GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt hittem, hogy ebben a hosszú vitában lesz módom, lesz lehetőségem megismerni, hogy miért félnek önök a Nemzeti Bankról szóló törvény módosításától, nyugodtan mondhatom, úgy, mint ördög a tömjénfüsttől.

A végére azért elég messzire eljutottunk, mert szerintem Hargitai képviselő úr is ráérzett, hogy megint csapdába csalom. A konvergenciajelentésből idéznék egy összetett mondatot, mert ez még a mi törvényjavaslatunk előtt született, tehát a ma hatályos törvény a Járai Zsigmond által akkor pénzügyminiszterként benyújtott törvényjavaslatról szól, de októberben készült. A Magyar Nemzeti Bankról szóló törvénynek az MNB intézményi függetlenségét, a monetáris tanács tagjainak személyi függetlenségét érintő bizonyos rendelkezései a jelentés szerint nincsenek összhangban a szerződéssel és az alapokmánnyal. Ezt ajánlom nagy tisztelettel Lezsák képviselő úr figyelmébe is.

Tehát miközben végre elismerte Hargitai János is, hogy az Európai Unióban a mi országunk az egyetlen, ahol a bankelnökön kívül csak a bankelnöknek van jelölési joga, és mi arra tettünk kísérletet, hogy a (Dr. Járai Zsigmond dr. Hargitai Jánoshoz lép.) miniszterelnöknek is legyen lehetősége négy tagot jelölni... - Tisztelettel kérem, elnök úr, ön az ülésteremben a helyén kell hogy tartózkodjon. Rossz helyen van a jegybankelnök úr. (Dr. Járai Zsigmond: Bocsánatot kérek! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Idegesnek tetszik lenni!) Nem, köszönöm szépen. (Dr. Hargitai János: Megoldjuk! - Dr. Járai Zsigmond elfoglalja a helyét, és dr. Hargitai János odamegy hozzá.) Csak azt gondoltam, hogy a bankelnöknek talán a Fidesztől is függetlennek kéne lenni!

Tovább folytatom: Hargitai képviselő úr... - de ezt nem mondta végig. Én azt gondolom, hogy amikor arról beszéltem, hogy a jogalkotásról szóló törvény alapján, amelyik a legerősebb ránk nézve a képviselői jogálláson túl, a képviselőnek joga van törvényjavaslatot kezdeményezni, és amikor az Országgyűlés a napirendjére tűzi, akkor milyen lépéseket kell tenni - a kormány megtette, mert elküldte a törvényjavaslatot a központi bankhoz véleményezésre, és a bizottsági ülésekre az én információim szerint minden alkalommal meghívták a Nemzeti Bank képviselőjét, tehát a véleménynyilvánításnak minden feltétele teljesült, erre most már óvatosan azért Hargitai képviselő úr is valamennyire reagált.

Tehát arról beszélni, hogy itt alkotmánysértést követett el valaki, enyhén túlzás, és ez része annak a riogatásnak, ami azért itt napközben történt. És megígérem, hogy mindegyikre nem fogok reagálni, és nem fogok kitérni.

De mit jelent számomra? És megint csak kínálom ezt Hargitai képviselő úrnak, Lezsák képviselő úrnak is; a központi bank elnöke, amikor tudomására jutott a törvényjavaslat, a következőt mondta: valószínűleg tovább kell vizsgálni. Nem tett politikai nyilatkozatot, nem mondott többet, csak hogy tovább kell vizsgálni. Sőt, arról beszélt, hogy feltehetően egy helyen, de ez is úgy van, hogy úgy tűnik, amiről Kóródi Mária képviselő asszony beszélt... És köszönöm szépen a módosító indítványát, én már most nyilatkozom, hogy támogatni fogom az általuk jegyzett módosító javaslatot, amiről a képviselő asszony beszélt, mert javít a javaslatomon.

A továbbiakban szeretnék arról beszélni - és most visszafelé haladok -, amikor azt mondja Lezsák képviselő úr, hogy külön törvény. Igen, az a külön törvény, a Nemzeti Bankról szóló törvény, az a külön törvény. És ha abban a függetlenség kritériumaival, az összeférhetetlenséggel, amiről Hargitai úr most a második megszólalásában olyan ékesen beszélt, ami benne van, rögtön - bocsánatot kérek, mert Faragó képviselő úrnál van a törvényjavaslatom - az elején megfogalmazza, hogy senkitől nem fogadhatnak el utasítást, ha ezekkel baj van, akkor az a törvény rossz, mert mi ehhez nem nyúltunk hozzá, képviselő urak. Tehát egyetlen ponton nem érintettük azokat a garanciális elemeket, amelyek a törvényjavaslatban érintve vannak. Csak tettünk egy apró lépést, hogy haladjunk mi is abba az irányba, hogy több oldalról lehessen tagokat jelölni a monetáris tanácsba.

És amikor Mádi László a nemzetközi közvéleményről beszél, tessék végiggondolni: ha önök korrekt politikai ellenfelek, akkor ezt a vitát lefolytatjuk a bizottságokban, lefolytatjuk itt a parlamentben, megvárjuk a döntéshozatal előtt a központi bank véleményét, és utána döntünk. Nem, ehelyett - élen a bankelnök úrral és ellenzéki képviselőtársaimmal - elrohantak külföldre, verik a harangot már másfél hete... (Dr. Hargitai János: Nem is külföld! Ez egy egységes jogterület!) Bocsánat, itt nyilatkozik az osztrák képviselő úr, aki kérdezte a központi bankelnök urat. (Dr. Hargitai János: Az Európai Unió, ha nem tudnád, aminek te tagja vagy! - Dr. Kóródi Mária közbeszól.) Jó, ezt a vitát majd külön lefolytatjuk, Hargitai úr. Ön is tudja, hogy miről beszélek. (Dr. Hargitai János: Nem Ázsiában...)

De folytatom tovább. Egyetlen szó nem esett arról, és szerintem ez is része annak a függetlenségi kritériumnak, amiről önök beszéltek - sajnálom, hogy ezt Lezsák úrnak nem írták le a szakértői -, hogy az öt fővel határozatképes monetáris tanácsban négyen vannak, képviselő úr, négyen lehetnek; az opciója megvan annak, hogy az ötből négyen legyenek a bank menedzsmentjéből, és egyetlenegy legyen a gazdaságból jött, a gazdaságot ismerő független szakértő. Ehhez tetszenek ragaszkodni ilyen görcsösen? (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: A miniszterelnök felelőssége ez is, ha így van.) Ez valamiért érdekes.

De tovább folytatom. Képviselőtársaim, Magyarország a felkészülés időszakában van, és 2010-re vállalta a kormány, együtt a bankelnök úrral, hogy megfelelő időben és határidőkkel teljesítjük a maastrichti kritériumokat. Kérem, hogy tegyék a szívükre a kezüket! Lehetnénk most osztályelsők, és akkor mi történik? Én kíváncsi lennék, hogy most majd pénteken vagy a következő héten Lezsák képviselő úr vagy Mádi képviselő úr, akik egybehangzóan beszéltek, hol csökkentenék, és hol fogják csökkenteni a kiadásokat drasztikusan, hogy, mondjuk, egyik évről a másikra teljesítsük a maastrichti kritériumokat?

(17.10)

Vagy elfogadjuk és tudomásul vesszük, hogy Magyarországnak kell felkészülési idő, mert a társadalom nem viseli el, hogy csökkentsük az egészségügyben, az oktatásban vagy bárhol máshol a közkiadásokat.

S azt kérdezte, hogy mi lesz a forrásoldal. A csökkenő adó, amely a GDP-növekedésből származó többletjövedelem egy részét kint hagyja az embereknél, a gazdaság szereplőinél. Lehet, csak akkor el kell dönteni, hogy nem támogatnak bennünket abban, hogy csökkentsük az adókat, nem támogatnak bennünket úgy, ahogy nem támogattak akkor sem, amikor azt mondtuk, hogy a közalkalmazottaknál egy tisztes béremelést kell végrehajtani. Lehet, képviselő úr, de akkor ezt vállalni kell, mert enélkül elég álságos azt mondani, hogy még tovább csökkenteni, de a kiadásokat meg növelni, közben a hiány mégse növekedjen.

Infláció. Azt hiszem - s azért ezt ellenzéki képviselőtársaim is a végére csak kimondták -, hogy 7 százalék alatt lesz ebben az évben az infláció. Ehhez csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy időközben csatlakoztunk az Európai Unióhoz, az adójogszabályainkat harmonizáltuk, tehát további lépést tettünk az árkiegyenlítés útján, mégis tudjuk tartani a 7 százalék alatti inflációt. Ez nem hasonlít ahhoz - s bízom benne, hogy Mádi képviselő úr elolvassa a jegyzőkönyvet -, amit a kormányzásuk idején évekig eljátszottak. Kovács Tibor egyszer elmondta, hogy sok esetben azokat olvassák nekünk vissza, amiket elkövettek. Tessék végiggondolni: tervezgettek 6 százalék körüli inflációkat - tette ezt Járai Zsigmond mint pénzügyminiszter -, és teljesítettek 9 százalék fölött, Hargitai úr. Ezt elszenvedte a magyar önkormányzatok tömege, elszenvedték a nyugdíjasok, elszenvedték a gyermeket nevelő családok és mindenki. Ez nagyon nagy átverés volt, évről évre 3 százalékkal.

Ha most csak a várakozás jön be, szemben a tervünkkel, akkor alig 1 százalékot meghaladó lesz a különbség. És közben növekszik a gazdaság. Nem csökken, képviselő urak! Ezt a végén már Domokos képviselő úr is elismételte, most én is ismétlésbe bocsátkozom: 2003 nyara óta kétszámjegyű a beruházásnövekedés, az exportnövekedés, és nem cikcakkban, hanem folyamatosan növekszik a magyar gazdaság. Akkor hogy az ördögbe’ van? Mit rontottunk el? Egyszer már hivatkoztam rá, maga a bankelnök úr mondta, hogy végre megfordult a helyzet, végre már nem a fogyasztás vezérli a gazdasági növekedést - mert az előző négy évben ez volt. S ez ment a hiány felé. De ezt a gazdaságpolitikát meg kellett változtatni, képviselő urak!

Teljesen egyetértek Mádi képviselő úrral abban, hogy aki a közgazdaságtannal foglalkozik, az tudja, hogy az inflációban a várakozásnak hihetetlenül nagy a szerepe. De az, ami ma itt történt, mind az inflációról szólt, és mind az infláció felé próbálta taszigálni a magyar gazdaságot.

Még egyszer elmondom, képviselőtársaim, azt, hogy ma Magyarországon 11 százalék körüli kamat van - az inflációhoz viszonyítva hihetetlenül magas a reálkamat -, ezt meg kell fizetnie a magyar társadalomnak. Tessék összehasonlítani, a tízéves lejáratnál - ahogy már idéztem - 8,4 százalék a magyar átlag, ezzel szemben tőlünk nyugatra alig nagyobb 4 százaléknál. Miért kell ezt nekünk megfizetni?

S a befejező gondolataim: csak azért, mert önök csupán hipotézisekről beszéltek. A múlt heti kamatcsökkentés nem változtatta meg az erős forintot, ezért mi egyfolytában a kamatról beszéltünk - nem forintárfolyamról, hanem kamatról -, mert ez szolgálhatja a még nagyobb gazdasági növekedést és vele együtt sok minden mást, a makroszintű mutatóinkra pozitív hatással lehet. S azt gondolom, ez nemcsak a mi érdekünk, hanem érdeke magának Járai Zsigmondnak is. Én azt nem értem, hogy hogyan nem érti az elnök úr, hogy ha egy nagyobb testület lesz, amiben többen lesznek a külső szakértők, és döntenek, az neki is jó, mert sokkal kevesebb támadás éri. (Derültség az ellenzéki oldalon.)

Köszönöm szépen a szót, elnök úr.

Forrás: parlament.hu