DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A költségvetési vita vége felé közeledünk, elveszünk számos részletkérdésben, éppen ezért úgy ítélem meg, hogy célszerű megállni egy pillanatra, és a nagy, átfogó összefüggésekkel foglalkozni.

Kiindulópontként válasszuk Áder János frakcióvezető úr vezérszónoki szövegének két mondatát, amely mondatok amúgy barkochbakérdésként voltak feltéve a pénzügyminiszter úrnak. Áder János egy 1999-es és egy 2004-es tanulmányból, illetőleg cikkből idézett egy-egy mondatot: 1999-ben - a bécsi kutatóintézet állítása szerint - csak Magyarországon, Szlovéniában, illetőleg Lengyelországban növekszik a gazdaság a csatlakozásra felkészülő államok közül, 2004-ben pedig, annak is a második negyedévében Magyarország a csatlakozó országok közül az utolsó helyet foglalja el.

Ha megnézzük, hogy mi ennek az állítássorozatnak az igazságtartalma, azt kell mondanunk, hogy ez helytálló. De rögtön ki kell egészítenünk azzal, hogy nem a folyamatot nézi, és különösen nem ad magyarázatot arra, hogy mi is történt valójában. Ha megnézzük azt, hogy ezek a sorrendek hogyan néznek ki 1998 és 2004 között, akkor egy nagyon érdekes összefüggést tudunk megállapítani: 1998-ban a Horn-kormány utolsó és az Orbán-kormány első évében Magyarország ezen rangsorban a második helyen állt. 1999-ben szintén a második helyen állt, 2000-ben a negyedik helyen állt, 2001-ben az ötödik-hatodik helyen állt, 2002-ben az ötödik helyen állt, 2003-ban a hatodik helyen állt, 2004 első negyedévében ismét a hatodik helyen állt.

Tehát egy ugyanolyan összefüggéssor megszerkeszthető, mint ezt Áder úr is tette, csak pont az ellenkező értelemben, tehát azt lehet mondani, hogy míg a Horn-kormány alatt Magyarországnak rendkívül jó volt a pozíciója, addig radikálisan romlott a helyzete a Fidesz-kormányzat alatt, és ezen eddig még nem tudott javítani a Medgyessy-, illetve a Gyurcsány-kormány, bár ugyanakkor a gazdasági növekedés ütemét növelte a Fidesz utolsó negyedévéhez, illetőleg utolsó egy évéhez képest.

Ha Fidesz módra közelíteném meg a kérdéskört, akkor azt mondanám, hogy zuhant a gazdaság a Fidesz-kormányzat alatt.

(12.30)

Azonban ez így nem lenne igazságos és nem lenne tudományos. Nem Fidesz módra kívánom megközelíteni a kérdéseket, hanem a Szocialista Párt módjára, amely a tényekből (Balla György: Hazudni fogsz!), az összefüggésekből, az adatokból, nem pedig a kiragadott elemek önkényes összeállításából indul ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! 1998-ban a magyar gazdaság valóban kiemelkedően teljesített, 4,9 százalékos növekedési ütemét csak Litvánia előzte meg 5,1 százalékkal. Ezután az orosz válság hatására Észtországnak, Lettországnak és Litvániának átmeneti időre összeomlott a gazdasága, ennek köszönhető a kiemelkedő, 1999-es helyzet, amelyet amúgy Áder úr helyesen bemutatott, csak éppen elfelejtette az adatokat értelmezni is.

Ami pedig a mostani időszakot illeti, való igaz az, hogy 2004-ben 4 százalékkal Magyarország a második negyedévben az utolsó helyre került, de ez a 4 százalék jóval jelentősebb annál, mint amit a magyar gazdaság produkált a Fidesz-éra utolsó évében, mert mint ezt egy tavalyi felszólalásomban is elmondtam, először a gazdasági növekedés ütemében 2000 harmadik negyedévében, majd 2001 negyedik negyedévében történt egy nagy visszaesés. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Természetesen mindez nem magyarázható kizárólag gazdaságpolitikai alapon. Világosan látni kell, hogy a világgazdaságban 1996-2000-ben rendkívüli mértékű fellendülés történt. Ez köszönhető a hosszú távú Kondratyev-ciklus ötödik felszálló ága kezdetének. (Moraj a Fidesz soraiban.) Ennek a fellendülésnek a hullámára ült rá amúgy a Fidesz-kormány, és részben ennek köszönhető az 1999. és 2000. év jó teljesítménye. Hozzá kell tennem, hogy a 2000. évi 5,2 százalék messze nem azonos azzal, amit Matolcsy úr hosszú távra előfeltételezett, amikor Írország példájára 7 százalékos gazdasági növekedést jósolt a Fidesz-kormányzás időszakára.

Hozzá kell tenni azt is, hogy 2001-ben jelentős dekonjunktúra történt a világgazdaságban, és amikor 2002-ben a Medgyessy-kormány átvette a hatalmat, akkor már a kibontakozás jelei látszottak, miként ez a 2002. évi harmadik és negyedik negyedév gazdasági növekedési adataiból is kitűnik. Amivel a Medgyessy-kormány sem számolt, a Valutaalap sem számolt, az OECD sem számolt és az Európai Bizottság sem számolt, az az volt, hogy úgynevezett kettős merülés következett be, és 2003-ban a világgazdaság nem nőtt messze olyan mértékben, mint ezt feltételezték.

De mennyi is volt Magyarország 2003. évi gazdasági növekedési üteme? Magyarország és Kelet-Közép-Európa esetében mindig féléves-egyéves csúszással következik be a gazdasági növekedés ütemének lelassulása, ha az olyan egyszeri, egyedi eseményektől eltekintünk, mint például az orosz pénzügyi válság. Mennyi volt 2003-ban a növekedés üteme, tisztelt fideszes képviselőtársaim? 3 százalék. Mit mondott Orbán Viktor miniszterelnök úr a magyar gazdaság teljesítményéről? Azt mondta, hogy ha ez háromszor nagyobb, mint az Európai Unió átlaga, akkor az kiemelkedő. Mennyi volt az Európai Unió átlagos gazdasági növekedési üteme 2003-ban? 0,7 százalék. (Varga Mihály: Ez nem igaz!) Ha összevetem a két adatot, milyen hányados jön ki, illetőleg milyen szorzó jön ki attól függően, hogy merről nézzük? 4,3 százalék. Azt mondhatnánk tehát, hogy kiváló volt a magyar gazdaság teljesítménye az önök mércéje szerint.

De mi nem az önök mércéjét, hanem a sajátunkat alkalmazzuk, és egyáltalán nem találjuk ezt a 3 százalékos gazdasági növekedési ütemet megfelelőnek, és azt is világosan látjuk, hogy 2003 esetében az előrejelzésünk nem volt tökéletes, 2004 esetében sem volt tökéletes, de a másik irányból.

Varga képviselő úr, egykori pénzügyminiszter, amikor összefoglalta a bizottságok kisebbségi álláspontját, akkor egy kínai közmondást idézett - nem tudom, hogy honnan vette, attól persze ez még valós lehet -, hogy nehéz jósolni, különösen akkor, ha ez a jövőre vonatkozik. Ezt kiegészíthetném Bertold Brecht és Kurt Weill Koldusoperájának egy sorával, amelyet Kocsma Jenny énekel, amely úgy szól: Készíts, készíts csak terveket, hiszen úgyis terv marad csupán. (Domokos László: Ez erre az évre volt igaz!)

Nézzük meg, hogy Kocsma Jenny tétele érvényes-e az MSZP-SZDSZ-kormány előrejelzéseire! Azt kell mondanom, hogy részben érvényes, részben viszont nem érvényes. (Folyamatos közbeszólások a Fidesz soraiból.) Valóban igaz az, hogy a 2003-as előrejelzés 2004-re már - hogy úgy mondjam - meglehetősen visszafogott volt, hiszen 3-3,5 százalékot tartalmazott, az előző évnél pedig 4-4,5 százalékot.

2003-ban - mint említettem - a növekedés üteme 3 százalék volt, 2004-ben 3,8-4 százalék közötti lesz. Ha a két évet összevonjuk, akkor abból az derül ki, hogy az előrejelzésben két évre 7,6 százalékos volt a növekedés, a valóságban pedig 6,9 százalék lesz - megint, ha a két évet együttesen nézzük. Tehát 0,7 százalék az eltérés, ennyi azért még megengedhető. (Közbeszólások a Fidesz soraiból.)

Persze, Varga képviselő úr, egykori pénzügyminiszter nyilván saját tapasztalataiból is látja, hogy a jövőre nézve nehéz jósolni, hiszen például 2000-re 6,3 százalékos inflációt tervezett, és 9,8 lett. Ez azt mutatja, hogy a képviselő úr teljes mértékben tisztában van azzal, hogy milyen nehéz a jövőre nézve anticipációkat, sejtéseket, prognózisokat készíteni. Önök kénytelenek elismerni, hogy a magyar gazdaság növekedésnek indult, bár szeretnék ezt a nézőkkel és a hallgatókkal zuhanásként bemutattatni.

Igen ám, de egyben azt is jelzi, hogy mindez micsoda mérvű eladósodással járt együtt. Ezért gyorsan nézzük meg, hogy milyen is volt az eladósodás mértéke! Induljunk ki 1990-ből, a rendszerváltás évéből! Ebben az évben 1384 milliárd forint volt a költségvetés belső adósságállománya. 1994-re ez 5005 milliárd forintra emelkedett.

A Horn-kormány a kemény megszorító intézkedések következtében is erőteljesen megfogta az adósságállomány növekedését, miközben 1997 második negyedévétől a gazdasági növekedés üteme felgyorsult. Önök úgy vették át a kormányrudat, hogy 6166 milliárd forint volt a költségvetés belső adósságállománya, amelyben persze benne van egy körülbelül egynegyedrésznyi devizaadósság is.

Amikor önök átadták a kormányrudat - nem szívesen természetesen - Medgyessy Péternek, akkor 9040 milliárd volt az adósságállomány mértéke, ez 46,6 százalékkal haladta meg az 1998. évit. Jelen pillanatban az adósságállomány mértéke 11593 milliárd forint. A növekedés 28 százalékos.

Vessük csak össze a pontos adatokat! 1999. január 1-je és 2002. május 31-e között 2874 milliárd forinttal nőtt az adósságállomány - ez egy nagyon tekintélyes összeg -, azóta pedig 2553 milliárd forinttal. Ha megnézzük az éves átlagot, akkor valamivel több mint 1 százalékkal nagyobb az éves átlagot figyelembe véve az adósságállomány növekedése.

Az előző kormány tevékenységét nem érte bírálat abból a szempontból, hogy jelentős adósságnövekedést hajtott végre, igaz, a GDP-nek a világgazdasági körülmények miatti erőteljesebb emelkedése miatt a GDP-arányos államadósság mértéke nem volt olyan nagy, mint jelenleg. Jelenleg 59,4 százalék, ami amúgy alatta van a 60 százalékos maastrichti kritériumoknak.

De nézzük meg azt is, hogy miből adódik össze az adósságállomány növekedése! Önök folyton azt a kérdést teszik fel - kissé ugyan szlenges módon -, hogy hol a lé. Én egyszerűbben csak úgy fogalmaznék, hogy hol van a pénz, hol van a költségvetési előirányzat. Azt kell hogy mondjam, az adósságállomány növekedésének döntő oka - erre Katona Tamás már számos alkalommal megpróbálta fideszes képviselőtársaim figyelmét felhívni, nem túlzottan nagy sikerrel - a költségvetési hiányból fakad.

A költségvetés hiányának nézzük csak meg a belső szerkezetét! Önök óriási győzelemnek tekintik, hogy a 2003. évi költségvetési hiány valóban jóval magasabb volt az előirányzottnál. Azt persze elfelejtik, hogy 2002-höz képest még így is 3 százalékkal csökkent, és egy ilyen csökkenés - hogy úgy mondjam - az európai gazdaságtörténetben is eléggé egyedülálló. De ha megnézzük ennek a 6,2 százaléknak a belső szerkezetét, akkor azt látjuk, hogy 2,4 százalék az elsődleges, és 3,8 százalék a kamatkiadás. Ha megnézzük a 2004. évi várható 5,3 százalékost, akkor abból azt láthatjuk, hogy 1,1 százalék az elsődleges, és már 4,2 százalék a kamatkiadás.

(12.40)

Miért ilyen jelentős a kamatkiadások szerepe? Döntően a rendkívül magas jegybanki alapkamat következtében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyetlenegy kérdésre térnék ki. (Domokos László: Adósság is volt közben.) Arra, hogy a maastrichti kritériumok teljesítésének szorításában a magyar gazdaságpolitika hogyan tud mégis baloldali módon működni. Két olyan példát hoznék, amit önök ma is, korábban is támadtak, pedig ezek a kormányzat baloldali jellegének nagyon erőteljes jellemzői. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Az egyik példa a honvédelmi kiadások csökkentése - nagyon racionális volt ez a lépés. Azért volt nagyon racionális, mert közvetlen biztonságpolitikai kockázatok nem állnak fenn; ugyanakkor el lehetett fogadtatni, ha nem is könnyen, még a NATO főtitkárával is azt, hogy a kettős szorításban, Maastricht plusz NATO, most a maastrichti kritériumok kell hogy prioritást élvezzenek.

A másik példa pedig ez a PPP, ami lehetővé teszi azt, hogy 285 milliárd forintot ne kelljen más területekről elvonni, hanem meghatározott oktatási, szociális és egyéb célokra lehessen fordítani.

Megszorító költségvetésről, megszorító gazdaságpolitikáról pedig azért sem beszélhetünk, mert jövőre 3 vagy 3,5 százalék körüli reálbér-növekedés várható.

Köszönöm a figyelmüket és a türelmüket, és hogy csak néhányszor kiabáltak közbe, nem végig. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu