DR. VOJNIK MÁRIA egészségügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én Selmeczi képviselő asszonyon természetesen nem kérem számon a szakmai hozzáértést - megtehetném persze, hiszen volt egy időszak, amikor a társadalombiztosítási alapokat felügyelő államtitkárként működött közre -, de azt persze elmondhatjuk, hogy 2002-ben valóban egy kizsigerelt, a válság szélén álló egészségügyi ellátást örököltünk az összes válságjelenséggel. Ezért tehát azzal kellett kezdeni a kormányzást, hogy sok száz milliárdot kellett betenni ebbe a költségvetésbe: több mint 50 milliárdot a gyógyszerekre, több mint 130 milliárdot csak azért, hogy az egészségügyi közalkalmazottak bérbesorolásában ne 64 elem legyen a közalkalmazotti bértáblában azonos az akkor megemelt minimálbérrel. 170 milliárd forintot adtunk azóta hozzá az egészségügyi közalkalmazottak béréhez, és három év alatt 86 százalékkal növeltük a gyógyszer-támogatási keretet. Képviselő asszony, ez elemi matematika, úgyhogy ezzel nem is vitatkozom.

Természetesen a képviselő asszony tudja, hogy a kórházaknak milyen az állapota, és azt is tudja, hogy a komfortosításra is pénzt kellett fordítani. Én nem kérem számon, hogy a társadalombiztosítási alapokat felügyelő államtitkárként összesen a saját fürdőszobája rendbetételére tellett a tehetségéből, de azt tudni kell, hogy mi pontosan húsz kórházat tudtunk rendbe tenni, és sok fürdőszobát tudtunk felújítani a betegek üdvére.

Azt is kell tudni természetesen, hogy hét új mentőállomás fog megépülni ebben a ciklusban, és azt is, hogy már több mint 150 mentőgépkocsit állítottunk üzembe és szereltünk fel a betegek üdvére.

Azt is tudni kell, hogy abból a 84 ezer forintból, ami havonta egy emberre jut az állami közkiadásokból, minden tizedik forint az egészségügyre jut, képviselő asszony. És én nem kérem számon Selmeczi Gabriellától, hogy értsen a társadalombiztosítás költségvetéséhez, de azt számon kérem, hogy olvasson a sorokban, és olvasson a számok mellett is; tényeket kérek számon, hogy azokkal számoljon. Természetesen azokhoz a képviselőtársaimhoz fordulok, akik egyébként mind a mai napig és még a ma délelőtti vitában is nagyon pontosan, nagyon korrekt módon a realitásokkal számolva, a lehetőségeket és a szükségleteket számba véve vetették össze, hogy mi a társadalombiztosítás alapjaiban a bevételi lehetőség, az állami kiegészítő forrás a járulékok mellett, és azt is, hogy ebből mire telik.

(14.40)

Telik belőle természetesen arra, hogy a praxis nélküli településeket egy praxisalap-pályázaton orvossal lássuk el, telik a sürgősségi ellátás fejlesztésére, telik a mentőgépkocsik cseréjére, telik majd a rákszűrések fokozott finanszírozására, a felvilágosító programokra, telik az egészségügyi dolgozók béremelésére, és nagyon ésszerű gazdálkodás mellett a legszükségesebb fejlesztésekre.

Lehetne többet? Lehetne. Akkor abban kellett volna a tisztelt parlamentnek dönteni, hogy mivel lehet még az egészségügyi forrásokat kiegészíteni. Ma már elmondtam: lehetett volna dönteniük úgy, hogy a közkiadásokat növeljük adó- és járulékbevételi többletekkel. Nem így döntöttek. Lehetett volna úgy dönteni, hogy egészségügyi magánforrásokat vonunk be, de önök nem így döntöttek, hanem ezt leszavazták. Lehetett volna úgy dönteni, hogy privát szolgáltatókat vonunk be, de önök népszavazási kezdeményezéseket tesznek az összes magánforrás bevonása ellen. És akkor mégiscsak számon kérem önökön, hogy amikor az egészségügyi ellátás fejlesztéséről beszélnek, akkor beszéljenek arról is, hogy melyik adóforintot akarják még elvonni a más kiadásoktól, és akkor megnézzük, hogy oda lehet-e ezt majd tenni az egészségügyi közkiadások mellé, amik most jelentős mértékben növekedtek a korábbiakhoz képest. Mert ez lesz akkor a szakszerű vita, és ezt igenis számon fogom kérni a képviselő asszonyon!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Közbekiáltások: Éljen!)

Forrás: parlament.hu