GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Magyarországon egy évben közösen, munkavállalók, vállalkozások mintegy 22 ezer milliárd forintnyi közös jövedelmet állítunk elő. A költségvetés alapvetően két nagy vita eldöntésére szolgál. Az egyik, hogy az állam a számára biztosított joggal élve ennek a 22 ezer milliárd forintnak mekkora részét központosítja, mi legyen ennek a központosításnak a szerkezete, kitől vegyen el többet és kitől vegyen el kevesebbet, a másik kérdés pedig az, hogy az így elvont jövedelmeket mire fordítsuk.

Ebben a keretben kell megtalálni a jó megoldást. A költségvetés tehát nem egyébként is önmagában jogos igények kielégítésének végeláthatatlan vitája, mert ahogyan nem létezik feneketlen forrás a családi költések finanszírozására, hasonlóképpen nem létezik feneketlen forrás az ország, a nemzet előtt álló közös feladatok megoldására sem.

Azért kell ezt elmondani, mert időnként úgy tűnik, mintha a politikai vitában részt vevők arról az egyszerű igazságról megfeledkeznének, hogy bizony-bizony, az a jövedelem, amely a költségvetésben újraelosztásra kerül, az a munkát végző és vállalkozó emberek jövedelme, annak egy részét osztja el az állam.

Miről szól a jövő évi költségvetés? Két dologról. Az első, hogy kevesebbet vonjunk el az emberektől, mint idén. (Dr. Simicskó István: Ez nem igaz!) Azt gondolom, hogy a számok világában érdemes majd mindig számokról beszélni. Az idei évben a költségvetés az összes jövedelmünkhöz képest 38,5 százaléknyi adóforintot vont össze - van az adón kívül egyéb jövedelme is a költségvetésnek -, a következő évben pedig kereken 38-at. Ott hagyunk tehát fél százalékpontot, viszonylag egyszerű matematikai számítással ki lehet számítani, hogy ez olyan 110 milliárd forint, ami ott marad az embereknél.

Az első vita az, hogy jól tesszük, hogy többletpénzt hagyunk az embereknél, hogy több pénzt hagyunk a gazdaságban, vagy nem tesszük jól. A kormánynak az az álláspontja, hogy ez egy helyes magatartás. Még egyszer mondom: 38,5 helyett 38. (Dr. Simicskó István: Mondani lehet!) Ha valaki ezzel nem ért egyet, akkor mondja meg a költségvetési törvénynek azt a sorát, amelyikből ettől eltérő számot olvas ki, akkor tudunk majd vitatkozni.

A második kérdés: hogy ha ezt a jövedelmet már koncentráltuk, mire költsük el ezt a pénzt? Úgy gondolja a most hivatalban lévő kormány, hogy elsősorban három olyan terület van, amelyre a figyelmünket fordítani kell. Nem azért, mert az ezen kívül lévőkre nem kellene több pénz - hát ki merne ilyet mondani? Szinte végeláthatatlan egyébként a jogos igények sora; hanem ma azt gondoljuk, hogy ezek a legfontosabb kérdések. Először erre, aztán ha marad, akkor lehet másra is.

Melyik ez a három kérdés? Az első a családtámogatás kiterjesztése. A családtámogatásban ráadásul nem egyszerűen többet adni, hanem másként adni, szakítva azzal a konzervatív hagyománnyal, és az előző, önmagát konzervatívnak mondó kormány gyakorlatával, hogy oda adott több pénzt a családi adókedvezményen keresztül, ahol egyébként is több volt. Mi ezt nem kívánjuk folytatni, szerintünk ez egy rossz gyakorlat. A családtámogatás, amelyben összesen több mint 300 milliárd forint van, nem erről szól. Arról szól, hogy legyen több életlehetősége azoknak a gyerekeknek is, akik szüleinek nem megy jól a sorsa.

A második. Azt gondoljuk, hogy több munkahelyet kell teremteni. A munkahelyre kell több pénz, vagy ahol például ez nem megy, ott több kell közmunkára. 2000 és 2002 környékén 1,5-2 milliárd forintot költöttünk közmunkára. Nagyon sok községben nincsen másképpen foglalkoztatási lehetőség, mint hogyha közmunkaprogramok vannak, erre például 6 milliárd forint van a következő évben, vagy ha olyan speciális kedvezményeket adunk, amely a munkahelybővítést támogatja.

A harmadik: például lakásra és nem ingatlanbefektetés támogatására, a fiatalok otthonteremtésére, hogy 40-50 négyzetméteres lakást pénz nélkül vagy kevés pénzzel lehessen megvásárolni. Ezért csinálunk egy új programot, de csak erre, és nem másra.

Természetesen ön mondhatja azt, hogy ezt, ezt meg ezt is finanszírozni kell. Igen ám, de akkor több adót kell kivetni! Én pedig azt gondolom, ismerve az önök konzervatív politikáját, hogy azt nem szeretnék.

Nohát, ezt az egyensúlyt kell jól megtalálni, és azt gondolom, hogy a beterjesztett költségvetés jó egyensúlyt talált.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu