HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés számai mögött szemlélet húzódik meg. Ha megengedik, először a családtámogatás és szociálpolitika területén meglévő szemléletbeli különbségekről szólnék néhány szót.

Ha valakinek van társadalomképe, emberképe és ebből fakadóan jövőképe, az egységes rendszerben gondolkodik mind a családtámogatásról, mind a szociálpolitikáról.

(12.50)

Számomra úgy tűnik, hogy ez az eszmei háttér hiányzik a költségvetés mögül, ennek megfelelően bizonyos aránytalanságok is tükröződnek. Az a szemlélet, amiről beszélek, a társadalom egészét tekinti akkor, amikor annak egy részét támogatja, és megpróbál oly módon támogatást adni, hogy az az össztársadalom javát is szolgálja.

Kezdjük talán a családtámogatási rendszernél. Azt halljuk gyakran, hogy a szocialista-szabad demokrata kormány olyan családtámogatási rendszert igyekszik építeni, amely igazságos, és mindenkit azonos mértékben részesít támogatásban. Azzal vádolják a polgári kormányt, hogy a gazdagokat támogatta és nem a szegényeket. Ezt az állítást többször megcáfoltuk olyan érveket állítva, amelyek bizonyították, hogy a polgári kormányzat szándéka a dolgozó, gyermeket nevelő családok támogatása volt, tehát olyan társadalompolitikai szempont érvényesült, ami a munkát nem hagyja ki a szociálpolitikai szempontok közül, sőt erre támaszkodva próbálja azokat megvalósítani.

Nagy öröm volt számomra, hogy a szociális törvény módosításának első tervezetében hasonló gondolatok jelentek meg a mai kormányzat részéről is. Azonban ha megnézzük a költségvetést, és megnézzük ennek a tervezetnek a későbbi sorsát, akkor azt kell látnunk, hogy ebből a számokban semmi nem valósul meg. Az a közel 40 milliárdos összeg, amit igényelt volna ez a törvény, nem jelenik meg a költségvetésben. Hogy lehet egy elfogadott költségvetés után a szociális törvényt módosítani? Az a koncepció, hogy erre van pénz, formáljuk ilyenre a törvényt? Megdöbbentő! Tehát nem tudok másra következtetni, mint hogy feladta a kormányzat a szociális törvény módosításának, az új törvénykoncepció kidolgozásának a tervét.

De térjünk vissza a családtámogatáshoz. Amikor mi visszaállítottuk a családtámogatási rendszert - tudjuk nagyon jól, a Bokros-csomag szüntette meg, tette tönkre, küldte padlóra ezt a nemcsak a magyar családokat, hanem az őket támogató rendszert is -, akkor néhány olyan fontos elemet tettünk vissza, amelyek nélkülözhetetlenek. Ilyen a gyermekek utáni adókedvezmény. Némi derűvel figyeltem azt a melldöngetést, ami a családi pótlék 20 százalékos emelése kapcsán történt a parlamentben is és a sajtóban is. Mi ez a 20 százalékos, körülbelül 900 forintos emelés ahhoz képest, amit nekünk meg kellett tenni, vagyis egy gyermek után a havi 3 ezer, két gyermek után a havi 8 ezer, három gyermek után a havi 30 ezer forintos adókedvezményhez képest? Hogy lehet összehasonlítani ezt a 900 forinttal? De nem versenyezni szeretnénk, hanem szemléletet szeretnénk összehasonlítani.

Vagy beszéljünk a gyed visszaállításáról; azért is említem ezt, mert szintén a társadalmat fenntartó családok sajátos támogatásáról van szó. Mind a két terület, a gyermekek utáni adókedvezmény és a gyed is befagyasztásra került. Harmadik éve nem történik változtatás ezen. Amikor bevezettük, éppen arra gondoltunk, hogy mindegyik csak karbantartva tudja a célját elérni, vagyis ha az adókedvezményt folyamatosan növeljük, illetve ha a gyed időtartamát és felső határát is folyamatosan emeljük.

Ha megengedik, most néhány gondolatot mondanék az idősekről és a fogyatékosokról is. Annak idején, a Széchenyi-terv keretében 2,5 milliárd forintot fordítottunk intézményfejlesztésre, és elkészítettük a rekonstrukciós programot. Miért volt erre szükség? Azért, mert az intézményeink, az idős- és fogyatékosotthonok olyan állapotban vannak, hogy gyakorlatilag szégyenkeznünk kell Európában; messze van az európai színvonaltól. Ez a rekonstrukciós program tíz évre szólt, és közel 100 milliárd forintos programot jelentett.

Elkezdtük a végrehajtását. Ahogy a szocialista-szabad demokrata kormány átvette a kormányzati felelősséget, megszüntette ezt a programot.

Vagy gondoljanak a fogyatékosügyi programra; nem mi kezdtük, a törvény elfogadása az előző ciklusban, még a Horn-kormány utolsó napjaiban történt, szabad demokrata kezdeményezésre. Ennek a törvénynek kötelezettsége volt, hogy fogyatékosügyi programot alkossunk. Megtettük; merem állítani, hogy egy mindenki által elfogadható, nagyon komoly, európai színvonalú program volt. Mit tett a Medgyessy-kormány? Ahogy átvette a politikai hatalmat, azonnal megszüntette ennek a programnak a gyakorlati végrehajtását.

Vagy beszéljünk az adósságkonszolidációs programról. Ma is több tízezer család vergődik közműtartozás vagy részletfizetési problémák miatt. Egy olyan programot vezettünk be - éppen az OTP-vel közösen -, amely 30 ezer magyar család helyzetét rendezte. Újabb problémák keletkeztek, de nem látom a költségvetésben ennek a több tíz milliárd forintot igénylő programnak a folytatását.

Vagy beszéljünk a gyermekvédelem területéről. Megint csak az intézményrendszer átformálására került sor, több mint ötszáz lakásotthont létesítettünk. Ez a program sem látszik a finanszírozás oldaláról megtámogatottnak.

Tehát bármelyik területére nézünk a szociális ellátórendszernek vagy a családtámogatási rendszernek, azt tapasztaljuk, hogy mindenhol visszafejlődés van. Nem tudom, hogy az esély költségvetése ezen túl mit jelent a rászorulóknak, a magyar családoknak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)

Forrás: parlament.hu