PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elektromos eszközök hulladékának a megállapítására nagyobb hiba nélkül válaszolni lehet a mai háztartási adatállomány ismeretében. 2003-ról még nem állnak rendelkezésre háztartás-statisztikai adatok, hiszen ezeket az adatokat ezekben a hetekben összegzik.

2002-ben mintegy 74 millió elektromos árammal működtetett gépezet volt a lakosság birtokában. Többségük hagyományos háztartási gép volt, mint hűtőszekrény, porszívó, tűzhely, amelyben az állomány gyakorlatilag stagnál, és a lakossági vásárlások során csak a kiöregedett, vagy csak a korszerűtlenné vált termékeket pótolják. Az állomány egy kisebb, de arányában növekvő része olyan modern elektronikus termék, amelyek leselejtezése többségében csak 5-7 év múlva várható, azaz a vásárlások zöme állománynövelő és nem -pótló jellegű. A 74 milliós eszközállomány hatoda-hetede minden évben kiselejtezésre kerül. Mivel a tartós javak többségének nincs olyan hosszú élettartama, mint 15-20 évvel ezelőtt, ez azt jelenti, hogy évente mintegy 10 millió kiszolgált televíziót, videót, hűtőszekrényt vagy mobiltelefont dobnak ki a háztartások.

Milyen fontosabb változások történtek 2000 óta az elmúlt két évben? Mindenekelőtt az elektromos tartós javak mennyisége növekedett 68 millióról 74 millióra. A növekedés egy része a hagyományos tartós javakat érintette, a háztartások egy része igyekszik megtartani hétvégi házában vagy konyhájában a még működő, de már nem korszerű televíziókészüléket, sokan átadják a gyermekeknek a használható, de már nem modern számítógépeiket. Bizonyos javak esetében látványos a növekedés, mint például a CD-lejátszó, digitális kamera vagy a modern, az egész lakást levédő biztonságtechnikai rendszer tekintetében. Megjelent a fogyasztási cikkek között a DVD-lejátszó, és szinte általánossá vált a mobiltelefon használata.

Milyen fontos változások történtek 1998 óta az elmúlt négy évben? Mindenekelőtt az elektromos tartós javak mennyisége növekedett 62 millióról 74 millióra. A növekedés egy része a hagyományos tartós javakat érintette, a lakosság nem szívesen vált meg a még használható, de erkölcsileg már elavult tartós javaitól. Ezt a hajlandóságot mindenképpen számításba kell venni az elektromos ipari hulladék átmeneti csökkentése érdekében.

A leglátványosabb növekedés a mobiltelefon-készülékek állományában következett be, 1998-2002 között 12-szeresére nőtt a lakosság birtokában lévő állomány, azaz 260 ezerről 3 millió 200 ezerre növekedett. Mivel e gyors növekedés tovább folytatódott, ma, 2004-ben közel 5 millió lakossági készülék van használatban.

Milyen fontosabb változások történtek 1996 óta az elmúlt hat évben? Mindenekelőtt az elektromos tartós javak mennyisége növekedett 59 millióról 74 millióra. A növekedés egy része a hagyományos tartós javakat érintette, a lakosság nem szívesen vált meg a még használható, de erkölcsileg már elavult tartós javaitól. Ezt a hajlandóságot mindenképpen számításba kell venni az elektromos ipari hulladék átmeneti csökkentése érdekében. Az is kitűnik az adatokból, hogy az elektrotechnikai eszközök vásárlása csak 1998 után kezdett felfutni, azaz a Bokros-program életszínvonal-politikai következményei leblokkolták a korszerű termékek iránti keresletet is 1996-98 között.

Az 1996 előtti időszakra hulladékgazdálkodási szempontok miatt nincs értelme visszatekinteni, mert a mai időszakban az 1996. évi állomány még fennmaradt hányadát selejtezi ki a lakosság. Az 1990-94 közötti, lakosság körében birtokolt elektromos cikkek túlnyomó többsége ma már nincs használatban. Kivétel lehet a hosszabb élettartamú hűtőszekrény, a ritkábban használt barkácsgép vagy a régi lemezállomány miatt megtartott, de zömében már lassan forgó régi lemezjátszó.

A számításokban nem szerepelnek, mert olcsóságuk miatt nem tartja számon létüket vagy nemlétüket a háztartás-gazdálkodással foglalkozó statisztika, az elemmel működtetett órák, játékok, zsebszámológépek, kulcstartók tízmilliói. Ma szinte minden állampolgár olcsó, úgymond eldobható órákat hord, általában egy személy többel is rendelkezik. Szinte minden tanulónak van elemmel működtethető zsebszámológépe és szinte minden gyermeknek van elemmel működő játéka, úgymint állatok, járművek vagy akár egy komplett villanyvasút-berendezés.

Ezek a gyártmányok is növelik az elektronikával kapcsolatba hozható hulladékok mennyiségét, és ez a mennyiség még a legszerényebb becslések szerint is 2-3 millió darab kidobott elemes órát, játékot, számológépet tesz ki évente, tekintetbe véve az ilyen cikkek viszonylag rövid élettartamát. Az átlag állampolgár mindennapi életében lassan már nélkülözhetetlenek az elektronikus beléptetők. A munkahelyeken ez ma már általános, de a háztartásokban is egyre gyakrabban alkalmazzák a bankkártyákat, amelyekből sokan három-négy darabbal is rendelkeznek. Ezeknek a milliószámra használt segédeszközöknek az átlagos élettartama szintén rövid, általában csak két év. Ezután csak az elektronikus hulladékhegyeket növelik.

A leselejtezett elektromos, elektronikus cikkek mellett számottevő az a hulladékállomány is, amely pusztán a mai 74 milliós állomány üzemben tartása miatt keletkezik. Elemek, akkumulátorok, régi, hagyományos hanglemezek, audio-, videokazetták, plasztik diszkek és CD-lemezek, kicserélt alkatrészek és huzalok tonnái kerülnek naponta a lakossági hulladék közé. Az ártalmatlanításuk vagy hasznosításuk ma megoldatlan.

A külföldi szakirodalom folyamatosan ajánlja a fejlett országok gazdaságpolitikusainak a mai általános forgalmi adórendszer és személyi jövedelemadó-rendszer megreformálását, a használt iparcikkek élettartamának megnyújtását, az évente keletkezett hulladéktömeg csökkentése érdekében. Ez a mai adórendszer ugyanis gyakorlatilag meggátolja az elavult, de még használható televíziók, videók, számítógépek újraeladását, ugyanis ismét kiveti ugyanarra a termékre a 25 százalékos forgalmi adót. Emellett az eladó jövedelméhez hozzá kell számítani a használt áru eladásából származó bevételeket is, ami szintén az eladást fékező szempont. Az adórendszer sajátosságai miatt a viszonteladók csak irreálisan alacsony áron tudják átvenni a leselejtezni kívánt termékeket, listákat kell vezetniük használt cikkek eladói személyéről és adószámáról. Mindezek miatt a tehetősebbek nem is bíbelődnek az eladás részleteivel, hanem inkább kidobják a megunt fogyasztási cikket. Ez társadalmi szempontból pazarlás, lehetetlenné teszi azt, hogy a kis jövedelmű rétegek hozzájuthassanak számukra új voltában elérhetetlen, de használt formájában talán még elérhető termékekhez.

Összefoglalva a tennivalókat, a környezetvédelmi feladatok mellett gátat kell vetni a hulladékhegyeket termelő és a gazdagok és a szegények közötti fogyasztási különbségeket növelő államhatalmi fiskális mohóságnak is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egységes elektromos és elektronikus hulladékgazdálkodási törvényre van szükség. Ha ez megvan, akkor lehet elgondolkodni azon, hogy a “szennyező fizetö elv miképpen érvényesülhet. Jelen formájában a benyújtott javaslat elfogadhatatlan számomra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

(16.00)

Forrás: parlament.hu