FARKAS IMRE (MSZP), a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ritka pillanat, amikor az Országgyűlés önálló napirendként foglalkozik a könnyűiparral. Most ennek vagyunk a részesei.

Képviselői indítványunkat országgyűlési határozat formájában terjesztettük elő, melyben intézkedéseket kérünk a kormánytól. Lépésünket a textil-, ruházati, bőr- és cipőipar súlyos helyzetével indokoljuk. Természetesen segélykiáltásként interpelláció, kérdés formájában az Országgyűlésben korábban is fel-felbukkant ilyen ügy. Ezek általában egyedi esetek voltak, melyekre azonnali intézkedéseket kértünk - váltakozó sikerrel.

A könnyűipar folyamatos leépülése, gyorsabb vagy lassúbb térvesztése szerintünk átfogóbb kezelést kíván. Már csak azért is, mert minden csapás ellenére a ruházati ipar iparon belüli súlya, különösen a foglalkoztatásban betöltött szerepe még mindig jelentős. Ez utóbbi megállapítást egyébként senki sem vitatta, de átfogó intézkedésekre máig nem került sor.

Hogyan történhetett ez? A munkáltatók és munkavállalók szakmai, érdek-képviseleti szervei évek, sőt mondhatjuk, évtizedek óta hallatják szavukat, nem csak beszéltek, hanem tanulmányok sokaságát készítették el, amelyekben megoldást segítő javaslatokat is felvetettek. Nem hiányzott feléjük a biztatás sem, az illetékes minisztériumok - kormányoktól függetlenül - segítséget ígértek.

Mivel indult el a munka? Természetesen újabb vizsgálódással, elemzéssel. Sok jó tanulmány készült el, kiválóan bemutatva a könnyűipar tündöklését és még részletesebben hanyatlását.

A megállapítások ezekben vitathatatlanok. Például: a ruházati ipar több száz éves hagyományokra visszatekintő ágazat. Gondjai már a nyolcvanas években megjelentek, az első nagy csapás azonban a keleti piacok elvesztése volt. Térvesztése azóta is folytatódik. A ruházati ipar iparon belüli részesedése egyre csökken. A termelést tekintve 1995-ben 4,7 százalékot, 2002-ben már csak 3,2 százalékot képviselt. Az export részaránya 1995-ben 8,2 százalék volt, 2002-ben már csak ennek fele. A foglalkoztatottság viszont 1995-ben 15,2 százalék volt az iparon belül, de még 2002-ben is elérte a 13,8 százalékot.

És jönnek azok a megállapítások, amiket szintén rendre olvashatunk. Ha ez a tendencia folytatódik, akkor az export akár 80 milliárd forinttal is csökkenhet, a társassági adóbevétel egymilliárd forinttal lehet alacsonyabb.

(16.20)

És a foglalkoztatásra vetítve a dolgokat: további 30-40 ezer fő válhat munkanélkülivé, ami 14 milliárd forinttal terhelheti meg a Munkaerő-piaci Alapot. A társadalombiztosítási járulék és a személyi jövedelemadó-befizetések 12 milliárd forinttal is csökkenhetnek. Mi vezetett ide? A válasz általában összecseng, és ezek a gondolatok variálódnak: a keleti piacok elvesztésén túl az import szinte korlátlan beözönlése, a munkaerőköltségek növekedése, a máshol jellemző feketemunka és feketekereskedelem, a forint erősödése, a fejlesztések elmaradása s a többi, ezekből számos kérdés kifejthető.

A szükséges intézkedések felsorolása minden tanulmánynak a leggyengébb része. A szakmától érkezők vitatják, az uniós előírásokra és a költségvetési kiadásokra való hivatkozás pedig kiirtja a még fennmaradó elképzeléseket. Az eredmény néhány eseti, felszínes, alig érezhető hatású lépés, és ez az igazi baj. Egy korábbi cégvezető így fogalmazott, amit többször hallottam tőle, és azt hiszem, erre a helyzetre kifejezetten igaz: semmit sem ér a jó diagnózis, ha nem követi terápia.

Elfogadható-e az intézkedések elmaradása? Ha nem teszünk semmit, biztosak lehetünk a drámai végben. Emberek ezrei lesznek munkanélküliek, települések lehetetlenülhetnek el, rosszul jár az állam is. Nem vitatható, hogy a ruházati iparra jellemző tendenciákat nem lehet megfordítani, ám ezeket fékezni igen. Egyik kedvenc íróm, Moldova György a Szent tehén című könyvben, amit a textiliparról a hetvenes évek végén írt, így fogalmaz: “A visszavonulásnál már csak a rendezetlen visszavonulás a rosszabb.ö Ezt egy hőse mondja. Igen, a visszavonulás elkerülhetetlen, de készüljünk fel rá, és cselekedjünk a veszteségek minimalizálása érdekében.

Mi, képviselők, ennek szándékával nyújtottuk be határozati javaslatunkat. Ma az sem gyakori az Országgyűlésben, hogy három párt öt képviselője közös fellépésre szánja el magát. Mi több éve együtt dolgozunk a gazdasági bizottságban, és a mai politikai hangulatban, megosztottság közepette is igyekszünk felülemelkedni mindezeken, és szakmai előterjesztést próbáltunk készíteni.

Mi van ebben a határozattervezetben? Felkérés a kormány részére, hogy tekintse át a textil-, ruházati, bőr- és cipőipar helyzetét, és dolgozzon ki erre intézkedéseket, majd ezeket vezesse be, illetve ahol erre szükség van, terjessze elő azokat az Országgyűlésnek törvényjavaslatok formájában. A lehetséges intézkedéseket igyekeztünk körvonalazni, tehát nem csak ezt az egyetlen mondatot fogalmaztuk meg; például felvetettük, hogy miben gondolkozhat a kormány: az egészségügyi hozzájárulás eltörlésében, a bérterhek csökkentésében, az import monitorozásában, védintézkedések támogatásában. Szigorúbb vámellenőrzésekre van szükség. A ruházati nagy- és kiskereskedelem ellenőrzésének szigorítását kérjük. Ágazatspecifikus szerkezetátalakítás és fejlesztési programok kiírását és támogatását kérjük; a vállalkozók lehetőségeinek javítását, a pályázati kritériumok könnyítését. További munkahelyteremtő és munkahelymegtartó programok támogatását szeretnénk elérni, és ahol mindez már nem segíthet, válságkezelő programok kidolgozását kérjük a hátrányos helyzetű térségekre, településekre, amelyek életében meghatározó a ruházati ipar.

Meggyőződésünk szerint most nincs szükség hosszú távú vizsgálódásra, hiszen a kormányzat legutóbb 2002-ben és 2003-ban elkészített egy alapos vizsgálatot, amit azonban intézkedés nem követett. Azt kérjük, hogy ezeken az alapokon, az akkor felvetődött intézkedéseket átgondolva készüljön el egy intézkedéscsomag, amit részben még a mostani költségvetésben, részben pedig külön törvényjavaslatok formájában vagy kormányzati, miniszteri intézkedések részeként is érvényesíteni lehet. Ezen határozattervezet elfogadásához kérjük képviselőtársaink támogatását, és mindenekelőtt számítunk a kormány kedvező hozzáállására. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Forrás: parlament.hu