DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! 84 469 - ez volt az első szó és egyúttal az első szám, ami ebben a költségvetési vitában elhangzott. Miniszter úr kezdte expozéját azzal, hogy ennyi forintot költhet a költségvetés jövőre magyar állampolgáronként fejenként és havonta. Sok ez vagy kevés? Hát, ahogy mondani szokás, elkölteni kevés, megkeresni sok. Különösen így van ez, ha tekintetbe vesszük, hogy önök kezüket-lábukat törik abbéli igyekezetükben, hogy nekünk segítsenek ennek a többszörösét is elkölteni, a megkeresésében viszont egyáltalán nem buzgólkodnak.

Lehetne-e ennél többet költeni? Hát hogyne lehetne. Ennek a 84,5 ezer forintnak legnagyobb része adóból származik. Miniszterelnök úrnak ebben teljesen igaza van, a kormánynak, a költségvetésnek nincs pénze - pénze az állampolgárnak van, a kormány pedig elveszi tőle. Ha én hónap elején megállok egy gyárkapu vagy egy irodaépület előtt, és egy nagy késsel a kijövő dolgozókat arra kényszerítem, hogy adják nekem a fizetésük 25 százalékát, azt úgy hívják, hogy rablás. Ha ugyanezt az állam teszi, akkor adóztatásnak hívják. (Arnóth Sándor: Ennek vannak árnyaltabb megközelítései is.) A magyar GDP-ből jövőre egy főre havonta 183 ezer forint fog jutni. Ennek 46 százaléka az említett 84,5 ezer forint. Ennyit rabolunk el jövőre az állampolgároktól.

Rabolhatnánk persze többet is, de a kormány politikája nem az adónövelés, hanem az adócsökkentés. És az adók csökkennek is, akármit is mondanak önök. Sajnos, a számok igen makacs dolgok. És a számok azt mutatják, hogy ebben az évben a személyek és vállalkozások jövedelmük 38,5 százalékát fizették be adóba, jövőre csak 38 százalékát fogják; továbbá azt is mutatják, hogy 100 forint átlagos jövedelemből a Horn-kormány idején 21 forintot kellett adóba befizetni, a Fidesz-kormány idején 26-ot, most pedig jövőre újra csak 21-et.

Igaz, volt egy adó, amelyet a kormány meg kívánt emelni, pontosabban szólva újra be kívánt vezetni, ez volt a tőzsdei árfolyam-nyereségadó. Ezt azonban a tisztelt brókerellenzék tagjai szavazatukkal megakadályozták. Abban, hogy ezt megakadályozták, egyetlen érv hangzott itt el, hogy 160 ezer kisbefektetőt adóztatnánk meg ezzel. De, tisztelt képviselőtársaim, szeretném jelezni, hogy a személyi jövedelemadóval 3,9 millió munkavállalót adóztatunk meg, az általános forgalmi adóval pedig 10 millió fogyasztót adóztatunk meg. Ennek a logikának az alapján eltörölhetnék a személyi jövedelemadót és az áfát is. Ennek tulajdonképpen az volna a legnagyobb előnye, hogy akkor valamennyien hazamehetnénk, mert nem volna miből költségvetést csinálni.

Ennek a 84,5 ezer forintnak egy kisebbik része adósság, a költségvetés hiányából azonnal adósság válik; de az adósság növelésében önök nem partnerek, és ez a kormánynak sem szándéka. Nem lenne célszerű túllépni a GDP 60 százalékát kitevő maastrichti normát. Akkor pedig, ha sem adósságot, sem adókat nem kívánunk növelni, csak egy dolog van hátra: elfogadni, hogy jövőre ennyit költhetünk és egy fillérrel sem többet.

Lássuk, oktatás és kultúra területén mire és mennyit költünk ebből! Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő esztendőben ebből a 84,5 ezer forintból alapfokú oktatásra fogunk elkölteni 3486 forintot, ez 7,5 százalékkal több, mint idén, és 71 százalékkal több, mint amennyit a Fidesz-kormány tervezett 2002-re. Középfokú oktatásra 1239 forintot fogunk elkölteni, ez 25 százalékkal több, mint az idén, és több mint a duplája annak, mint amit 2002-re az Orbán-kormány tervezett. Kultúrára 1218 forintot fogunk elkölteni, ami 7,6 százalékkal magasabb az ideinél, és 41 százalékkal több, mint amit az Orbán-kormány 2002-re tervezett. Ha tekintetbe vesszük, hogy az elmúlt három esztendő alatt az infláció összesen mintegy 16 százalék volt, akkor azt lehet látni, hogy mindhárom területen jelentős reálérték-emelkedés következett be.

Elég-e ez a pénz? Tisztelt képviselőtársaim, nem elég. A közoktatásra a számítások szerint ideális módon a GDP-nek mintegy 4-5 százalékát kéne elkölteni. Ez, amit jövőre elköltünk, alig a fele. Én szívem szerint kétszer ennyit költenék erre, de meg kell vallanom, sem az otthonteremtési támogatástól, amely a kormány egyik prioritása, sem a családtámogatástól, szociális támogatásoktól, amely a másik prioritása, és a harmadik fontos kormányprogramponttól, a munkahelyteremtéstől sem szívesen vonnék el pénzeket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jövőre otthonteremtésre 216 százalékkal fogunk többet költeni, vagyis több mint kétszer annyit fogunk költeni, mint az Orbán-kormány költött, noha önök természetesen azt mondják, hogy ennél többet kellene. Szociális és családtámogatásra pedig ebből a 84 469 forintból 28 338 forintot fogunk elkölteni. Ez is 56 százalékkal több, mint amit az Orbán-kormány 2002-re tervezett, noha önök váltig azt állítják, hogy a családtámogatási rendszert ez a kormány a padlóra küldte.

Tisztelt Képviselőtársaim! Erre már a mai napon utaltam, hogy ha a tisztelt ellenzéki képviselőtársak a költségvetési vitát azzal kívánják eltölteni, hogy a kormányt a választási ígéreteivel szembesítik, ez természetesen lehet egy stratégia. De ha ezzel tetszenek szembesíteni, akkor jó lenne talán pontosan idézni ezeket a választási ígéreteket. Ingyenes tankönyvet minden tanulónak soha, sehol, senki nem ígért. (Domokos László: Naaa!) Általános iskolai tanulóknak ígértünk ingyenes tankönyvet. A jövő évi költségvetésben 8,5 milliárd forintot fordít a költségvetés támogatásra, ebből az általános iskolai tanulók ingyenes tankönyve bőségesen kijönne. A kormány azonban úgy gondolta, hogy nem volna célszerű a 8. osztályos milliomosgyereknek ingyen adni a tankönyvet, és eközben a két munkanélküli szülő gyermekének, aki első gimnáziumba jár, semmilyen segítséget nem adni. Ezért inkább minden tanulónak, de rászorultsági alapon adott.

És pontosan ugyanez a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, az ingyenes étkezéssel. Bölcsődére és óvodára igen, iskolára soha nem ígértünk ingyenes étkezést. Bölcsődében ingyenes az étkezés, óvodában csak a rászorulóknak, de ezzel sikerült megteremteni annak forrását, hogy az iskolában tanulók étkezési költségeihez, legalábbis a rászorultakéhoz, jelentős mértékben hozzá tudjunk járulni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ez a költségvetés az oktatás, a kultúra szempontjából távol áll a tökéletestől. Tökéletes költségvetés, mint George Washingtontól tudjuk, nincs. Se jó, se rossz költségvetés nincs, csak elfogadott és el nem fogadott költségvetés. Én úgy gondolom, hogy ez egy elfogadott költségvetés lesz, és ha ezt a költségvetést elfogadják, azzal az oktatás is, a kultúra is jól fog járni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu