HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kormánytagok! Tisztelt Képviselőtársaim! A következő esztendő legfontosabb törvénye fekszik előttünk, hiszen most döntünk arról, hogy jövőre az adófizetőktől beszedett pénzek mire fordítódnak, mit tartunk elsődlegesen fontosnak, mit szeretnénk elérni a következő év végére. Sajnos, ebből a költségvetési törvénytervezetből az derül ki, hogy nincs új gondolat ebben sem, mint ahogy az előző esztendők költségvetési törvényeiben sem találtunk igazán új átütő gondolatokat. Azt mondják, hogy az együgyűség vagy a butaság definíciója az, hogy ha mindent ugyanúgy csinálunk, mint eddig, mégis azt hisszük, hogy ennek eredményeképpen minden meg fog változni. Sajnos, semmi nem változik meg, mert ha mi nem változtatunk, akkor bizony minden marad úgy, ahogy volt.

Ez a költségvetési törvény az előző két esztendeihez képest a túlélés költségvetése. Előrelépést egy területen, a politikai marketing területén lehet látni. A Medgyessy-kormány még jóléti, modernizációs és demokratikus fordulatról beszélt, de mivel ezek meghiúsultak, ma már csak a retorikai fordulat lehetősége maradt a koalíciónak. Az elmúlt három év alatt a kormány elveszítette a kontrollt az államháztartás irányítása felett, és most ezt kívánja a jövőt felélő drasztikus lépésekkel visszaszerezni. A költségvetési törvényjavaslat jóléti és gazdaságélénkítési üzenetei üresek, csupán gesztus értékük van, érdemben nem segítenek a kialakult helyzet megoldásán.

A kormány szempontjából viszont ennek a négykilónyi költségvetési törvénytervezetnek van egy nagy előnye, az, hogy a tényleges összefüggések a társadalom számára ebből a tervezetből nehezen követhetők, ezért ez egy rejtőzködő költségvetés. A tervezetben nyoma sincs annak, hogy a kormány hozzá kívánna kezdeni az államháztartás számára fő kérdést jelentő nagy rendszerek reformjához. Az egészségügy, az oktatásügy, a közigazgatás területén nem jelentek meg reformtervek, így ezek ütemezéséről, megkezdéséről szó sincs ebben a tervezetben, hacsak nem ezt jelenti honvédelmi kötelezettségeink látványos elhanyagolása.

Mivel a kormány a nemzetgazdaság erőforrásaival az elmúlt években rosszul, átgondolatlanul gazdálkodott, a költségvetésnek ma nincs megalapozott mozgástere, ezért a kormány a jövő elzálogosításához kezdett az adósságnövelésen és a PPP-program keretében végzendő beruházásokon keresztül, ami az ország, a költségvetés eladósodásának egy másik trükkös formája; azt remélik, hogy ezt talán még az EU-ban sem veszik észre. Mindez azt mutatja, hogy a jelenlegi koalíció nem tud megbirkózni a jövő, a nemzet fejlődésének lehetőségeit biztosító törvénytervezet előterjesztésével, sokkal inkább a hatalom megtartása érdekli.

A szükséges reformok megkezdésének elhalasztása és a jövő tervezett felélése azonban még nem elegendő ahhoz, hogy a nemzetgazdaságot jellemző sodródást megállítsuk, a 2005. évi költségvetésben ezért mind a bevételi, mind a kiadási oldalon megszorításokat, restrikciókat tervez a kormány. A stabil és fenntartható növekedési pályára való visszavezetése a magyar gazdaságnak ennél sokkal komolyabb kiigazításokat tenne szükségessé. Ebbe természetesen az is beletartozik, hogy az államháztartásban és a gazdaságélénkítésben nem látszatintézkedésekre, hanem átgondolt sorolásra és érdemi lépésekre lenne szükség.

A mostani költségvetési tervezetben nyomokban sem ismerhetők fel a kormányprogram néhány nappal korábban elhangzott ígéretei. Az, hogy a kormány a komoly makrogazdasági bajok ellenére a lakosság és a vállalkozások adóterheit 2005-ben nem emeli olyan drámai módon, mint ahogy azt az előző esztendőben tette, tulajdonképpen három dologra vezethető vissza. Felismerhető és nyilvánvaló, hogy itt már a 2006. évi választásokra figyel, és igyekszik adóemelési szokásait megfelelően elrejteni, másrészt a kiadási oldalon érdemi gazdaság- és társadalompolitikai elmozdulás nem tapasztalható, hanem továbbra is a sodródás jellemzi, harmadrészt pedig a kormány folytatja a jövő elzálogosítását, a vagyonfelélést, ezzel biztosítva magának mintegy 1800-2000 milliárdos pótlólagos forrást az egyensúly drasztikus visszaállításához.

A makrogazdaság a 2002. évi kormányváltás óta egyre rosszabb állapotban van, ez várhatóan 2005-ben sem változik. Tudjuk, többször elmondtuk, hogy 2001-ben indultak negatív folyamatok, de ezek eliminálásához 2002-ben egy enyhe kiigazítás elegendő lett volna. Ezzel szemben a kormány fedezetlen, voksszerző költekezésbe kezdett, amivel elvette, illetve elvesztette a konstruktív költségvetés mozgásterét az ezt követő évekre. Ennek következményeit viseli magán a 2005. évi költségvetési törvényjavaslat is. Mindezt súlyosbította a sodródó gazdaságpolitika, amit az MSZP-SZDSZ-koalíció követ évek óta.

A kijózanodáshoz, úgy látszik, nem volt elegendő a Medgyessy-kormány bukása. A 2002. évi osztogatás várható következményeire akkor felhívtuk a figyelmet, egyedüliként nem szavaztuk meg az Országgyűlésben, a következményeket azonban mindnyájunknak viselni kell.

A 2004. évi várható adatok rengeteg bizonytalanságot tartalmaznak. Ennek egyértelmű bizonyítéka, hogy a javaslat késve, október 8-án megküldött első kötete nem tartalmaz vonatkozó adatokat, erre csak egy héttel később, a második kötetben került sor. Ilyen az elmúlt tizenöt évben nem fordult elő. Ez nagyon megnehezíti különösen az ellenzék helyzetét, hiszen nagyon nehéz így érdemben megvitatni az előterjesztést, nehéz észrevenni az elfelejtett és a rosszul elrejtett nem jó megoldásokat.

(13.40)

Fontos pozitívum a világgazdasági konjunktúra javulása, különösen ennek átterjedése az Európai Unióra. Ez a várható gazdasági növekedés, ami örvendetes, és ami akár 4 százalékot, de talán 4,3 százalékot is elér, egyetlenegy problémát hordoz magában, hogy ez teljességgel érintetlenül hagyja a hazai kis- és középvállalkozókat. Ez a növekedés egyedül a multik tevékenységének tudható be, tehát a hazai kis- és középvállalkozók helyzete a következő esztendőben sem fog javulni, legalábbis ebben a költségvetési törvénytervezetben ennek nyomait, hogy ezt kívánná a kormány, nem találtuk meg.

Nézzük meg, hogyan alakul a hiány! A fogyasztás 2004. évi jelentős csökkenése ellenére magas a költségvetés várható hiánya. Emlékezzünk rá, hogy az Országgyűlés által jóváhagyott költségvetésben - már az ideiben - 3,8 százalék várható hiánnyal számolt a kormány, aztán ezt később 4,6 százalékra, majd most, szeptemberben 5,3 százalékra módosította. A költségvetési törvényjavaslatban bázisként már 5,3 százalék szerepel. Ha csak újabb államháztartási könyvelési trükkök nem következnek be, mint például az áfa-visszatérítések visszafogása, a pályázatokon elnyert támogatások ki nem fizetése, akkor ez a hiány még durvább lehet. A mi becslésünk szerint el fogja érni az év végére az 5,6-5,8 százalékot, vagyis a 2003. évi 6,2 százalékos hiányból a sokszori fűnyírás ellenére is alig sikerült valamit lefaragni.

Sajnos, ennek az a következménye, hogy a konvergenciaprogram, ami az Európai Unióhoz való pénzügyi csatlakozás, az euró bevezetését jelentené, ez a kormányzati program egy fél év alatt szinte minden jelentőségét elvesztette, kipukkadt. A 2005. évi költségvetési tervezet 4,7 százalékos eredményszemléletű hiánya a 2004. évi hiány bizonytalanságai és a költségvetés feszültségei következtében valószínűleg ismét alábecsült. Az MDF 5-5,2 százalék körüli hiánnyal számol, ennek vannak meg a gazdasági alapjai.

A kérdés az, hogy kell-e és hogy lehet-e ezt a tényleges hiányt finanszírozni. Igaz, a kifizetési igények az államháztartásban ettől az új könyvelési ötlettől... - ami kísérletet tesz arra, hogy a magánnyugdíjpénztárak bevételeit, ami körülbelül 1 százalékkal csökkenti a hiányt, máshol könyvelje el, hogy ez a trükk mire jó. Arra biztosan, hogy javítsa a statisztikát úgy, hogy közben semmiféle változás a költségvetésben bevételi oldalon nem áll be. Egyébként ennek a trükknek hagyományai vannak az MSZP-SZDSZ-kormányzás történetében. A Horn-kormány alatt lefelé módosították a létminimum-számítás alapját jelentő, az Antall-kormány által meghatározott kosarat, ettől egyik napról a másikra papíron csökkent a szegénység, habár az emberek helyzete egy jottányit sem változott.

2005-ben a folyó fizetési mérleg hiánya sem csökken, továbbra is 8,2-8,6 körül várható, a külkereskedelmi áruforgalom hiánya a várakozások szerint meghaladja majd a 2004. évit. Összességében tehát a magyar makrogazdaságot 2005-ben is a magas ikerdeficit fogja jellemezni. Az infláció a '95-ös 28,2 százalékos szociálliberális csúcsról 2003-ig 4,7 százalékra csökkent. Az, hogy a tervezett inflációt ebben az évben nem sikerül tartani, már egészen biztos, és ez valahol 7 százalék körül lesz az év végére, és az is biztos, hogy a következő esztendeit sem lehet majd. Ennek van egy elég objektív oka. Ha sikerül a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvényt a parlamenten keresztülvinni, akkor ez a kormánynak olyan beavatkozást jelent a monetáris politikába, ami számára lehetővé fogja tenni a csak számára kedvező pénzügyi változtatások eszközlését. Az MDF álláspontja szerint a monetáris szigor enyhítésének egyetlenegy módja van: a megfelelő fiskális szigor helyreállítása. Igaz, ezzel rövid távon nagyon nehéz népszerűséget szerezni.

A kormány legfontosabb célkitűzéseinek egyike a foglalkoztatás javítása. Ezzel csak egyet lehet érteni. A baj az, hogy a foglalkoztatási ráta egyre rosszabb képet mutat, és azt mutatja, hogy nem csökken a munkanélküliség, nem nő a foglalkoztatottak száma, hanem a trend, a tendencia ezzel a törekvéssel ellentétes. Ráadásul a munkaerő-piacon egyre súlyosabb strukturális gondokkal találjuk szembe magunkat, hiszen egyfelől nagy a munkanélküliség, másfelől a képzett szakemberek hiánya egyre inkább jellemzi a magyar gazdaságot. Ennek az ellentétnek a feloldására a mostani törvénytervezetben semmilyen javaslatot nem látunk.

A beruházások a 2004. esztendőben elismerésre méltó, körülbelül 10 százalék körüli dinamikát mutattak. Ez ebben az esztendőben vissza fog esni legalább 20 százalékkal, tehát a beruházások csökkenni fognak, a beruházási kedv legalább 20 százalékkal mérséklődik, ami a munkahelyteremtés szempontjából egy rendkívül kedvezőtlen folyamat. Ráadásul a költségvetési restrikció várhatóan jelentős számú közalkalmazottat és köztisztviselőt fog elbocsátással büntetni és sújtani a közszférából.

A foglalkoztatási gondok javítását csak a kis- és középvállalkozások erőteljesebb és sokirányú támogatásával, adóinak és járulékainak csökkentésével lehetne elérni, erre azonban a költségvetésben érdemi forrást, az adótörvényekben adekvát javaslatokat nem találunk. A Magyar Demokrata Fórum ennek érdekében kíván számos módosító javaslatot majd benyújtani a költségvetéshez.

A kormányzati szektor adóssága a kormányváltáskor - és most nézzük az adósságállományt -, 2002 júniusában 9000 milliárd forint volt, ami a költségvetés szerint 2004 végére 12 200 milliárdra emelkedik, más becslések szerint eléri a GDP 59,9 százalékát. 2005-re a kormány ennek 13 045 milliárd forintra történő emelkedésével számol, de ezek azok közé a kormánypontok közé tartoznak, amiket a kormány rendszeresen túl szokott teljesíteni. A különbség három év alatt több mint 4000 milliárd, vagyis eladósodottságunk közel 50 százalékkal emelkedett. Hitelből fedezi tehát a kormány a jóléti csomagok eddig összesen mintegy 2000 milliárdos költségét, az eladósodottság pedig 2005-ben 1000 milliárdos nagyságrendben növekszik. Ezt a politikát Brüsszel már némi aggodalommal figyeli - mi is.

A kamategyenleg 2002-ben 635 milliárd forint volt, ez 2004-ben 854 milliárdra emelkedett, jövőre 843 milliárdot tesz ki, ami óriási teher a magyar gazdaságon, ez a GDP 3,7 százaléka. Ez a becslés azonban mind a kamatpálya, mind az adósságállomány várható alakulása miatt komoly kockázatot tartalmaz.

A Magyar Demokrata Fórum látta és látja ezeket a komoly feszültségeket a költségvetésben, ezért az idei költségvetési törvény átdolgozását 2003 decemberében kértük, januárban a helyzet módszeres áttekintését, más néven pótköltségvetés beterjesztését kértük, amit sajnos a kormány nem fogadott meg. A kormány az eladósodást a PPP-projektek keretében is folytatja. Ennek az az előnye, hogy nem számít a maastrichti számítások szerint a kormányzati adósságba, a kiadás most minimális, viszont a következő 20-25 évben a magyar társadalom a költségvetésen keresztül ennek többszörösét fogja visszafizetni.

A PPP lényegileg a sokat és joggal szidott drága, gazdaságtalannak bizonyult koncessziós autópálya- és más építés visszahozását jelenti. Ennek az M5-ös szerződésből ismert koncessziós autópálya-építésnek a lényege, hogy a kockázatot csak az adófizető viseli, a százmilliárdokat kereső koncesszor pedig csak számláz, mégpedig vastagon.

A Magyar Demokrata Fórum nem utasítja el teljes mértékben ezt a technikát, azonban az előkészületeit ennek sokkal figyelmesebben és sokkal alaposabban kellett volna elvégezni. A Magyar Demokrata Fórum javasolja, hogy a PPP-vel kapcsolatos kiadásoknak az Országgyűlés kiadási korlátot állítson be, mégpedig éves bontásban öt esztendőre előre, folyamatosan, rulírozó formában.

(13.50)

A további jövőfelélés eleme a költségvetésnek az átgondolatlan, csak a költségvetés finanszírozhatósága által motivált privatizációs politika. Erre az esztendőre is jelentős bevételt írtak, terveztek a költségvetésben, amit valószínűleg túl fognak teljesíteni, és a következő esztendőre is 300 milliárd forint van betervezve. A mi számunkra ez így elfogadhatatlan, hiszen átgondolatlan. Nem utasítjuk el teljességében, csak az ilyen technikájú privatizációt. Ráadásul a kormány 2004-ben a vagyonfelélés megakadályozására és a közhangulat megnyugtatására a törvény 4. §-ában kötelezte magát, hogy a privatizáció befejezéséig egy infrastruktúra-fejlesztési tőkeszámlára teszi a bevételeket.

Azóta sem tudjuk, hogy mennyi pénz van ezen a számlán, azt meg különösen nem, tehát kérjük a Pénzügyminisztérium képviselőjét, ha itt van, hogy legyenek olyan kedvesek az Országgyűlés számára egy beszámolót készíteni ennek a számlának az állásáról. (Pokorni Zoltán: Elnök Úr! Hol a Pénzügyminisztérium képviselője? - Kovács Tibor: Nem kell itt lennie, a kormány itt van!)

Jelentős újdonság a mostani költségvetésben, a tervezetben a tartalékok ügye és helyzete. A 2004. évi különböző címen képzett 37,1 milliárd forintos költségvetési tartalék a tervek szerint hatszorosára, 207,55 milliárdra emelkedik, ami megengedhetetlenül magas, a GDP 1 százaléka. Ebben két új elem van: az önkormányzatok részére beállított helyi szervezési intézkedésekhez kapcsolódó 25,3 milliárd forint előirányzat és egy 120 milliárd forintos államháztartási tartalék. Ez az utóbbi fejezet olyan óriási mozgásteret ad a kormánynak a parlament megkerülésével és kikerülésével, ami a mi számunkra teljességgel elfogadhatatlan.

A pótköltségvetés készítésének feltétele továbbra is az 5 százalékos túllépés marad, ami az új tartalékpolitikával valóban 6 százalékra emelkedik. Az MDF javaslata jóval szigorúbb költségvetési kritériumot fog tartalmazni. Ezt ráadásul az adótörvények vitájában a kormány meg is ígérte, hogy az államháztartási törvényt szigorítani fogja, ezt nem tette meg.

Nézzük a bevételi oldalt: a magyar adórendszer a benyújtott törvényjavaslat alapján az eddigieknél is kaotikusabbá, bürokratizáltabbá válik. A kormány 2005-ben új adókat és járulékokat vezet be 15-20 esetben, és az adóterheket jelentősen növeli, igaz, hogy az szja-terhek egy bizonyos réteg számára csökkennek. Az MDF elfogadhatónak tartana egy harmadik adókulcsot, ami a magasabb jövedelműeket - hiszen ez a mostani tervezet őket preferálja - a társadalmi igazságosság elvének érvényesítése érdekében nagyobb adótehernek vetné alá.

Kitűnő recept ez, valamit enged a kormány az szja-ból, aztán más helyen pedig lényegesen többet vesz be. Az áfabevételek, amelyek Európában a legmagasabbak, nemcsak az adófizetőket sújtják, hanem a magyar vállalkozók és vállalkozások versenyképességét, ami az egyik prioritás, jelentősen csökkentik. Erre semmiféle intézkedés a jelenlegi tervezetben nincs.

A kiadási oldalon, miután a költségvetésben kétségtelenül jelen van a restrikció, elsősorban annak legprimitívebb formáját találjuk, a fűnyíróelv alkalmazását. Tekintet nélkül a fejezetek helyzetére, a jelenlegi és jövőbeni feladataikra, a társadalmi prioritásokra, a dologi kiadásokat mindenütt 5 százalékkal csökkentik 2005-ben. Így valószínű, hogy a közalkalmazottak körének jelentős elbocsátására kerül sor, a 13. havi fizetés kifizetésére nincs támogatás, ezeket maguknak kell kigazdálkodniuk az intézményeknek. A következmény nyilvánvaló: a nagyarányú elbocsátás. Az MDF igazságosabb és humánusabb megoldást vár.

A miniszterelnök a törvényjavaslat tanúsága szerint nem bízik a minisztereiben, ebben egyetértünk, mert mi sem nagyon. A pénzügyminiszternek óriási lehetőséget ad, nemcsak a parlament, hanem a kormány megkerülésével is felülbírálhatja a minisztériumok döntéseit.

Az elmondottak függvényében és az elmondottak alapján a Magyar Demokrata Fórum számos módosító javaslatot fog a költségvetési törvényhez beadni, és ezek a módosító javaslatok a források növelését, a kis- és középvállalkozók helyzetének javítását fogják célozni. Amennyiben ezeknek az elfogadására nem kerül sor - és sajnos az eddigi évek gyakorlata azt mutatja, hogy ezekre még soha nem került sor -, ebben a formában az MDF ezt a költségvetési törvénytervezetet támogatni nem tudja, és elfogadását nem javasolja az Országgyűlésnek.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu