DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz vezetői szorult politikai helyzetükben egy korábbi politikai akció fölmelegítését tervezik: követelik a privatizáció leállítását. Ennek keretében három képviselőtársunk határozati javaslatot nyújtott be az Országgyűlésnek, ami a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációját rendelné leállítani. Az az érvelésük, miszerint a kiadó tulajdonlása olyan fontos közügy, amelyről az Országgyűlésnek kell dönteni, nyilvánvalóan hamis, hiszen az Országgyűlés erről már döntött, amikor módosította a privatizációs törvényt. Hamis az az érv is, hogy ettől majd nőni fognak a tankönyvárak, hiszen a tulajdonos hasznát is meg kell fizetni. A Tankönyvkiadó ma is nyereséges, és ezt a nyereséget ma is a tankönyvek árában fizetik meg a vásárlók.

Igazuk van viszont azoknak, akik azt állítják, hogy a kiadó olyan szellemi és anyagi értéket képvisel, amely méltó a megőrzésre. A jelenlegi állapotok azonban éppen ezeket az értékeket veszélyeztetik, ha hamarosan el nem adják a kiadót, akkor már nem is lesz mit eladni. A piaci részesedés folyamatosan szorul vissza, csak az utóbbi néhány évben 10 százalékot veszítettek, és ami még aggasztóbb, hogy ez az alsó tagozatos tankönyvek forgalmára koncentrálódik, ami a folyamat későbbi felgyorsulását vetíti előre.

Hiába nyereséges a kiadó, nagyon is ingatag alapokon áll ez a nyereség. A cég évente 700 millió forintot költ nyomdára, ugyanennyit a szerzők, a lektorok díjazására, viszont 1,2 milliárdot ad központi apparátus fenntartására; egy nagyobb arányú béremelés tehát az egész nyereséget elviheti.

Tisztelt Képviselőtársaim! A részvénytársaság - egyébként az Antall-kormány által kinevezett - vezérigazgatója, aki 2001-ben távozni kényszerült, akkoriban azt nyilatkozta, hogy kivédhetetlen kormányzati nyomás nehezedett rá az előző ciklusban bizonyos szerzők, lektorok és nyomdák megrendelésekkel való ellátása érdekében. Ez utóbbiak között előkelő helyen szerepelt a Kövér László fivére érdekeltségi körébe tartozó Zenit Nyomda. A múlt héten egy napilapban olvasói levelében Ábrahám úr még egyértelműbben fogalmazott, eszerint ebben a kormányzati ciklusban a kormányerők pénzszivattyúnak használták a kiadót. Ha ez így van, még egy érv szól a privatizáció mellett, az, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő még egyszer akkor sem, ha a Fidesz netán egyszer még kormányt alakít.

Kérdezem ezért az államtitkár urat: kell-e, és ha igen, miért privatizálni a Tankönyvkiadót? Privatizáció esetén fenyeget-e a tankönyvek árának nagyarányú emelkedése? Hol tart jelenleg a privatizációs folyamat, és fűződik-e bármilyen közérdek annak leállításához? Várom megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu