HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt nagy jólétben élő Családok, Nyugdíjasok, Kisjövedelműek! Vagy talán másképpen látszik egy budai villa ablakából ez a világ? Vagy a havi 7-8 millió forintos jövedelem valóban jólétet jelent? De mihez képest van Magyarországon jólét? Európához, Ukrajnához vagy Elefántcsontparthoz képest?

A jólét különben sem csupán anyagi biztonságot jelent, annál sokkal többet. Az ember jóléte lelki egyensúlyt, emberi kapcsolatokat, ünnepeket és közösségeket, családot és barátságot jelent. Ennek persze elmaradhatatlan része az anyagi jólét.

Vessünk egy pillantást a rendszerváltás folyamatában erre a jólétre! Az első ciklusban, amikor a gazdasági változások megtörténtek, a privatizáció következtében nagyon sokan, milliós nagyságrendben maradtak munka nélkül. Részben rokkantnyugdíjazásba menekültek, részben azt a tömeget erősítették, ami ma Magyarországon - ma is - a legnagyobb szociális probléma: egymillió ember él mindenféle rendszerből kiesve, főleg vidéken. Gondoljanak bele: 4 millió munkavállaló, 2 millió gyerek - kerekítem a számokat -, 3 millió nyugdíjas - és hol van az a másik, maradék 1 millió? Ott él, minden ellátás nélkül, vidéken. Ez a szociális probléma ma Magyarországon. Nem látok egyetlen mozdulatot sem, hogy ebbe az irányba bármit tenne a kormány.

A második ciklusban mi történt? Ha egy szóval akarom jellemezni: Bokros-csomag. Megkezdődött a középrétegek, az alsó középrétegek lecsúszása, csökkent a jólét.

Miniszterelnök úr említette - az utána szólók is, és ez engem megdöbbentett, ekkora csúsztatást azért nem lehet megengedni -, hogy hol tartanak ma a nyugdíjak a rendszerváltás kezdetéhez képest. Elfelejtette mondani, hogy az első ciklusban 8 százalékkal csökkent a reálérték, a másodikban 12-vel. A Horn-kormány idején csökkentek a nyugdíjak, azért olyan alacsonyak ma! Ezt nem lehet beismerni? Hiszen csak utódról van szó, nem ő tette azt.

A harmadik ciklusban nagy feladat várt ránk: meg kellett akadályozni ezt a további lecsúszást, hogy Magyarország középréteg nélkül maradva egy dél-amerikai társadalommá váljon. Azt mondják sokan, a körülmények voltak jók, hogy biztonságot, kiegyensúlyozottságot, kiszámíthatóságot tudtunk teremteni. Én benne voltam a kormányzásban, azt mondom, ez kormányzati munka is volt. A hullámvonal helyett egyenes, enyhén felfelé ívelő vonal jelent meg a jólét ábrázolására.

Aztán jött a negyedik ciklus. Nem hiszem, hogy bárki komolyan meri mondani azt, hogy Medgyessy Péter kormányzásának első időszakában, azt követően egészen a mai napig nem az elbizonytalanodás, a sodródás, a gazdasági problémák és a pénzügyi problémák növekedése volt a jellemző. Ezt követték a megszorítások. Ezek tények. Ezeket csak beismerni kellene. A vonal most is egyenes, csak lefelé megy. Megbukott a kormány, megbukott a miniszterelnök. Új miniszterelnök van, társulatot épít - színház az egész világ, komédiás a magyar miniszterelnök székében. (Dr. Áder János: Így van! - Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Engedjék meg, hogy kiemeljek egyetlen gondolatot vagy egyetlen területet, hiszen ezt ismerem legjobban: a családok életét. '98-ban volt mondanivalónk a családok számára. Volt családpolitika. Ma nincsen. Van szegénypolitika. Önök a családpolitikából szegénypolitikát csináltak. Nekünk volt jövőképünk, volt társadalomképünk és van emberképünk. Nem látom az önök intézkedéseiben, ami kizárólag szavazatvásárlási célokat szolgál, a jövőképet vagy a társadalomképet.

A dolgozó és a gyermeket nevelő családokat támogattuk, akik a társadalom pillérei, akik a legnagyobb terhet viselik. Mert jegyezzék meg végre, és hagyják abba ezt az ostoba, a „
gazdagokat támogattukö című szöveget! Ez ostobaság, ez megtévesztés és hazugság. Mi a dolgozó embereket támogattuk, és nem azokat, akik az életüket segélyekre akarják építeni. (Dr. Áder János: Így van! - Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

A segélynek megvan a szerepe az ember életében. A segélynek a krízishelyzetekből való kilábalás a szerepe. Kell segíteni az embereknek, a szegényeket ki kell emelni - de mivel lehet kiemelni? Nem azzal, hogy egy életen át segélyezzük, hanem hogy munkalehetőséget és munkára késztetést adunk a számukra. Önök eltöröltek sok ilyen irányú intézkedést. Gondoljanak arra, hogy a családi pótlék (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem emeltétek!), zárójelben jegyzem meg... Nem igaz, hogy nem emeltük! Miért mondja ezt? Hát nem igaz! (Közbeszólások az MSZP soraiból, zaj.) Tessék megnézni, hogy a családi pótléknak milyen elemei vannak! Két eleme van. Az egyiket úgy hívják, hogy a családi pótlék gerince, a másik (Közbeszólás az MSZP soraiból: A másik a családi pótlék!) a kiegészítő családi pótlék. Kiegészítő családi pótlékot 800 ezer gyermek után fizettünk, akik rászorulnak. Jelentős mértékben emeltük. Pont a rászorulók kaptak jelentős mértékű alanyi támogatást. (Dr. Áder János: Így van!) Miért mondják, hogy nem? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Mert nem így van.) Ez nem igaz, ez demagógia, ez szavazatvásárlás. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hazugság!)

Nézzük az adókedvezményt! De előtte talán annyit, hogy miért építettük ki azt a családtámogatási rendszert, amit a Bokros-csomag lerombolt. Én megnézettem annak idején, amikor elkezdtük a kormányzást: 200 milliárd forint volt a költségvetésben mindenféle családi támogatásra. Nem a szűk értelemben vett támogatást értem: minden, ami a családoknak jut. Amikor befejeztük, 400 milliárd forint volt, pont a duplája. Ne mondják azt, hogy a családok helyzetbe hozása, leszakadásuk megakadályozása nem a polgári kormány eredménye! Ami igaz, azt el kell ismerni a másik oldalról is!

Az adókedvezményről mindig azt hallom: nem tudják igénybe venni. (Lendvai Ildikó: Nem teljes összegben.) Az adókedvezményt a családok 86 százaléka igénybe tudja venni. (Dr. Áder János: Bizony!) Az adókedvezmény azért van, hogy a pénzt, amit megtermelt a család, ott hagyjuk a családnál, és ne vegyük el tőle. Az adókedvezmény nem családi pótlék, nem fix összeg. Az egy másik célt szolgál. Ismét mondom önöknek: a családpolitika azt jelenti, hogy a családot mint intézményt erősítjük meg, az egészséges társadalom egészséges egységeként, ahol dolgozni akaró és a társadalom hasznos tagjaként gyermeket nevelő emberek élnek. Ez a családpolitika. Az a másik, ami egy másik kérdés, az a szociálpolitika vagy szegénypolitika.

De mondok valamit, és lassan befejezem. A családpolitikai programjainkat, amelyek nem csupán anyagi támogatást jelentettek az egyes családoknak, hanem közösségeket erősítettek meg, hogy családokat szolgáljanak a legkülönbözőbb eszközökkel, még a médiában is, az üdültetésben és a legkülönbözőbb területeken, erre egy nagyon jó programot dolgoztunk ki másfél milliárdos pályázati rendszerrel. Nullára vitték le. Mert a családtámogatás, a családpolitika ezek szerint nem azt jelenti, hogy erősítjük ezt az intézményt, hanem azt jelenti, hogy demagóg módon ismételgetünk egy-egy elemet.

Befagyasztották az adókedvezményt, és a gyedet három éven keresztül nem sikerült kimozdítani az állapotából.

Én nem szeretném folytatni - lehetne -, hogy a családok életében mit jelentett az árváltozás, mit jelentett az áfakulcsok megváltoztatása és a többi, de ne mondjuk azt, hogy a családok ma jobban élnek, mint eddig éltek, hanem mondjuk azt, hogy a családok helyzetén változtatnunk kell, és azért még nagyon sok mindent kell tenni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki képviselők padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu