden színű politikusa tudja, hogy az önkormányzatoknál, így a saját önkormányzatánál is nem megfelelő a forrásokkal való ellátottság, tehát legalábbis a következő gazdasági évben bizonyos fejlesztések vagy akár a puszta működtetés bizonytalanná válik.

Milyen lehetősége van egy önkormányzati politikusnak ennek a helyzetnek a tisztázására? Az egyik lehetőség, hogy a költségvetési vitára bízza, milyen újabb - ismert módon - költségvetési részt lehet az önkormányzati szférához visszaszerezni. Azt gondolom, a költségvetés állapotának ismeretében vajmi kevés a remény, hogy ez egy érzékelhető elmozdulás legyen akár egy, akár több, akár az összes önkormányzat esetében.

A másik lehetőség - és itt jön a kollektív politikai felelőtlenség - pedig az, hogy ha kapok egy jogszabályi lehetőséget, ha akarom, elmozdulhatok az adóemelés irányába, ennek a politikai felelősségét természetesen én vállalom, és ez a politikai felelősség ott fog jelentkezni, hogy mit mondanak majd a vállalkozók, de ezzel a politikai felelősséggel nem kívánok élni. Nem kívánok élni, mert a gazdasági helyzetem olyan, hogy kénytelen lennék meglépni ezt az adóemelést. Ha nem teszem meg, akkor el kell számolnom, hogy miért alakulnak ki objektív módon problémák a gazdálkodásomban mint önkormányzatban, tehát nekem ez a lehetőség nem kell. Nem lesz népszerű, én pontosan tudom, hogy minden oldalról különböző felszólalások fogják érni, hogy de, ez az állampolgárok megsarcolása lenne, hogy lehet egy ilyet támogatni.

Ezért kezdtem azzal, hogy az adótudatosságnak kellene kiépülnie az állampolgároknál? tehát, hogy pontosan tudják, hogy csak az ő adójukból, akár központi költségvetésen keresztül, akár a helyi önkormányzaton keresztül épül itt minden. Ugyanakkor nekik elemi joguk és kötelességük az az igény, hogy ellenőrizzék, hogy az ő adóforintjaik milyen célra lesznek fölhasználva.

Azt kell hogy mondjam, az SZDSZ részéről meg fog jelenni olyan módosító javaslat, amely nem csupán, hogy támogatja - nyilván, ha az SZDSZ magára marad, akkor az eredménytelen lesz - ennek a mozgástérnek a fenntartását; azért, hogy legyen egy központi lehetőség és minden önkormányzat maga dönthesse el, hogy e lehetőséggel él-e, tehát kitölti-e a törvényi keretet konkrét lépéssel, vagy sem, ez beletartozik az önkormányzati autonómiába, és beletartozik abba a politikai felelősségbe, amit minden önkormányzatnak viselni kell.

Módosító javaslatban meg fog jelenni a vállalkozók kommunális adójával kapcsolatos módosító javaslat is. Ez megint egy nehéz vita, és ez már egy ilyen politikai elméleti kérdéssé kezd válni, de kötelességszerűen kell elmondanom most is és a költségvetési vitában is, noha ennek a súlyát, azt hiszem, a dolog természeténél fogva nem sok helyen érzik vagy akarják érteni.

(17.00)

A tömegközlekedés, a budapesti tömegközlekedés közvetlenül a megállás, a megállítás előtt van. Tehát amennyiben e tömegközlekedéshez források nem kerülnek biztosításra - és nem remélem, hogy olyan állami központi költségvetési forrás létezzen, amely a túlélést jelentősen meg tudja oldani -, akkor nincs más megoldás, mint a lakossági és az önkormányzati részvétel. Tehát amennyiben a helyi adózásnak nem nyílnak meg olyan lehetőségei, ahol nem kell a központi kormányzatnak politikai felelősséget közvetlenül vállalnia, de a helyi önkormányzatok eldönthetik, hogy a politikai felelősségüket felhasználják-e vagy sem, az nem csak egy korrekt, nem csak egy modern megoldás. A Hanza-városok óta a viták arról folytak, hogy legyen önálló adókivetés joga. A polgárosodás kialakulásának alapja az olyan típusú önkormányzatiság, legyen az bármiféle rendszerben, hogy az önálló adókivetés joga éljen.

Azt hiszem, nem fogunk tudni igazából előremenni, és ez valahol már politikai kérdéssé fog válni. Tehát azt várjuk-e, hogy kevésbé vagy jobban eredményes politikai lobbik a központi költségvetésen belül elérnek átcsoportosításokat, ami valahol valakinek fájni fog, vagy pedig bizonyos önkormányzati autonómia keretén belül - még egyszer mondom, a politikai felelősség elvállalásával - egy valódi, működőképes önkormányzati létezés felé tesz meg lépéseket? Ez nem old meg sokat, csak egy iránymutatás és jelzés, és nagyon fontos, hogy egy ilyen kérdésben a mai magyar parlament milyen álláspontot foglal el.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu