KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor a mostani adókról és illetékekről szóló törvényekről tárgyalunk, akkor én a helyi adókkal kapcsolatban szeretnék néhány gondolatot elmondani, és ezen keresztül később a költségvetés nagy számaihoz, illetőleg a nemzetgazdaság nagy számaihoz is lenne néhány kommentárom.

Elnök Úr! A helyi adók esetében már volt szó róla, hogy a tételes összegű adóknál a költségvetés egy érthetetlen jogtechnikát alkalmaz, ugyanis a tételes összegű adók esetén - ezek a terület utáni építményadó, telekadó, a magánszemélyek és vállalkozók kommunális adója, a tartózkodási idő utáni idegenforgalmi adó - egyébként is a törvényben már tételesen maximálva van, hogy mennyit vethet ki egy önkormányzat. Könnyen lehetne érteni a kormány szándékát, ha a kormány azt a megoldást választotta volna, hogy most is meghatározza a maximális tételt. De nem ezt tette, hanem benne hagyta a törvényben a korábbi, számszerűsített maximális tételeket a tételes adóknál, majd azt mondja egy módosítással, hogy egyébként ettől az önkormányzat felfelé 50 százalékkal eltérhet.

Most kérdés az, hogy mi ennek az oka. Az, hogy ezt könnyen ki lehetne számolni, és rendesen korrigálni a mostani maximális határokat, ez nyilvánvaló. Hogy mégsem ezt tették, az mutatja a szándékot, ami emögött rejlik, és sajnos ez ebben az évben már visszaköszönt az önkormányzatoknál akkor, amikor a kormány a korábbi adóerő-számítást megváltoztatva a kivethető, de ki nem vetett adók az önkormányzatok esetében mintegy virtuális adók az önkormányzat adóerejében a kormány szerint fontos szerepet játszanak, és ezt beszámolták ebben az évben. Ez a változás a nyáron volt, ami azt eredményezte, hogy az önkormányzatok, ki mennyit, de a korábbi adóerő-kompenzáció kapcsán pénzt fizetnek vissza a költségvetésbe. Egy nagyvárosnál ez félmilliárd forint, egy kisebb városnál 15 millió forint. Ez mind ismert, számolt, valós adat.

Ez a módosítás azt a veszélyt hordozza magában, hogy majd most az adóerő-számításnál még egyet csavarnak a présen, nem kevés bizonytalanságban hagyva az embereket, az önkormányzatokat, mert nem tud a kormány garanciát adni; ma már nem tud, mert ha most azt mondaná a miniszterelnök úr, hogy ő személyesen garantál bármit is, akkor azt mondanánk, hogy de hát ilyen már volt nemegyszer, sok esetben volt, és egyik se jött be, tehát ennek már hitele nincs.

(20.50)

Csak arra tudom inteni az önkormányzatokat, hogy legyenek nagyon óvatosak, mert az a csúszó, alattomos prés, ami az önkormányzatokon, az embereken van, és itt-ott felbukkan mindenfajta előzetes bejelentés nélkül, ez a mindennapok valósága. És igenis itt, miután a szándék lelepleződik ennek a módosításnak a kapcsán, azt gondolom, hogy erre figyelni kell és tervezni kell, mert bizony nem könnyű egy nagy összegű költségvetésű önkormányzatnál sem csak úgy félmilliárdot elhúzni valahonnan, mert a kormány most úgy gondolja, hogy ezt most visszafizetteti az önkormányzattal. (Keller László Kovács Tiborhoz: Ez döbbenetes!)

Az iparűzésiadó-mentességről már volt szó, tehát azt hiszem, hogy erről nem kell többet beszélni. Inkább az illetékek esetében érdemes azt megemlíteni, hogy az illetékmentesség az új lakások vételénél 30 millió forintról felére, 15 millió forintra csökken. Ez viszont azt jelenti, hogy a 15 millió forint fölötti illetékfizetési kötelezettség már 6 százalékos lesz, tekintettel arra, hogy a 4 milliós értékig 2 százalékot kell fizetni, de efölött már 6 százalékot a lakások után. Erre még jön a 10 százalékos nem lakáscélú négyzetméter illetéke. Ez összességében azt jelenti, hogy ezen keresztül pontosan azoknak a családoknak a terhei nőnek jelentősen, akik egyébként pont abban az élethelyzetben vannak, hogy családot szeretnének alapítani, lakást szeretnének valahogy szerezni.

És hogy a 15 milliós határ mennyire nem a gazdag családokról szól, számolják ki! Tisztelt Ház! Egy 250 ezer forintos négyzetméterár ma Pesten már kifejezetten olcsónak számít. Számolják ki ezt 50 négyzetméterével, már felette vannak a kedvezménynek. És akkor még a telekhányadról nem is beszéltünk. Ez olyan mértékben hozza megint nehéz helyzetbe a fiatal családokat, aminek kapcsán azt kell mondjam, hogy ez egy rövidlátó intézkedés, mert bár lehet, hogy a költségvetés bevételeit növeli, ugyanakkor nagyon nehéz helyzetbe hozza pont azokat a családokat, amelyek a leginkább rászorulnának arra az élethelyzetükből kifolyólag is, hogy segítsünk rajtuk.

Szó volt már arról, hogy a bizonytalanságot növeli az, hogy az általános tételű eljárási illeték esetében a kormány azt javasolja, hogy ne a parlament hozzon egy ilyen alapvető ügyben határozatot, hanem ezt majd az ár- és értékviszonyok változásaira tekintettel a pénzügyminiszter rendeletben szabályozza. Ez azt jelenti, hogy a 2 ezer forint, ha csak megduplázódik, akkor nagyon örülhetünk. És ezzel mindenki találkozik, mert ez általános tételű eljárási illeték.

És hogy miért nem lehet egyébként abban bízni, amit a kormány mond, arra egy példát hadd mondjak. Ez év őszétől a következő a helyzet: korábban azok az emberek, akik saját maguk is hozzájárultak a közműfejlesztésükhöz, ha megvalósult a beruházás, a 15 százalékot visszakaphatták. Ma ezt a kormány megszüntette, mert azt mondja, hogy csak azok igényelhetik vissza a 15 százalékot a saját befizetett pénzük után, holott egyébként állami, önkormányzati feladatot vállalnak át a saját pénzükkel, akik rendszeres szociális segélyben részesülnek. Értik?! Hát most képzeljük el ezt életszerűen! Van egy utca, be kell a vizet, a gáz vezetni, aszfaltozni. Azok tudják az átlagárban körülbelül 100 ezer forintos hozzájárulást fizetni, akik rendszeres szociális ellátásban részesülnek? Nyilván nem. Viszont az összes többi, ha gazdag, ha szegény, nem kap egy fillért sem vissza.

És ezt nem közli előre a kormány, hanem egyszer csak a Közlönyben megjelenteti, mert ilyen lappangó módon próbálja egy kicsit a prést még tekerni az embereken. Ez egyébként szerintem nagyon rossz politika, mert alapvetően megrendíti az emberek bizalmát a kormányban, az adópolitikában, még akkor is, ha véletlenül vannak olyan elemei, amelyek adott esetben kedvezőbbek lennének neki. Már legyintenek, hogy lárifári, majd jön egy másik szabály csendben, a fű alatt, az majd kétszeresen veszi vissza azt, amit most véletlenül nekünk felcsillantottak. Ez szerintem alaphibája lehet egy gazdaságpolitikának, mert hiteltelenné teszi.

A makroadatokra egy mondatban térnék vissza. Az általam elmondott adatok alapján is az, amit az államtitkár mond a jövedelemcentralizációról, éppúgy lehet plusz 1 százalék, mint mínusz 1 százalék. Ugyanis akkora mértékű a bizonytalanság ebben a költségvetésben és ebben az adórendszerben! Honnan tudja az államtitkár úr megmondani, hogy a mobiltelefon-adóból, a buszbérletadóból, a jegyadóból mennyi fog befolyni? Hogyan fogják ezt elszámolni? Honnan tudja, hogy az önkormányzatok a megnövelt tételes adókkal milyen mértékben tudnak élni? Márpedig ez ilyen tömegben igenis lefelé-felfelé több mint 1 százalékkal is módosíthatja a jövedelemcentralizáció mértékét.

Éppen ezért azt gondolom, az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy azok az adatok, amelyek 0,5 meg 0,25 százalékos jövedelemcentralizációs differenciát mutatnak, egyszerűen hiteltelenek.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Éppen ezek miatt a bizonytalanságok miatt azt gondolom, hogy rengeteg módosító indítvánnyal lehet talán valamit javítani a helyzeten, de ez akkor sem lesz egy sikeres és jó adótörvény-módosítás. Olyan problémák vannak benne, amelyek sajnos az emberek bizalmatlanságát növelik, és a bizonytalanságukat erősítik, ami alapvető hiba egy demokráciában.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu