BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Könnyebb kritizálni a költségvetést, mint védeni. Az egész mai napi vita arról szól, milyen nehéz egyszerre megfelelni azoknak a követelményeknek, hogy az adóterheket se növelje az ember, hogy a kiadásokat ésszerűen korlátok között tudja tartani, olyan korlátok között, hogy ne kényszerüljön rá a hiány növelésére.

Ma reggel Kóródi Mária képviselőtársam a műkorcsolya hasonlatával élt a költségvetésre, amit én egy találó hasonlatnak érzek, hiszen ott is van kötelező gyakorlat, aminek meg kell felelni, és szabadon választott. A költségvetés vonatkozásában ez azt jelenti, hogy vannak olyan kiadások, amit muszáj biztosítani. Azt gondolom, hogy a költségvetés túlnyomó többségét ezek a kiadások eleve, változtatás nélkül leterhelik, lekötik. Hiszen az oktatásra, a szociális ellátásra, rendészetre, igazságszolgáltatásra, közigazgatásra - és a többi, és a többi, egy csomó területre - mindenképpen költeni kell nagyságrendileg behatárolt összegeket, és viszonylag szűk az a mozgástér, amit úgymond, szabadon választott gyakorlatként a kormány elkölthet a saját értékrendszere alapján, mert nem győzöm hangsúlyozni, hogy értékvállalás kérdése jelenik meg mindegyik költségvetésben.

A világon a legkönnyebb dolog sorolni azokat a területeket, ahova több pénz kellene. Azt mondtam néhány órával ezelőtt, amikor először módom volt megszólalni, hogy én magam is tudom ezeket a példákat sorolni hosszan. Hadd mondjak néhány példát! Azt gondolom, hogy régóta nagyon nagy szükség lenne arra, hogy az ápolási díj összegét megemeljük. Hiszen az az ember, aki kénytelen otthon maradni a beteg, súlyosan fogyatékos hozzátartozójával, nem tud munkát vállalni, munkából esik ki. Az érintetteknek régóta követelésük, kérésük, ha tetszik, hogy valahol a minimálbér közelében határozzuk meg azt az összeget, ami támogatásként nyújtható. Ehhez képest azt kell mondanom, megelőlegezve a szociális törvény közeledő módosításának hírét, hogy abban a törvénymódosításban sincsen benne az ápolási díj érdemi növelése, sajnos. Ez a feladat még várat magára.

Ebben a költségvetésben némiképpen csökken a mozgáskorlátozottak közlekedési támogatása 2,6 milliárdról 2,3 milliárdra. Megmondom őszintén, hogy magam sem tudom pontosan ennek az okát, nem tudom értelmezni, hogy ez az összeg csökken, ahelyett, hogy az inflációval egy kicsit fölpótolva kerülne meghatározásra.

Előttem többen szóltak az akadálymentesítés nehéz feladatáról, többen kifogásolták, hogy ez a pénz az ideihez képest - emlékszem, Lezsák Sándor pont úgy fogalmazott - felére-kétharmadára csökken. Nem tudta megmondani a pontos összeget, és ennek valószínűleg az a magyarázata, hogy különböző fejezetek különböző sorain tudnak előbukkanni ezek az összegek. Nekem is feltűnt, hogy a gazdasági tárcánál például hiányzik most a jövő évi költségvetésből az a 200 millió forint, ami erre a célra idén szerepelt. De nekem az is feltűnt, hogy az ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi tárcánál akadálymentesítési programra 453 milliárd (Sic!) jövőre szerepel, ami nem volt az előző évben ugyanezen a soron. Nagyon nehéz követni valóban, mindegyik tárca részleteit áttekintve, hogy az összesítésnek mi a végeredménye, hogy tényleg érdemben csökken az erre fordítható pénz, vagy megtaláljuk valahol máshol az erre szánt összeget.

(18.30)

Szeretném hangsúlyozni, hogy találtam olyan sorokat is az új, összevont, hosszú nevű tárca fejezetében, amiket örömmel láttam, amelyek szintén olyan támogatási sorok, olyan összegek, olyan tevékenységre, szolgáltatásra irányuló összegek, amelyek korábban nem szerepeltek vagy nem így szerepeltek. Például nappali szociális intézményi finanszírozás időskorúak, pszichiátriai, szenvedélybetegek, hajléktalanok részére 1,1 milliárd forint; ez nem szerepelt korábban az ESZCSM költségvetésében. Vagy szerepel a nappali szociális intézményi ellátás finanszírozása fogyatékosokra, fogyatékos személyekre vonatkozóan, 315 milliárd.

Jelentősen, több mint a duplájára emeli meg ez a költségvetés a támogató szolgálatok működtetésére fordítható pénzösszeget, ez az idei költségvetésben 228 millió forint volt, a jövő éviben pedig 525 millió forint lesz. Teljesen új sorként szerepel az utcai szociális munka támogatása 240 millió forinttal. Egyáltalán azt kell mondani, hogy van valami áttörés a hajléktalanellátással kapcsolatban a tárcánál, valóban olyan projektekben gondolkodik most a tárca - és ehhez bizonyos összeget megpróbál biztosítani -, ami modell értékű kísérlet arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet a hajléktalanoknak legalább egy, arra képes rétegét kiemelni ebből a státusból.

Jelentős összegeket tartalmaz a költségvetés adósságkezelési programokra, például hitelhátralékok konszolidációjára 1,1 milliárd forintot. Hosszan lehetne sorolni ezeket a példákat.

Az előző megszólalásom alkalmával kiemeltem a bölcsődék normatív támogatásának jelentős javulását. Azért tartom fontosnak, mert indirekt módon ez is a munkába állás feltételeit könnyíti, segíti, ha valóban vannak elérhető bölcsődék, hiszen a bölcsődék száma és létszáma is némileg csökkent az előző években. A 2003-as adatok szerint 515 darab bölcsőde van, ahol valamivel kevesebb mint 24 ezer, 23 700 hely áll rendelkezésre, a normatíva pedig 365 ezer forintról 462 ezer forintra emelkedik, tehát mintegy negyedével nő meg. Azt gondolom, hogy ez talán egy érezhető ösztönzés az önkormányzatok irányába, hogy próbáljanak meg bölcsődéket létesíteni.

Ehhez jön még hozzá a korai fejlesztéssel kapcsolatban biztosított normatíva, ami csekély mértékben, de ugyancsak emelkedik, a fejlesztő felkészítés normatívája, ami ugyancsak emelkedik. Emelkedik a családi napközi normatívája is, százalékos mértékben sokkal jelentősebben, közel 50 százalékkal, de itt egy meglehetősen kis összeg szerepelt korábban, összesen 104 ezer forint, ami a jövőben 156 ezer forint lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezek az intézkedések, ezek a normatívák is nagyon-nagyon fontos befolyásoló tényezői annak, hogy az egyes családok tényleg milyen körülmények között tudnak élni és gondoskodni a gyermekükről. De mindannyian érezzük, hogy ezek indirekt, áttételes eszközei a helyzet javításának. A direkt, a közvetlenül megjelenő támogatás sokkal egyszerűbben érzékelhető az embereknek, ezért van kitüntetett jelentősége a családi pótléknak, hogy hogyan alakul a családi pótlék.

Ez a költségvetés már nagyon-nagyon megközelíti a 200 milliárd forintot csak családi pótlékra. Az előző években jelentős emelés történt, némiképp pótolva azt a négy évet, amikor a családi pótlék emelésére nem került sor, az előző kormány idején. Ez a kormány érdemben nem nyúlt hozzá az adókedvezményhez, tegnap szavaztunk az adócsomagról, és az nem érintette a gyermekek után járó adókedvezmény összegét. Érintette viszont egy vonatkozásban, tudniillik hogy plafonossá tette. Az, hogy mostantól 8 millió forintos felső plafonja lesz az adókedvezmény igénybevételének, az egy nagyon jelentős lépés abba az irányba, hogy úgy érezhessük, hogy igazságosabb lesz a gyermektámogatási rendszerünk.

Ennek a kérdésnek a másik széle, a másik pontja a rendszeres gyermekvédelmi támogatás; az a támogatási forma, ami valóban a legszegényebb családok számára lett bevezetve, aminek az összege meglehetősen csekély, az öregségi nyugdíjminimum 22 százaléka ez idő szerint, vagyis 5100 forint havonta. Úgy gondolom, hogy ez az a kérdés, amihez mindenképpen össze kellene gyűjtenie a bátorságot a kormánynak, hogy hozzányúljon, ha érzékelhetővé akarja tenni, hogy tényleg lép egy igazságosabb támogatási forma kialakítása irányába.

Egyszerűbb lett volna a feladat akkor, hogyha ennek a három meglévő elemnek a koncepcionális újragondolására vállalkozott volna a kormány; tehát hogy a családi pótlékot, az adókedvezmény összegét és az rgyt-t végigtekintve kialakít egy új koncepciót és egy új struktúrát a támogatásra. Az előbb nem véletlenül, talán egy kicsit indulatosabban, mint kellett volna, kérdeztem vissza Mátrai Mártának, amikor a gyes alacsony voltát emlegette, hogy miért nem gondoltak arra, hogy a gyetre szánt keretet használják fel arra, hogy emelik a gyest. Hiszen ha a mozgástér kicsi, ha az ember adókat sem akar emelni, hiányt sem akar növelni, mégis valamit változtatni akar az újraelosztás struktúráján, akkor az a legésszerűbb lehetőség, hogy újrarendezi a meglévő forrásokat. A gyed és gyes vonatkozásában kézenfekvő lett volna azt a nagyságrendet a gyes, tehát a gyermekgondozási segély megemelésére fordítani, amit korábban sem tettek meg, és ez a kormány sem nyúlt ilyen radikálisan ehhez a kérdéshez, pedig mindannyian tudjuk, hogy a gyednek, a gyermekgondozási díjnak az a logikai szépséghibája, hogy miközben jövedelemarányosan jár, járadék jellegű, aközben nem a társadalombiztosítás finanszírozza, mert logikus, jövedelemarányos ellátás akkor lehetne, ha a befizetett járulékokból lenne fedezhető a forrás, de nem az. A költségvetési forintokból finanszírozzuk a gyedet, éppúgy, mint a gyest. (Babák Mihály: Ott van a lehetőség két és fél éve!)

Következésképpen ezek valóban olyan kérdések, amelyeknek a megoldása még a jövő feladata, várat magára, ugyanúgy, mint ahogy azt gondolom, hogy azt a körülbelül 70 milliárd forintot, ami adókedvezmény formájában elmaradt adóbevétel, sokkal célszerűbb lenne családipótlék-emelésre fordítva felhasználni, mert a családi pótlék valóban megkülönböztetés nélkül mindegyik gyerekhez eljut, ellentétben a sokat emlegetett adókedvezménnyel, amit - még egyszer megismétlem, mert időnként téves arányok, számok hangzanak el - a családok több mint 30 százaléka, közel egyharmada nem tud igénybe venni.

(18.40)

Ez a nagyságrend úgy jön ki, hogy több mint 1 millió 270 ezer család kap családi pótlékot, és ebből a sokaságból eleve több mint 200 ezer nem jelenik meg az adórendszerben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elkészítettünk máris néhány módosító javaslatot, ami a rendszeres gyermekvédelmi támogatás megemelésére irányul, egy kicsit előrehozva azt a tervet, ami a még benyújtásra nem került szociálistörvény-módosításban már megfogalmazódik, de csak 2006-os bevezetéssel, legfrissebb információim szerint. Szeretném, ha már jövőre sor kerülhetne arra, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatást némiképpen differenciáljuk aszerint, hogy egyedül neveli nagyon rossz körülmények között a szülő a gyermekét, avagy háztartásban, teljes családban nőhet a gyermek. Tulajdonképpen a szaktárca javaslata, hogy itt az öregségi nyugdíjminimum 22 százalékos mértéke helyett legyen a támogatás nagyságrendje 30 százalék. Azt gondolom, ez is nagyon szerény támogatási mérték, de semmiképpen nem kellene vele várni még egy további évet. Következésképpen kísérletet teszek rá, hogy módosító indítvány formájában megsürgessem a dolgot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindent egybevéve, a Szabad Demokraták Szövetsége azért tartja vállalhatónak a költségvetést, mert azok a prioritások, amelyek már az adócsomagban is megfogalmazódtak, szerintünk jók és vállalhatóak, azok a lépések, amelyeknek számos példájára én magam is utaltam a beszédemben... - de talán nem is mindre, messze nem mindre, hiszen nem hoztam szóba például a lakástámogatás kérdését. Ami pedig nagyon fontos, de előttem rá részletesen szólt róla Csabainé is: nekem is nagy öröm, hogy végre az úgynevezett félszocpol használt lakás vásárlására is igénybe vehető. Régi szándékunk, tervünk volt ezt megcsinálni. Nagyon jó irányú lépés, hogy különösebb önrész, önerő nélkül is juthassanak a fiatal házasok fedélhez.

Mindent egybevéve - és még egyszer mondom: messze nem hoztam szóba mindenféle intézkedést, ami álláspontunk szerint jó irányba mutat -, úgy gondoljuk, hogy vállalható a költségvetés. Mindazonáltal fogunk még további módosító indítványokat is benyújtani hozzá, amelyek elsősorban az önkormányzatok gazdálkodását, az önkormányzatokon keresztül biztosított szociális munkát, szociális ellátás javítását, segítését célozzák.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu