PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomnak a „
Paragrafusok és szemétkupacok, az e-hulladéktörvény viszontagságai, ketyeg az e-hulladékbombaö címet adtam.

Hazánk nemzetközi versenyképességét csak fejlett informatikai háttér alapozhatja meg. Egyes elektronikai termékek divattárgyakká váltak, így használatuk néhány hónapra rövidül, a trendimobilozásból vagy a feltűnősködő verzióváltozásból következően egyre több készülék válik elavulttá és kerül a háztartási szemétbe, tovább terhelve a környezetet.

(15.30)

A kormányzat és a szaktárca azonban egyvalamit láthatóan nem akar tudomásul venni: Európa négy-öt kilóval könnyebben vár bennünket az informatikai versenypályákra; nem virtuálisan, hanem valóságosan. Az uniós előírások ugyanis évente lakosonként ekkora mennyiségű elektronikus hulladékot kell visszagyűjteni és feldolgozni.

Az Európai Unió környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi bizottsága az elektronikus hulladék másodlagos hasznosítását preferálja, és további szigorításokat sürget, elsősorban az újrahasznosítás és a hulladék minimalizálása érdekében. Ehhez konkrét cselekvési programot kíván kidolgozni a bizottság, amely egyértelműen a gyártókra és a forgalmazókra terhelne többletet, kötelezettséget és költségeket. Az Európai Unió eddig kialakított környezetvédelmi koncepcióját új kihívás elé állítják a néhány hónapja csatlakozott országok hulladékgazdálkodási problémái.

A Magyar Demokrata Fórum a parlamenti ciklus kezdete óta hangsúlyozza, hogy a szükséges infotechnikai fejlesztések mellett gondoskodni kell az elektronikai ipar környezetkárosító hulladékainak kezeléséről is. Többször interpelláltam az érintett tárcák vezetőit, a környezetvédelmi és az informatikai minisztert annak érdekében, hogy konkrét intézkedések szülessenek az elavult számítástechnikai termékek szakszerű szétbontására, újrahasznosítására. Évente kétszeri informatikai lomtalanítást javasoltam. Az újrahasznosítás hatékonyságának növelése érdekében kértem, hogy a kormányzat tisztázza, mennyi és hányszori áfaterhet kíván kiróni a visszagyűjtésben részt vevő termékekre, jelenleg ugyanis minden újabb értékesítésen maximális áfa ketyeg. A kormányzat láthatóan kerülte a témát. Csak halk tervek szintjén foglalkozott az egyre hangosabban jelentkező problémával, tulajdonképpen az elmúlt két évben csak PR-tevékenységet folytatott.

Tisztelt Képviselőtársaim! Május 1-jétől ránk is érvényesek az EU-direktívák, amelyek szerint külön gyűjtőpontokról kell megszervezni az e-szemét elszállítását. A hatóságok feladata az is, hogy a gyártókat és a forgalmazókat kötelezze a tevékenységük nyomán keletkezett hulladék környezetbarát semlegesítésére.

Az MDF mellett több szakmai szervezet is sürgette az úgynevezett elektronikus zöld törvény megalkotását. Ezért márciusban - több mint fél évvel ezelőtt - Ékes József képviselőtársammal együtt elkészítettük, benyújtottuk a törvényjavaslatot, beleépítve az informatikai és környezetvédelmi szervezetek javaslatait is. A parlament informatikai és távközlési bizottsága úgy határozott, hogy támogatja a törvényjavaslat tárgysorozatba-vételét.

A törvényjavaslat alapvető célja az emberi egészség és a környezet védelme lett volna az elektromos vagy elektronikus készülékekről való megfelelő gondoskodás által, az elektromos vagy elektronikai hulladékok csökkentése, az elektromos és elektronikai hulladékok újrahasználatának, újrahasznosításának, valamint hasznosításának más formái, a fennmaradó kezelendő elektromos és elektronikai hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentésével, az elektromos vagy elektronikai készülékek gyártóinak, forgalmazóinak és felhasználóinak, valamint közvetlenül az elektromos és elektronikai hulladékokkal foglalkozó környezetvédelmi teljesítmények fokozása. A törvényjavaslat szövege a mai napig letölthető a www.pettkoandras.hu weboldalról.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénynek haladéktalanul meg kellett volna születnie. Ehelyett mi történt? A kormány rendeletben próbált meg eleget tenni uniós kötelezettségünknek. Erre is majdnem kéthónapos késéssel, az uniós határidő lejárta után került sor. A kormányzat késlekedése miatt hazánknak két tagországhoz, Görögországhoz és Írországhoz hasonlóan haladékot kellett kérnie az uniós direktívák hazai hatályba léptetésére. Ez azonban nem adhat okot a politikusoknak és a hatósági szakembereknek a szükséges intézkedések további halogatására, mert feltartóztathatatlanul ketyeg az e-hulladékbomba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy helyesen tudjunk dönteni a benyújtott törvényjavaslatról, még pár gondolatot szeretnék elmondani. Az ország felelős politikusainak, környezetünkért felelős szakembereinek fel kell mérni azt, hogy mekkora, veszélyesnek tekinthető hulladékheggyel kell megbirkóznia a hazai környezetvédelemnek, ha ki kívánja védeni az elektronikus eszközök használatában bekövetkezett gyors változások környezetünket terhelő következményeit. A kérdésre csak két feladat megoldása árán lehet válaszolni: mennyi elektromosáru-hulladék keletkezik a termelő szektorban és az államigazgatásban; mennyi elektromosáru-hulladék keletkezik a lakosság napi fogyasztásában?

Az első kérdés megválaszolása elkerülhetetlen a környezetvédelem szempontjából, mivel a termelésben és a költségvetési szférában széleskörűen használnak olyan nagy teljesítményű gépeket és számítástechnikai eszközöket, amelyeket a lakosság nem használ. Ugyanakkor ennek a veszélyes hulladéktömegnek egy jelentős része már ellenőrzött módon kerül továbbfeldolgozásra, azaz nem keveredik el a többi hulladék között, ahogy ez a lakosságtól származó hulladék és szemét körében ma már sajnos általánossá vált.

Egy külön elemzést igényelne a nem lakossági körből származó kiselejtezett elektromos eszközök későbbi sorsa, hiszen ebben a szférában is a könyvelőgépek, alaplapok, monitorok, röntgenkészülékek és egyéb orvosi készülékek, program alapján vezérelt esztergapadok, beléptető rendszerek, térfigyelő rendszerek és egyéb biztonsági berendezések tízezreit selejtezik ki évente. Ennek a számításnak a továbbiakban csak annak a kérdésnek a megválaszolása a feladata, hogy mennyi elektromosáru-hulladék keletkezik a lakosság napi fogyasztásában. Az adatok tehát nem tartalmazzák a lakosságon kívüli szférában, így például a gazdálkodó szervezeteknél, az államigazgatási, oktatási, művelődési és egészségügyi intézményeknél vagy a honvédségnél használt elektromos eszközöket.

A múlt század '70-es, '80-as éveiben a statisztika választ tudott adni olyan kérdésekre, hogy a belkereskedelem üzlethálózatában hány villamos tűzhelyet, vízmelegítőt, hűtőszekrényt vagy mosógépet adtak el egy-egy évben. Az akkori vásárlási adatokból következtetni lehetett arra is, hogy egy tartósnak tekintett háztartási gép hány évig szolgál egy-egy háztartást. Az akkor kevésbé korszerű, de emiatt kevésbé bonyolult, kisebb meghibásodási eséllyel működő háztartási gépek tartósabbak voltak a maiaknál, nagy többségük több mint tíz évig működőképes volt.

1990 után az állam mint megszűnt tulajdonos nem utasíthatta olyan havi jelentések rendszeres elkészítésére a kereskedelmi egységeket, mint korábbi tulajdonosi korszakában. A megszűnő jelentési kötelezettségek között volt az eladott elektromos tartós javak, mint például a mosógépek, mélyhűtők, televíziók, rádiók havonta eladott mennyiségéről készített gyorsjelentés is. A bővülő külföldi turizmus is kétségessé tette az ilyen jelentések elkészítésének az értelmét, például a '90-es évek elején a lakossági körben használatos személyi számítógépek többségéhez nem a hazai kiskereskedelem révén jutott a lakosság. Az elszaporodó kisvállalkozások miatt is egyre nehezebb volt elválasztani a vásárlásokat lakossági és nem lakossági célú felhasználásra. Végső soron a kiskereskedelmi eladások oldaláról ma már nem lehet felbecsülni a lakosság elektromos és elektronikus eszközvásárlásait.

Mind az életszínvonal-statisztika, mind a piackutató marketing szempontjából 1990 után megnövekedett a lakosság háztartási statisztikai jelentősége. A háztartások jövedelmeit és vásárlásait korábban is megfigyelték, de éppen azért, mert rendelkezésre álltak a kereskedelmi elárusítóhelyek jelentései, nem alapoztak ezekre az adatokra fontosabb gazdaságpolitikai döntéseket. Egyértelműen kitűnt ugyanis, hogy a magas jövedelmű háztartások csak elvétve hajlandók minden forint kiadásukról háztartási naplót vezetni, azaz a háztartási adatok inkább csak átlagos jövedelmű, bevételeiket és kiadásaikat még forintra átlátni képes családok vásárlási szokásait jellemzik.

A mostani becslés szempontjából említésre méltó, hogy már szélesebb körben használtak személyi számítógépeket a legtehetősebb háztartásokban a '80-as évek végén, de ez a változás a háztartási statisztikai adatokat szolgáltató családok háztartási naplójából még nem derülhetett ki, mert ők többnyire csak az átlagjövedelem körüli háztartásokban éltek. Ezt a háztartási réteget nagyobb mértékben csak a '90-es évek második felében érte el a személyi számítógépek vásárlása.

Jelenleg nem támaszkodhatunk olyan adatokra, amelyek a kereskedelmi forgalomban eladott elektromos és elektronikus eszközök mennyiségét jelezni tudnák. A háztartási statisztikai adatokból közismerten hiányoznak a magasabb jövedelmű rétegek vásárlási szokásai, hiszen közülük csak nagyon kevesek hajlandók ilyen statisztikai felvétel résztvevőjévé válni. Meg kell tehát békülnünk azzal a tudattal, hogy a rendelkezésre álló adatok nem képesek jelezni a lakosság birtokában lévő elektromos készülékek valódi nagyságát. Mégis fontos ezeknek az adatoknak az ismerete, mert tendenciák jelzésére ezek alkalmasak, emellett iránymutatóak arra nézve is, hogy alsó határon mennyi az ilyen elektromos eszközöknek a száma Magyarországon.

Itt kell megjegyezni azt is, hogy a háztartási naplót nemcsak a magas jövedelműek nem hajlandók vezetni, hanem a legalacsonyabb jövedelműek többsége sem kapható erre. Az ilyen háztartások többségéből (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) hiányzik az a fegyelmezettség, hogy naponta beírjanak néhány sort az amúgy is csekély kiadásaikról.

Köszönöm szépen, egy ismételt felszólalással fogom majd folytatni.

Forrás: parlament.hu