KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Én a benyújtott törvényjavaslat legáltalánosabb hibáira szeretnék rávilágítani, amelyek véleményem szerint determinálják - jól láthatóan és hallhatóan egyébként valóban determinálják - az egész vitát.

Mik ezek a legfontosabb hiányosságok? Először is, a költségvetés benyújtásához a kormány nem mellékelt semmiféle társadalompolitikai vagy gazdaságpolitikai anyagot, amelyből világos lenne, hogy bevételi vagy kiadási oldalról kívánja megtervezni a költségvetést. Sem bevételi, sem kiadási oldali filozófiája ennek a költségvetésnek nincs, amelyet egyébként hűen bizonyított a tegnap esti, adótörvényekről szóló szavazás, ahol a koalíciós pártok - többek szerencséjére egyébként - összevissza szavaztak. Magyarul, sem társadalompolitika, sem gazdaságpolitika, sem prioritások nem húzódnak sem a kiadási, sem a bevételi oldal mögött.

A költségvetés nem áttekinthető, nem részletes. Az államháztartási törvény egyébiránt nem tiltja, a Számvevőszék pedig többször inspirálja a kormányokat arra, hogy a most benyújtottnál áttekinthetőbb, részletesebb költségvetést tárjanak a tisztelt Ház elé, már csak azért is, mert ezzel az embereket, a választópolgárokat tisztelik meg, hiszen a költségvetés végleges formájában mindenki számára hozzáférhetővé válik a Magyar Közlönyben, és a magyar embereknek, a választóknak abból kell eligazodniuk a következő év gazdasági, társadalompolitikai mozgásait érintően. Ebből a szempontból nagyon fontos lenne, hogy ez a részletesség és áttekinthetőség végre megvalósuljon. Számos olyan félreérthető vitát lehetne megspórolni, és buknának le azok a képviselők, akik valótlanságokat állítanak a kormánykoalíció oldaláról, ha ezek az elvek teljesülnének.

Huszonhat törvényt módosít a benyújtott költségvetési törvényjavaslat. Ez egész egyszerűen elfogadhatatlan, és még akkor is az, ha önök persze könnyen mutogathatnak visszafelé az előző kormányokra, hogy mindig ez volt a divat. Azt gondolom, hogy hibákra alapozva alibit gyártani nem erény. Akarjanak jobbak lenni, mint ahogy ezt önök magukról hirdetik, és próbálják meg ezeket az elveket érvényesíteni a törvényjavaslat későbbi vitája során! Van még rá idő, van még rá mód.

Az uniós pénzek, az EU-transzferek szanaszét lelhetők föl a benyújtott költségvetésben, nincs egy egységes, összeszedett táblázat, ahol ezek kiolvashatóak lennének. Az áthúzódó, betervezett kiadásokra rövidek az idősorok, az összehasonlító idősorok egyébként is rövidek a költségvetésben mind visszamenőleg, mind pedig előremenőleg. Mindezek a hiányosságok determinálják azt, amilyen körülmények között itt a költségvetési vita folyik, mindenki a házi cetlijeit húzogatja elő a padsorokból, és próbálja bizonyítani a maga igazát azért, mert a költségvetésre nem lehet támaszkodni.

(10.40)

Ezzel szemben véleményem szerint egy áttekinthető, őszinte képet kell készíteni az ország gazdasági helyzetéről, halaszthatatlan az állam vagyonának összeírása, hiteles képre van szükség az állam adósságáról, garanciavállalásairól, az adósságszolgálati terhekről, a magyar állam külföldi követeléseiről, a központi költségvetés legnagyobb kiadási tételét jelentő kamatkiadásokról, és a hiteltörlesztési kötelezettségekről részletes, tételes beszámolót kell készíteni az MNB-nek és a Pénzügyminisztériumnak, ennek auditálását pedig meg kell követelni az Állami Számvevőszéktől.

Tételesen felül kell vizsgálni és minősíteni az államháztartás kiadásait olyan szempontból, hogy azok világosan meghatározott feladatokat finanszíroznak-e, vagy feleslegesen emésztik fel az adóbevételeket. Az Országgyűlésnek kell gyakorolnia a költségvetés-alkotó jogát, nem a kormánynak és a minisztereknek kell felhatalmazást adni, hogy az Országgyűlés által néhány sarokszámot megszavazva utána elköltsék azt a pénzt, amelyre egyébként az iránymutatást az országgyűlési képviselőknek itt, a költségvetés vitájában a választók által felhatalmazva kell megtenniük. Ez elfogadhatatlan!

Magyarul: a közpénzeket ne a kormány, hanem a parlament ossza szét. Szükség van az állami feladatokhoz rendelt részletes költségvetésre. Ez a költségvetés nem az véleményem szerint. Ez egy, a koalíció által szétesésre ítéltetett állam széteső költségvetése, de a legfontosabb probléma még mindig nem ez. A legfontosabb probléma az, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke nem fog szavazni erre a költségvetésre. Persze, önök előhozakodhatnak az 1993-as példával, de önök is pontosan tudják, hogy a két eset össze sem vethető, nem összehasonlítható. Márpedig ebben a helyzetben azt kell mondanom, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke, miután nem fog szavazni a költségvetésre, olyan helyzetbe kerül, mint a kibic a kártyajátékban, aki széles mozdulatokkal, nagy hangon és láthatóan élvezve a felelőtlenségét, megpróbálja arra szorítani a játékban egyébként felelősen részt vevőket, hogy az ő utasításai szerint járjanak el, majd amikor meg kell nyomni az igen gombot, akkor neki erre még módja sem lesz. (Dr. Géczi József Alajos: Ebbe ne bonyolódj bele nagyon!)

Magyarul: a Magyar Köztársaság költségvetéséért a miniszterelnök nem fog tudni felelősséget vállalni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu