HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Az elmúlt héten történt egy megnyilatkozás, amely mellett nem mehetünk el szótlanul. Idézzük fel a történteket!

Rendhagyó sajtótájékoztatóra készült az ifjú szocialisták néhány prominens képviselője. Ott volt Arató Gergely államtitkár úr, akinek a szavaiból utólag azt vettem ki, hogy az esemény lényegénél már nem volt jelen. Ott volt Zuschlag János, aki akkor még jó reményekkel indult az elnökségi tagságért; tehát olyan fiatalemberek, akik tettek néhány lépést a politikai ranglétrán, és élvezték az MSZP vezetésének a bizalmát.

Érthető volt a várakozás, és akkor történt a megdöbbentő esemény. Megalázott, halálba induló embereken élcelődött a fiatalember. A humorérzék fontos az életünkben, de megvan a határa, és ez biztos, hogy túllépte azt a határt, ami megengedhető. Felvetődik és már költői a kérdés, hogy nem csupán politikai karrierépítés céljából ment oda ez a fiatalember, hiszen azokról élcelődött, akik miatt odament.

Még egy kérdés, ez egy belső jellemhibának a kivetülése, egy jellemhiba, és egyúttal az emberség hiányosságait mutatja. Vajon nem ugyanebből a hiányosságból táplálkozott-e az a politikai csatározásokban elkövetett gátlástalanság, amivel a politikai ellenfelek becsületébe taposott bele hosszú hónapokon keresztül? A mundért tisztességesen is lehet védeni, de lehet tisztességtelenül is.

Akkor még élvezte az MSZP vezetőinek a támogatását, a sajtó felhördülésével nem azonos mértékben történt meg az említett párt vezetőinek a tiltakozása. Milyen erős lett volna a felhördülés, ha ezen az oldalon történik ugyanez?!

(13.20)

De lépjünk túl az egyéni eseten és a személyes megjegyzésen; megengednek néhány általános gondolatot. Ma Magyarországon minden demokratikus erő elhatárolódik a XX. század mindkét diktatúrájától. Ezeknek közös vonása az én értelmezésem szerint három pontban foglalható össze. Eszméikből hiányzik az emberi személy méltóságának tisztelete, gyakorlatukban semmibe veszik az első számú emberi jogot, az élethez való jogot, és szétzúzták a természetes szerves közösségeket, amelyekre az egészséges társadalom épül: családot, egyházi közösséget, civil szervezetet, helyi közösséget. Értelmezésem szerint ez a diktatúrák kereszténydemokrata kritikájának lényege. Magam is ezt vallom, és ezért nem szívesen veszem, ha bárki sanda politikai szándékból azt feltételezi, hogy elviseljük vagy netán örülünk ezen eszmék újraéledésének. Mint ahogy mi sem vádolunk senkit azzal a demokratikus erők közül, hogy tudatosan támogatna ilyen eszméket és ilyen törekvéseket.

Amikor ezt az eseményt felidézzük, akkor a fiatalemberre úgy gondolunk, mint akit sajnálni kell; sajnálni kell, mert valóban hiányzik belőle valami. Nem azért, mert a politikai karrierje megtört, van élet a parlamenten kívül egy fiatalember számára. Sajnálni kell azért, mert olyan hiányosságokról tett tanúságot, ami az emberség hiányát jelenti, azét az emberségét, amit megalázott másokban, de önmagában is ezzel a tettével.

És végül engedje meg, miniszterelnök úr, hogy önhöz forduljak, ezt a komoly témát nem viccelődéssel elütve, hanem egy képpel, ami mindig felmerül bennem. Ön szereti a művészetet, a színházművészetet is, gyakran gyakorolja is. (Derültség az ellenzék soraiban.) Az a társulat, amit épít, fontos, hogy ne adjon szerepet a Zuschlag Jánosoknak, ne engedjék fellépni ezen a színpadon, mert attól félek, hogy nem csak egy Zuschlag János létezik.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiban. - Dr. Magda Sándor: Köztetek is elég sok van.)

Forrás: parlament.hu