DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Előttünk van egy meglehetősen mindennapi téma a törvénymódosítás gondolatával. Hogy ebből a majdnem egyszerű témából milyen bonyolult helyzet keletkezhet, ezt mi most produkáltuk az elmúlt órák során. Eszembe jut, hogy időnként az összetett témát talán egy egyszerű példával, anekdotával, ne adj' isten, állatmesével meg lehet világítani.

Engedtessék meg nekem ez az állatmese, amelyik így hangzik. A szúnyogmama betakarja csemetéit, és így szól: Így ni, tentézzetek szépen, ha jók lesztek, holnap elmegyünk ebédelni a nudista strandra. Holnap elmegyünk ebédelni a nudista strandra mi szúnyoggyermekek. Valahogy mintha egy olyan nudista strand volna ez az ország, ahonnan - nem szeretem a vérszívás szót használni - ki lehet szivattyúzni forrásokat anélkül, hogy az a sok nudista megszűnne továbbra is a Balatonra járni. Képviselőtársaim, elnézést kérek az állatmeséért.

A lényege a dolognak, amiért szót kértem, hogy jobb volna, ha az egész összefüggésben látnánk a témát; akkor kevesebb szemrehányás és több megoldáskeresés történne itt ma reggel. Képviselőtársaim erre utaltak, de helyezzük csak összefüggésbe: költségvetési hiány, kincstári hiány van Magyarországon, és az ezzel való foglalkozás különböző módjainak vagyunk a tanúi. Az egyik otromba hozzáállás történt ezelőtt egy évvel vagy kettővel, amikor a nagy költségvetési hiány bejelentésekor a jegybank jelentősen megemelte a kamatlábat. Nem volt helyes, de következménye volt egy súlyosabb valaminek, a nagy költségvetési hiánynak. Azóta próbálják ezt nyesegetni.

A jelen lépés, amit a kormány hoz az Országgyűlés elé, az extra adó bevétele. Ezzel az a gond, az a probléma, azért nem jó így, mert bizonytalanságot gerjeszt az országban. Ismét és ismét mondjuk, hogy milyen fontos a bizonyosság és a kiszámíthatóság.

(11.10)

Ha most a kormány kitalálja azt, hogy a szükség miatt valóban szükség van a költségvetés egyensúlyozására, tehát most azt találja ki, hogy elmegy oda, hozzányúl a gazdasági élet egyik szektorához, és onnan a kosarakba belesöpör jelentős forrásokat, mi lesz, hogy látja ezt az országnak az a szektora, a bankszektor? De nem arról van szó, hogy a bankszektor, hanem az egész ország; mi lesz, ha egy másik iparág és egy harmadik, és még egy iparág felfigyel arra, hogy hátha ránk is sor kerül?

Tehát az a megjegyzés, amit hallottunk korábban itt, hogy a fiskális és monetáris dolgok összekeverése nemkívánatos, itt másról van szó - de igenis arról van szó! Ez a jelentős kamatmarzs, kamatmargin, kamatkülönbség, kamatnyereség persze, hogy úgy keletkezett, hogy kormányzati és monetáris lépések történtek, arra való reakció eredménye lett ez.

Mi az orvosság, ha van orvosság? Az, hogy mondjuk ki, tisztelt Országgyűlés, hogy a piacgazdaságban a verseny képes olyan dolgokat, problémákat megoldani, amit a kormányzat bizony csak fél kézzel vagy ügyetlenül csinál.

A Fidesz képviselői közül jó néhányan összejöttünk különböző fideszes és nem fideszes szakértő emberekkel a témát újból és újból mérlegelni, és eljutottunk a nyilvánvaló válaszhoz. Igen, a versenygazdaság felé haladjunk és mutassunk rá arra, ne pedig erőszakos kormányzati beavatkozásokkal, hogy kell a pénz. Megint valaki azt fogja mondani, hogy igen, igen, de átmeneti állapot van, ugyanakkor mérlegeljük azt, tisztelt Országgyűlés, hogy ez bizonytalanságot gerjeszt, szemben áll azzal, amit mondunk, amit a kormány mond, amit a pártok, mindenki és különösképpen a gazdasági élet kíván: a stabilitás, a kiszámíthatóság.

Szeretném javasolni, hogy ha ebben az összefüggésben nézzük a témát, akkor további fájdalmak és viták csökkenthetők lesznek, és ha ebből a törvényjavaslatból tényleg törvény lesz, akkor helyt fog adni a parlamenti többség és a kormány annyi módosításnak, hogy tényleg kevesebb legyen a félelem, az aggodalom, és inkább az az érzés kerekedjen felül, hogy majd csak kijutunk ebből a szorításból, amibe a kormányzati túllépések sodortak bennünket.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu