DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak megismételném Tóth képviselő úr kedvéért, hogy az államháztartás összes bevétele 2003-ban a GDP 44,5 százalékára, 2004-ben a GDP 43,5 százalékára, 2005-ben pedig a GDP 42 százalékára rúgott, illetve fog rúgni. Az államháztartás adóbevételei a GDP 38,8, 38,5 és 38 százalékára rúgtak, illetve fognak rúgni. Vagyis sem a jövedelemcentralizáció, sem az adóterhelés nem csökkent. Képviselő úr, én tudom, hogy kellemetlenül makacs dolgok ezek a számok, de hát sajnos ezek már csak ilyenek.

Amikor azt mondtam, hogy önök bajban vannak, ennek újabb példáját látom abban, hogy a miniszterelnök úrnak most már lassan egy hónappal ezelőtti nyelvbotlásával - amit ő maga is utóbb nyelvbotlásnak minősített, hogy tudniillik nagy a jólét - tudnak igazából poénkodni.

Tisztelt Képviselőtársam! A jólét sajnos nem nagy. A jólét nem nagy, de lényegesen nagyobb, mint az önök idejében volt. A 2001-es reáljövedelem 2004-re 25 százalékkal növekedett. A reáljövedelem, képviselő úr, ne tessék inflációról beszélni, ez már az, ami fölötte van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nem azt mondtam, hogy ebben az országban hemzsegnek a gazdagok.

(20.40)

Azt mondtam, hogy a magyar jövedelmek meglehetősen szerény voltához képest is vannak jobb módúak és kevésbé jobb módúak, és ha a kevésbé jobb módúaknak, magyarán a szegényebbeknek többet akarunk adni, mert úgy gondoljuk, hogy rá vannak szorulva és szükségük van rá, ezt, tisztelt képviselőtársaim, valahonnan el kell venni. Na, ezek a jobb módúak, akiktől elvesszük. Nem nagyon jómódúak, nem gazdagok, nem százmilliárdosok, de mindenesetre többet tudnak tenni az országért, mint azok, akiknek nincsen semmijük.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu