ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Csabai Lászlónénak és Kuncze Gábornak szeretném mondani, ha ide figyelnének, hogy én is voltam polgármester, mégpedig egy olyan városban, ahol a rendszerváltozástól körülbelül 11 ezer ember vesztette el a munkahelyét, és 2002-ben úgy adtam át a várost, hogy mindössze 750 volt a munkanélküliek száma. Mitől változott meg azóta a cégek és a gazdasági társaságok álláspontja? Új helyi adók bevezetése, kedvezmények kisöprése, kormányzati szinten az adónemek emelése, 2004-ben az áfa kérdése, a környezetterhelési díj, az energiadíj és a közüzemi díjak növekedése vezetett oda, hogy a munkahelyek és a munkáltatók számos területen megváltoztatták a véleményüket. Nem a minimálbér körül forog ez a kérdés, hanem a hazai sajátosságok - az adók és egyéb más terhek kérdése - körül. Ezért nagyon sok gazdasági társaság meggondolja magát, hogy a továbbiakban is Magyarországon marad-e vagy sem.

A másik ilyen kérdés a nyugdíjakkal kapcsolatos. Ma egy szegény, átlag alatti nyugdíjas mintegy 51 ezer forint nyugdíjat kap. Ha panellakásban lakik, és kifizeti a lakbért meg az egyéb közüzemi díjakat, az körülbelül 33 ezer forintot tesz ki. Tessék kiszámolni, mennyi marad neki! Miből kell megélnie! Vagy vegyünk egy másik kérdést: körülbelül 800 ezer megváltozott munkaképességű állampolgár él ma Magyarországon, akik zömében 67 százalékos rokkantsággal bírnak. Mennyit kapnak ők? 30 ezer forint körül! Egy rokkantnyugdíjas ma már szinte egy munkahelyre sem kell, hiszen 45 év felettieket is nagyon nehezen alkalmaznak gazdasági társaságok. Ezeken a kérdéseken kellene elgondolkodnia mindenkinek.

(18.50)

A másik pedig az, hogy 2002-ben önök azt mondták: profi kormány lesz, több pénz az embereknek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), több pénz az önkormányzatoknak, támogatás a vállalkozóknak. De ez sajnos nem így következett be. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Forrás: parlament.hu