BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nagyon fontos ügyben szeretnék a parlament nyilvánossága előtt szólni, egy olyan kérdésben, amely valamennyi hazai gyógyfürdőt igen érzékenyen érinti. Mindannyian tudjuk, hogy a reumatológiai betegségek társadalmi-gazdasági jelentősége rendkívül nagy. Erre utal a táppénzes és rokkantsági rangsorban elfoglalt helye is, mely szerint a táppénzes napokat figyelembe véve a mozgásszervi betegségek tekintetében a harmadik helyen áll, csak a légzőszervi betegségek és a balesetek előzik meg. A rokkantosítási okok között pedig negyedik helyen áll, itt a keringési, az elme-, valamint a daganatos betegségek szerepelnek a reumatológiai betegségeknél nagyobb gyakorisággal.

A betegségek kezelésében kiemelkedő szerepet képvisel a komplex balneoterápiás kezelés. Orvosi kísérletek bizonyítják, hogy a balneoterápiás kezelések, amelyeknek mellékhatása nincs, az átlagos gyógyszerfelhasználás mértékét 70 százalékkal csökkentik, arról nem beszélve, hogy mennyivel jobb közérzetet biztosítanak a betegek számára, hiszen nem kell küzdeniük a sokszor fájdalommal is járó mellékhatásokkal. Ezért is rendkívül fontos az, hogy minél több magyar polgár számára tegyük elérhetővé a gyógyfürdők által kínált gyógyászati kezeléseket.

A társadalombiztosítási támogatással igénybe vehető gyógyfürdőkezelések felírását a 17/1997-es népjóléti miniszteri rendelet 3. számú melléklete szabályozza. A 01-09 kódszámú kezelések rendelését a kezelést szükségesnek tartó orvos szakképesítéséhez köti, azaz ezek felírására reumatológus és/vagy fizioterápiás szakorvos, mozgásszervi rehabilitációs szakorvos, illetve ortopéd szakorvos jogosult.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, illetve a megyei egészségbiztosítási pénztárak a fenti szakképesítéssel rendelkező orvosokkal kötött szerződésekben biztosították számukra a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz, valamit a gyógyfürdőkezelés társadalombiztosítási támogatással történő felírásának jogát. Ezeknek a szerződéseknek a megkötésére megfelelő szakképesítéssel rendelkező orvosok esetén munkahelyüktől, illetve foglalkoztatási viszonyuktól függetlenül került sor, a fent hivatkozott népjóléti miniszteri rendelet alapján.

2004 augusztusában az OEP azóta már távozott főigazgatója a kötelező egészségbiztosításról szóló törvény 21. §-ára, illetve 32. §-ának (1) bekezdésére való hivatkozással állásfoglalást adott ki, mely szerint a klasszikus értelemben vett magánorvosok vagy a gyógyfürdők alkalmazottjai nem rendelhetnek el gyógyellátást. Ez mintegy 150 szakorvos érint, és éves szinten mintegy 350-400 ezer kezelést. A 32. § (1) bekezdése valóban csak annyit mond ki, hogy az orvosokkal szerződést lehet kötni gyógyszer és gyógyászati segédeszköz tb-támogatással történő felírására, de nem tiltja meg egyéb gyógyellátás felírását. A szerződési nyomtatványon eleve szerepel mindhárom rendelési lehetőség, nyilvánvalóan a törvény miniszteri végrehajtási rendelete alapján. Hét éven keresztül ennek alapján dolgoztak az orvosok.

Az OEP főigazgatójának körlevele mindenkit váratlanul ért, előzetesen senkit nem tájékoztattak erről, nem kérték ki egyetlen szakmai szervezet véleményét sem. A rendelkezés sajnos rendkívül hátrányosan érinti a betegeket. Gondolja el, államtitkár úr, hogy ha egy mohácsi beteg - hogy a városomról beszéljek - például Gyulára utazik, mert Gyulán a jódtartalmú víz például nőgyógyászati betegségek kezelésére kiváló, de az otthon, a szakrendelőben neki felírt gyógyászati kezelések felírásában valami hiba történt, akkor neki vagy vissza kell utaznia Gyuláról Mohácsra, vagy Gyulán be kell mennie egy szakrendelőbe, és ott a sorát kivárva újra fel kell íratnia ezt a kezelést. Nem is beszélek arról az európai uniós polgárról, aki például azzal a céllal érkezik hozzánk, hogy a hazánkban kitűnő adottságokkal rendelkező gyógyvizek gyógyhatásait használja fel, és jó esetben be kell ülnie a szakrendelőbe, rossz esetben például Budapesten 3-4 hetet kell várni arra, hogy egyáltalán egy ilyen felírás sorra kerülhessen.

Azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan a mai viszonyok között. Ezért választ várok arra, hogy egyáltalán miért lépte meg az OEP főigazgatója ezt a váratlan dolgot. Miért változtatott egy miniszteri rendeleten? Illetve: lehet-e egyáltalán egy miniszteri rendeletet OEP vezetőként felülbírálni, és egy ilyen, a magyar és az európai polgárok számára kedvezőtlen döntést hozni? Gondoljunk mindannyian e késői órán is Arany János költőnkre, aki azt mondta: ha a gyógyvizek nem lennének, már régen elvesztünk volna. Bízom benne, hogy a kormány is felelősséggel gondolkodik ebben a kérdésben.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu