BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Gulyás képviselő úr, úgymond, bemondta a tutit, és távozott. A mondanivalója körülbelül abban foglalható össze, hogy Járai Zsigmond a kormány szeme szálkája, kinevezett bűnbak.

Túlígérte magát a kormány még 2002-ben. A kétszer száznapos program alatt iszonyú pénzeket osztott ki, nagy részét egyébként teljes mértékben helyesen, de azt gondolom, hogy nem kellő megfontoltsággal. A költségvetés bajban van.

A költségvetésnek nem jó a magas kamat. Ócsítani kellene a forintot, egy kis infláció is jól jönne, mert az kimondottan jót szokott tenni a kormány-, illetve az adóbevételeknek. Az 5,6 százalékos infláció, amit már most sikerült 6,5-7 százalék körülire feltornázniuk, jó lenne, ha még egy kicsit följebb menne, hiszen akkor a költségvetésnek jelentős bevételei származnának ebből. Tehát ócsítani kell.

Ennek az ócsításnak - bármennyire is fájdalmas - az egyik legjelentősebb gátja a jegybankelnök. Az a jegybankelnök, aki a polgári kormány alatt lett kinevezve, és a jegybankelnököknek már csak az a sorsa, hogy a szociálliberális kormányok alatt idő előtt szoktak távozni, idő előtt szokták őket távozásra bírni. De mostanában ez már nem egy elegáns megoldás, következésképpen más utat kell választani. Ha kirúgni nem lehet a jegybankelnököt, akkor változtassuk meg a monetáris tanács összetételét, és próbáljunk meg rá ilyen módon nyomást gyakorolni!

Ehhez képest Kovács képviselőtársunk elmondja, hogy nem ez a cél. Akkor minek a törvénymódosítás, kedves képviselő úr? Ha mindenki egyetért abban, hogy az inflációt kordában kell tartani, hogy a jegybanknak ez a legfontosabb feladata, akkor miért kell?

Összehangolt támadást látunk, tegnap már megkezdte Magda Sándor, a mezőgazdasági termelők minden baját a jegybankra kenve. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen, majd folytatom. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu