DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem szóló Gúr Nándor és a nap folyamán többen is pozitív elemként említették az adótörvény változtatásai közül az élőmunka terheinek a csökkentését, jelesül az egészségügyi hozzájárulás csökkentését - 1200 forinttal fog csökkenni november 1-jétől.

A bizottsági ülésen kérdést tettünk fel, hogy ez mégis mennyiben fogja a 2005. évben az egészségügyi kasszát érinteni, mennyivel fog ezáltal, illetve a részmunkaidős eho kapcsán csökkenni. Ott azt a választ kaptuk, hogy olyan jelentősen nem érinti, az első jelentősebb hatások 2006-ban fognak megvalósulni. Időközben a költségvetés is, ha kissé késve is, benyújtásra került, és ha összehasonlítjuk a különböző számadatokat, és jelen esetben összehasonlítani csak az előző évi költségvetéssel tudjuk, mert úgy tűnik, hogy a kormányzat attól a törvénysértő gyakorlattól nem kíván eltekinteni, hogy az idei évi várható adatokat a tisztelt Ház asztalára letegye; tehát ha ezt a két adatot összehasonlítjuk, ez 13,2 milliárdos bevételcsökkenést jelent az Egészségbiztosítási Alap számára.

Még nem adtam össze, nem szerepel itt összeadva a gyógyító-megelőző ellátás kasszája, de gondolom, 650-700 milliárd körül lehet. Ha ennek a fényében nézzük, akkor nem egy jelentős tételről van szó, de ha megnézzük azt, hogy külföldi gyógykezelésre a jövő évben 637 milliót vagy például gondozóintézeti gondozásra - a népegészségügyi program kapcsán -, a különböző területeken emelkedő TBC miatt a tüdőgondozó intézetek működtetésére többek között 10 milliárdot szán a kormány, vagy művesekezelésre 16 milliárdot, akkor ennek fényében nem lehet azt mondani, hogy ez kis összeg.

Miért mondom ezt? Nagyon nehéz helyzetben van az ember, hiszen az egyik oldalról valóban el kell ismerni azt, hogy Magyarországon a munkajövedelmek terhelése jelentős; a másik oldalról viszont - mint egészségüggyel foglalkozó - nyilvánvalóan az ember minden fillért próbál megfogni, és nagyon nehéz egy ilyen kérdésben dönteni.

Az Európai Unióban azért az egészségügy kérdésköre, ami mindenhol feszültséget okoz, kitüntetett szegmense minden állami költségvetésnek, minden kormányzati tevékenységnek, még ha tudjuk is, hogy azok a feszültségek, amelyek az orvosilag és a gazdaságilag lehetséges között feszülnek, azért komoly problémákat okoznak. De én erre szoktam azt mondani, hogy nagyon szeretnék egy német vagy egy osztrák egészségügyi problémával itt ma Magyarországon találkozni, és arról vitatkozni, hogy, mondjuk, abból az egy főre jutó egészségügyi költségvetésből vissza lehet-e lépni, vagy sem.

Azt a közgazdászok is elismerik, és ez mindenhol megjelenik, hogy az egészségügyi kiadások tulajdonképpen a munkaerő karbantartását szolgálják, és ez gazdasági szempontból igenis nagyon jelentős, hiszen a népegészségügyi adatok alapján a humán erőforrás állapota már-már a gazdasági fejlődés akadályozójává válik.

Pont a tegnapi nap kaptuk kézhez az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézete anyagát - igaz, hogy ez a gyógyszer-finanszírozás felhasználásával kapcsolatos tanulmánya -, még anno Medgyessy miniszterelnök úr felkérésére végeztek egy vizsgálatot, és ennek ez egy háttéranyaga. (Felmutatja.) Ebben - nagyon klasszikus módon - az OECD-országoknak a negyven évre visszatekintő egészségügyi kiadásai szerepelnek. Ebből sajnos az állapítható meg, amit eddig is tudtunk, csak 1960-2001 között ezt számadatokkal láthatjuk, hogy az OECD-államokban bizony ebben az időszakban az egészségügyi közkiadások aránya a nemzeti össztermékből mindenhol jelentősebb mértékben növekedett, mint maga a nemzeti össztermék. És ez a gazdaságilag kevésbé fejlett országok esetén is így van. Ebből a szempontból egyedül Magyarország az, ahol a nemzeti összterméken belül a csökkenés 7,8 százalékról - ez 2001-es adat - 5,1 százalék, de tudjuk jól, hogy a jövő évi költségvetésben ez már valahol 4,2 százalék körül lesz. Tehát ez megfontolandó. Ez nagyon népszerű lépés. A kérdés az, hogy valóban olyan jelentős tehercsökkenést jelent a vállalkozóknak, a munkaadóknak, aminek valóban pozitív hatása lesz. Én ebbe nem mennék bele, kérdéses, viszont az egészségügy számára ez nagyon fog hiányozni.

Miért tartom fontosnak ezt most az adó kapcsán is elmondani? Ugyanis akkor, amikor 2002-ben a kormányprogram vitája volt - mert bár sokan vannak ebben a patkóban, akik a 2002-es kormányprogramot szeretnék elfelejteni, de úgy gondolom, hogy nem lehet elfelejteni -, az egészségügyi fejezetének volt egy pontja, amit mi kifejezetten üdvözöltünk. Méghozzá az a pontja, amelyik azt mondja - pontosan idézem -: “A járulékreformban a közfinanszírozásnak számító források egyértelmű meghatározására törekszünk. Az egészségbiztosítási járulékot a szociálisan rászorulók, a nyugdíjasok, a katonai szolgálatot, a társadalmilag hasznos családi feladatot teljesítők helyett a költségvetésből fizetjük. Olyan jogszabályokat készítünk elő és terjesztünk a parlament elé, amelyek garantálják, hogy akinek megfelelő jövedelme van, az rendszeresen fizesse a járulékait, azért, hogy senki ne lehessen ügyeskedő haszonélvezője a mindenkire kiterjedő kötelező egészségbiztosításnak. Olyan nyilvántartást és egyéni számlarendszert vezetünk be, amely az egészségügyi dolgozók adminisztratív terhelése nélkül képes a járulékfizetési kötelezettségek teljesítésének nyilvántartására, az egészségügyi ellátásra jogosultság igazolására.ö

(19.20)

Ezzel szemben az első volt, hogy az előző kormányzati ciklusban az állampolgárok megkapták év végén a kimutatást, hogy mekkora jövedelem után fizettek be utánuk járulékot, ezt megszüntették.

Az, hogy a keresztfinanszírozás visszaállítása most már szóba sem jön, nagyon szomorú. Ezzel a '97-es nyugdíjtörvény-módosítással az önkéntes biztosító pénztárak oltárán áldozta fel az akkori szocialista-szabad demokrata kormányzat a keresztfinanszírozást, ami a nyugdíjasok után többek között az egészségügyi kasszának biztosított előre megállapított fejkvóta alapján jövedelmeket. Nézegettem az adatokat, lehet, hogy rossz, amit találtam, de ez '97-ben még körülbelül 27 milliárdos tétel volt. Ha ezt '97-től fokozatosan tovább görgetjük, akkor azt hiszem, nem állok messze - habár államtitkár úr kiváló statisztikus, lehet, hogy ezt rögtön tromfolja -, de százmilliárdos nagyságrendű tételt érne el valorizálással együtt természetesen ez az összeg. És ha arra gondolunk, hogy az idei egészségügyi ellátás kapcsán a Magyar Demokrata Fórum úgy számított, hogy 66 milliárdos pluszjövedelem kell a büdzsébe ahhoz, hogy azok a feszültségek ne alakuljanak ki, amelyek kialakultak, ahhoz, hogy változatlan színvonalon működhessen tovább az egészségügy, és ne kelljen a legutolsó tartalékát is fölélni, akkor nagyon vártuk ennek a keresztfinanszírozásnak a visszaállítását.

Tehát már-már skizoid állapotba kerül az ember, amikor az adótörvénynek erről a részéről kell hogy nyilatkozzon, mert egyik oldalról üdvözlendő, viszont ennek az ellentételezése nincs meg, és ez az egészségügyi kasszából nagyon fog hiányozni. Úgyhogy nagyon jó lenne, ha azok a korábbi kezdeményezések, amelyek többek között a Magyar Demokrata Fórumtól is indultak, hogy a jövedéki adónak egy bizonyos része, amely az egészséget nem éppen elősegítő termékek után kerül beszedésre, dohányra, alkoholra gondolok, átkanalizálásra kerüljön az egészségügy részére. Ilyen jellegű dologban gondolkodunk, és akkor tulajdonképpen el lehet fogadni.

De változatlanul és összefoglalva azt tudom csak mondani, hogy nagyon fog hiányozni ez a több mint 13 milliárd forint az egészségügyi kasszából.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu