TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Lapozgatva az ajánlást, az első körben az 1., a 2., az 5., a 9., a 11., 12., 13., 14., 15. módosító javaslatokhoz szeretnék szólni nagyon röviden. Azért ezekhez, mert ezek nagyon érdekes javaslatok, amelyek tartalmában nem változtatják meg az adótörvényeket, a személyi jövedelemadó-törvényt, hanem csak értelmezik azokat.

Például a 26. módosítást szeretném a figyelmükbe ajánlani. Összesen négy darab “aö betűt szeretnék módosítani, hogy közérthetőbb legyen az adótörvény, és teljes megdöbbenésemre sajnos az előterjesztőtől sem és a bizottságokban sem kapott ez a módosító javaslat támogatást, holott véleményem szerint egyértelműen értelmezhetőbb lenne a személyi jövedelemadó-törvény 38. § (1) bekezdése ezáltal, de sajnos sem a költségvetési bizottság, sem az emberi jogi bizottság nem támogatta, és az előterjesztő sem értett vele egyet.

No, azért mondtam el ezt a kis apró történetet a vita elején, mert az egész módosítójavaslat-csomagra jellemző az, hogy az előterjesztő azokat, amelyeket ellenzéki képviselők nyújtottak be, egytől egyig elutasította; nemcsak ezt a javaslatot, amely, még egyszer hangsúlyozom, négy darab “aö betűt vesz ki a törvényjavaslatból, hanem természetesen ez igaz azokra a javaslatokra is, amelyek érdemben változtatják meg a személyi jövedelemadó-törvényt.

Tehát nem igaz az a kormánypárti felvetés, amely egyébként a bizottságban és az általános vitában is elhangzott, hogy tessenek javasolni, tessenek jobbá tenni a törvényt, a kormánypártok és az előterjesztő is kész arra, hogy meghallgassa végre az ellenzék szavát, és ha azok jó módosítások, akkor támogatásra kerülnek.

(17.50)

Tehát hangsúlyozom, hogy első körben ezeket a módosítókat emeltem ki, amelyek nem változtatnak a befolyó adóbevételek összegén sem, nem változtatnak érdemben a törvényjavaslaton, de ha már ezek eleve nem kapnak támogatást, ezek közül egyetlenegy sem, akkor ugyan mire számíthatunk az érdemi javaslatok tekintetében. Nyilvánvaló, hogy ezt - úgymond, zsigerből - a politikai többség automatikusan elutasítja. És ez jellemző az adótörvényekhez benyújtott módosító javaslatokra, amiket kifejtettek a bizottságokban a kormánypárti képviselők, illetve sajnos az előterjesztő kormány, illetve Pénzügyminisztérium részéről is ez a fogadtatás volt jellemző az ellenzéki módosító javaslatokra.

Engedjék meg, hogy ebben az öt percben még egyetlen módosító javaslatról beszéljek, ez pedig a személyi jövedelemadó törvény tekintetében egy érdemi módosító javaslat, amely a 18 százalékos adófizetési kötelezettség határát 1 millió 500 ezerről 1 millió 900 ezer forintra szeretné megemelni. Ennek sincs semmi hátsó szándéka, mindössze annyi, hogy szeretnénk segíteni a kormánypártiaknak abban, hogy az adott szavukat, az adott ígéretüket az adótörvényen keresztül végre teljesíteni tudják, ami csak arról szól, hogy 2005-ben az átlagjövedelem a legalsó kulccsal adózzon. Ez a módosító javaslat és az ehhez kapcsolódó 22-es, az adójóváírás lehetőségének határát megemelő módosító javaslat sem tartalmaz semmi mást, csak azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha azt ígértük az embereknek, hogy az átlagjövedelem nem fog a legmagasabb adókulccsal, tehát 38 százalékkal adózni, akkor azt illik teljesíteni. És jelenleg 1,5 millió forint fölött - a javaslat szerint legalábbis - 38 százalék lesz az adó: ez azt fogja jelenteni, hogy az átlagjövedelem jó része, közel 20 százaléka a legmagasabb kulccsal fog adózni. Tehát a 16. és a 22. módosító javaslat elsősorban ezt szorgalmazná.

Ezért tisztelettel kérjük a kormánypárti képviselőket, hogy ha a bizottságban nem is támogatták, majd a parlamenti szavazásnál - csak a saját hitelességük érdekében - legyenek szívesek ezt a két módosító javaslatot támogatni.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

Forrás: parlament.hu