KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy a miniszter úr, az FVM minisztere nincs jelen, mert neki címeztem; gondoltam, hogy a cím felkelti az érdeklődését, eljön és meghallgatja, de hát majd, gondolom, a jegyzőkönyvből el fogja olvasni.

(21.20)

Ez év április 5-én, az agrárköltségvetést érintő elvonások tárgyában feltett azonnali kérdésemben így fogalmaztam: “Gondolom, a miniszter úr földbirtokait ezek az elvonások nem érintik.ö Akkor miniszter úr meglepő vehemenciával azt a - minapi sajtóközlemények tükrében különösnek tűnő - választ adta, hogy “ami a birtokaimat illeti, úgy gondolom, a képviselő úr nem cserélne velem, mert húsz hektárnál sem lenne nagyobb a birtokaö.

Nos, tekintsünk el a friss sajtóértesülésektől, miszerint miniszter úr nemcsak hogy jelentős földbirtokkal rendelkezik, de ráadásul az egyik újságcím szerint “Földbizniszben az agrárminiszterö. Magától értetődő, hogy a földművelésügyi miniszterséggel a földbiznisz összeférhetetlen, mégis én inkább visszatérek miniszter úr április 5-i viszontválaszában tett ajánlatára.

Az akkori parlamenti jegyzőkönyv tanúsítja, én jeleztem, miniszter úr az általa fölkínált vagyoncserével rosszul járna, pedig még nem is tudhattam, valójában milyen tetemes vagyonnal is rendelkezik miniszter úr. Én csupán az ön által akkor bevallott 20 hektárjához viszonyítottam a magam egy sírhelynyi - 30 négyzetméternyi - földtulajdonát. Vagyis miniszter úr már akkor is közel hétezerszer nagyobb vagyonnal rendelkezett hozzám viszonyítva, amely szorzószám-különbözet a napi hírek alapján egyre emelkedik. Ez a kettőnk közötti vagyonkülönbség talán a hajdani grófok és a grófi jobbágyok közt fennálló vagyonkülönbséggel illusztrálható a legpontosabban.

Mindezt én nem tettem volna szóvá, de április 5-én ön, miniszter úr, az én önhöz viszonyított jobbágyi helyzetemet ízléstelenül kipellengérezte. Koldusi voltomból gúnyt űzött, mintha nekem még az ön dáriusi vagyonánál is több lenne. De akármilyen multimilliomos is ön, miniszter úr, ezt az emberi tisztességemet megalázó gúnyolódását visszautasítom! Ahogyan ön a nyilvánosság előtt alázott meg, úgy most én is a nyilvánosság előtt kényszerülök az ön tisztességtelen gúnyolódásának a visszautasítására. Önt a vagyoni helyzete nem hatalmazza fel a tisztességes szegény emberekkel szembeni gúnyolódásra, megalázásra. Ön elfelejti, hogy a miniszterség szolgálatot és nem pöffeszkedő pökhendiséget jelent. Mert akárhogyan is megszokták önök a pártállami, jogelődpárti idejükből, hogy önöké - a régi pártembereké - a hatalom, a vagyon, sőt volt idő, amikor az életünkkel és a szabadságunkkal is rendelkezhettek, de az emberi mivoltunkban, az emberi tisztességünkben történő megalázó gúnyolódásukat sem a pártállami jogelőd kormányaiktól nem tűrtük, sem önöktől - mint pártállami jogutódoktól - nem tűrjük el. Úgy látszik, a pártállamot jellemző, több évtizedes gúnyolódó, agresszív arrogancia mindeddig a jogutódpárti kormányok sajátossága maradt.

Az ismert római mondás szerint: “qualis rex, talis grexö - amilyen a király, olyan a nyája. Bármilyen tehetségesen hasonulnak is önök a pártállami jogfolytonos aktuális királyaikhoz, ne feledjék: mi, a kigúnyolt, kifosztott nép ugyanaz vagyunk, akik egy bizonyos szinten túl nem tűrjük a megaláztatásunkat.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu