DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Reggeltől kezdve figyelmesen végighallgatva a felszólalásokat, feltűnt nekem az, hogy ma, az eddigi tapasztalatoktól eltérően viszonylag kevés szó esett a nyugdíjasokról. Ennek egyrészt örültem is, másrészt viszont pótolandónak tartom azokat a gondolatokat, amelyeket majd még nyilván itt el fogunk mondani.

Hogy miért tartottam ezt örvendetesnek? Ez egy nagyon érdekes kérdés. Azért, mert megítélésem szerint a benyújtott költségvetésnek a nyugdíjasokat érintő fejezete vállalható, tartható, és nem találtak rajta olyan fogást ellenzéki képviselőtársaim, hogy ezt érdemben vitathatták volna. Miért nem? Azért, mert ha egy picit is objektíve nézzük a dolgokat, akkor láthatjuk azt, hogy a Magyar Köztársaság jelenlegi gazdasági helyzetének, a jövő évi prognózisoknak és az azt követő évekre is előremutató prognózisoknak ez a költségvetési tervezet megfelel. Megfelel azért, mert reális, megfelel azért, mert azokat a prioritásokat tartalmazza, amelyeket kormányprogramunkban is meghirdettünk, és nemcsak szavakban, nem lózungokkal, hanem konkrét tényekkel, konkrét tettekkel kívánja a nyugdíjasok helyzetét javítani.

Reggel Göndör István képviselőtársam említette, hogy a tízezer milliárdos magyar költségvetésből minden egyes polgárra 84 400 forint jut, Csabai Lászlóné képviselőtársam és többen is alátámasztották ezt, és örömmel állapítom meg, hogy ebből a 84 400 forintból több mint 16 ezer forint esik nyugdíj és nyugdíjszerű járadék kifizetésére, ami azt jelenti magyarra lefordítva a szót, kedves képviselőtársaim, hogy a magyar költségvetés minden száz forintjából több mint húsz forintot a nyugellátásra fordít.

Fel lehet vetni a kérdést, hogy sok ez avagy kevés. (Babák Mihály: Kevés!) Ha azt mondjuk, hogy kevés, akkor azt mondjuk, hogy igazunk van. Mi is tudjuk, hogy kevés. Ha azonban azt mondjuk, hogy reális, akkor azt kell mondanunk, hogy a lehetőségekhez képest reális. Miért, kedves képviselőtársaim?

Önök a vita első napján sokszor felhozták az Állami Számvevőszék jelentését, amelyben megemlíti az Állami Számvevőszék, hogy a költségvetés bevételi oldalán ő bizonytalansági tényezőket lát. Tessék mondani, hogy akkor a bizonytalansági tényezőket még fokozzuk egy esetleges betarthatatlan költségvetési ígérettel? (Soltész Miklós: Ezt csináltátok!) Nem, kedves képviselőtársaim, ezt nem tesszük!

Ami ebben a költségvetési törvényben szerepel - és én elhoztam, nehogy azt mondják, hogy hasraütésszerű számokkal dolgozom -, szeretnék a jövő évre vonatkozóan néhány számot említeni. Nézzük meg azt, hogy hogyan fog emelkedni január 1-jén a nyugellátások összege, hiszen ez érinti a nyugdíjastársainkat közvetlenül és ez a legfontosabb, 6,25 százalékkal emelkednek január 1-jén a nyugdíjak. Miből adódik ez a 6,25 százalék? Abból, hogy a tervezett fogyasztói árindex emelkedése 4,5 százalék, az infláció emelkedése, a nettó átlagkereset indexe pedig 8 százalék, így a nyugdíjemelés mértéke 6,25 százalék. Csak gyorsan szeretném mondani, hogy nem azért vagyok ilyen rekedt, mert itt egész nap kiabáltam, szépen csöndesen hallgattam önöket, legfeljebb a fejemet ráztam meg, ha nem tetszett valami.

Továbbmenve: az 54. heti nyugdíj kifizetése ezt a 6,25 százalékot több mint 2 százalékkal növeli. Ez összességében 8,25 százalék. Ha ebből levonjuk az inflációt, akkor látjuk azt, hogy jövőre közel 4 százalékos vásárlóértékkel fognak a nyugdíjak emelkedni. (Babák Mihály: Vonjuk le a 4,5 százalékot, az 2 százalék, rosszul tetszik számolni!)

Kedves Képviselőtársam! Ha nem így emelkednének, akkor jön a törvényben biztosított novemberi korrekció, ami kiegészíti a nyugdíjakat. Mint ahogy ebben az évben is kiegészíti, mert az az 1 százalékos visszamenőleges nyugdíjemelés nem 1 százalékot jelent, hanem azt jelenti, hogy a január 1-jén kapott 6,3 százalék felemelkedik 7,3 százalékra, ehhez tessék hozzátenni az 53. heti nyugdíj 2,2 százalékos növelő hatását, a 9,5 százalékból tessék levonni a körülbelül 7 százalékos inflációt, ami igenis, a nyugdíjasok fogyasztói kosarába van számolva (Babák Mihály: Abba már nem fér semmi!), akkor látjuk, hogy 2,5 százalékos reálemelkedés történt meg.

(16.40)

Kedves Képviselőtársaim! Én vállalom ennek a felelősségét, hogy amit én itt elmondok, az igaz, és az úgy van, ahogy elmondom. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Hozzá kívánom tenni, hogy ebben nem szerepeltettük az özvegyi nyugdíjak második ütemű emelését, ami 550 ezer nyugdíjasnál jelent átlag havi 2800 forintos emelést, ami igen-igen jelentős, kedves képviselőtársaim. Szeretnék hivatkozni még arra is, hogy tovább folytatjuk a 13. havi nyugdíj kifizetését. Jövő évben ezen a címen minden egyes nyugdíjastársunk átlagosan 46 ezer forinttal fog többet kapni. Ha be fog állni 2006-ban a teljes egyhavi nyugdíj, ez pedig azt jelenti, hogy visszatérő módon több mint 8 százalékkal emelkedik a nyugdíjak vásárlóértéke, és ez minden évben visszatérő dolog.

Tisztelt Országgyűlés! Nyugodt lelkiismerettel állítom, hogy a rendszerváltás óta soha olyan mértékű, tisztességes, rendszeres, kiszámítható nyugdíjemelésre nem került sor, mint az elmúlt két és fél esztendőben. De azt is hozzá kívánom tenni, hogy ezzel mi korántsem vagyunk elégedettek. Senki nem mondja azt, hogy itt van a Kánaán! Tudjuk, hogy a magyar nyugdíjrendszer tele van igazságtalanságokkal. Igazságtalanok voltak a 10-15 évvel ezelőtti nyugdíj-megállapítások. Tudjuk azt, hogy a valorizációt helytelenül alkalmazták. Tudjuk azt, hogy elinflálódtak a nyugdíjak. Tudjuk azt, hogy csináltak olyan százalékos nyugdíjemelést, ami igazságtalan volt, mert a biztosítási elvet sértette, holott a nyugdíjaknál elsősorban a hosszú szolgálati időt és a befizetett sok járulékot kellene figyelembe venni, a szociálpolitikát pedig más forrásokból kellene vagy kellett volna finanszírozni, mint ahogy azt nem tették, kedves képviselőtársaim.

Befejezésként hangsúlyozni szeretném: nem vagyunk megelégedve azzal, amennyit tenni tudunk. De ennyit tudunk tenni, és nyugodt lelkiismerettel, tiszta szívvel tesszük ezt, hozzátéve azt, hogy minden évre vállaltuk és kötelezően előírtuk saját magunknak azt, hogy nemcsak a nyugdíjak értékét őrizzük meg, tehát nemcsak az inflációt ellensúlyozzuk, hanem a reálemelkedését is minden évben, bár változó mértékben, de biztosítani fogjuk.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu