TÓTH GYULA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A jövő évi költségvetés általános vitájának vége felé közeledve, azt gondolom, most már megállapítható, persze ez várható is volt, hogy számos megközelítésben hangzottak és még hangzanak el érvek, ellenérvek. A vitában, mint ilyenkor már elő szokott fordulni, a koreográfia úgy érvényesül, mint 1990 óta mindenkor: ami az egyik fél szerint csökken, a másik szerint nő, és persze fordítva is igaz. Pénzről van szó, tisztelt képviselőtársaim, nem kevés pénzről, de nem elég pénzről.

Magyarországnak, és ez ma nagyon sokszor elhangzott már, személyenként havi 84 ezer forintja van. Az állam dolga ezt a pénzt elosztani, és nem mindegy, hogy hogyan, milyen elvek mentén teszi ezt. Teheti úgy, hogy konzerválja, sőt egyre bővebb körben termeli újra az aránytalanságokat, vagy úgy, hogy az igazságosság jegyében többet ad annak, akinek szüksége van rá, míg kevesebbet annak, akinek nincs. Az államnak az a dolga, hogy úgy ossza el az ország pénzét, hogy lehetőség szerint mindenkinek jobban menjen a sora. Nekünk, országgyűlési képviselőknek pedig az a feladatunk, az a dolgunk, hogy a lehetőség és a felelősség között megtaláljuk az egyensúlyt.

Magyarország most egy különleges időszakot él meg. Ezek a felzárkózás évei, és ez egyszerre jelent lehetőséget és felelősséget mindenkinek - vagy majdnem mindenkinek. Az a célunk, hogy a mondatból eltűnjön a “majdnemö szócska. Az a célunk, hogy a felzárkózó Magyarország olyan ország legyen, ahol nincs senki, akinek csak a felelősség jut, lehetőség nem, és ne legyen olyan sem, akinek csak a lehetőség jut felelősség nélkül - mindkettő igazságtalan.

Kossuth Lajos 161 évvel ezelőtt a Pesti Hírlapban a következőképpen fogalmazott: “…a pénz maga egy nemzet életében még nem mindenható, s nemzeti jövendőt csak úgy biztosít, ha megszerzése és használata körül a szellemi alap nem hiányzik. Dobjatok nemzetünk közé pazar kezekkel milliókat..., azonban ha odadobtátok a milliókat, már megmentétek-e a hont? Biztosítottátok jövendőjét? Növeltétek számát? Egyesítettétek érdekeit? - Ki hihetné ezt?ö

Mire van szüksége ma Magyarországnak? Ki vitatná, hogy a gazdasági egyensúly helyzetének javítására, a reálgazdaságban megindult kedvező folyamatok megerősítésére a kedvező helyzet, tisztelt képviselőtársaim, a konjunktúrának köszönhető, és természetesen a gazdaságpolitikai korrekciónak is. A korrekció ugyan fékezi a növekedés ütemét, de a stabilizáció nélkül növekedésünk túlfűtött és idővel finanszírozhatatlan lenne. Az, tisztelt képviselőtársaim, hogy a reálkeresetek a korábbi évek irreális emelkedése után stagnálnak, a kiigazítási program nélkülözhetetlen eleme. Ki lehet ragadni ugyan ezt a tényt az összefüggések közül, bizonygatva, hogy nem élünk jobban, nincs javulás a gazdaságban. De ez a szemellenzős és populista elemzés hibája. A fogyasztás ütemének korlátozása nélkül tovább rohannánk a szakadék felé. Most visszafordultunk. Kockáztat, aki az útjelző táblát át akarja helyezni. Valamennyi képviselőtársam pontosan tudja, hogy az előbbi követelmények szűk mozgásteret biztosítanak jövőre a kiadási többletek iránti igények kielégítésére.

Van-e választási lehetőség? Abban mindenképpen, hogy a költségvetésben, az adó- és járulékrendszer változásában, a szociális ellátások alakításában milyen prioritások jelennek meg, és abban is, tisztelt képviselőtársaim, hogy az adófizetők pénzének megszerzésében és használatában milyen társadalom- és fejlesztési politika jelenik meg 2005-ben. Ha az, hogy a foglalkoztatottság növelésével minél több ember tarthassa el saját munkájából a családját, hogy a munkavállalók ne csupán többet keressenek, de többen keressenek többet, akkor ez a tervezet jó irányba halad. Ha a jövő évi adó- és járulékváltozások a közterhek mérséklésével járnak együtt, ha különböző kedvezményekkel ösztönöznek a munkahelyek számának növelésére, a foglalkoztatás bővítésére, akkor ezt a tervezetet támogatni kell.

(17.40)

Mint ahogyan azt is, hogy a kormány a gyermekeket nevelők támogatásának igazságosabbá tételét akarja megvalósítani azzal, hogy a családi adókedvezmények igénybevételénél az alacsonyabb jövedelműeket is bevonja a kedvezményezettek körébe. Ha a kormány kiemelt feladatának tekinti, hogy a gazdaság fejlődése ne csak az ország szerencsésebb felében, hanem a ma még fejletlenebb régiókban élőknek is biztosítsa a fejlődést, a gyarapodást, a felzárkózást - márpedig a kormányprogram is, a 2005-ös költségvetési tervezet is ebbe az irányba hat -, akkor csak üdvözölni lehet, hogy jövőre minden korábbinál nagyobb összeg, több mint százmilliárd forint, a 2002. évinek közel kétszerese szolgálja a régiók, a kistérségek felzárkózását.

A területfejlesztés, az elmaradt régiók és hátrányos kistérségek felzárkóztatása - összhangban a fejlesztési források koncentráltabb és decentralizáltabb felhasználásával - a 2005. évi költségvetési politika egyik prioritása. Ennek érdekében kiemelt cél a bővülő uniós alapokból és kizárólag nemzeti forrásokból finanszírozott fejlesztési programok regionális szinten is összehangolt megvalósítása.

Követendő példaként említhetem az egy hete Szekszárdon három régió - a nyugat-dunántúli, a dél-dunántúli, valamint a dél-alföldi - által kötött szövetséget azért, hogy 2007 és 2015 között uniós támogatással épülhessen meg az M86-M9, valamint az M6-M56 gyorsforgalmi út. Az említett régiók a hatékony fejlesztés érdekében szeretnék kihasználni, hogy az összefogás lényegesen erősíti érdekérvényesítő képességüket. Abban is megegyeztek, hogy regionális programjukban prioritásként kezelik az ügyet, és kivételesen nem támadják egymás lépéseit.

Jelzés értékűnek tartom természetesen azt is, hogy a régiók az M86-M9-es folyosó előkészítésében és kiépítésében részt vevő szervezeteknek ingyen odaadják azokat a megvalósíthatósági és hatástanulmányokat, amelyeket saját költségükre készítettek. A hatáskörükben és a közreműködésükkel felhasznált fejlesztési célú forrásokból szintén hozzájárulnak az ügyhöz, illetve forráskoordinációs feladatot vállalnak más magán- és közfinanszírozó szervezetek között.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az a szellemi alap, amely a rendelkezésre álló források megszerzésében és használatában sokak reményei szerint egyre inkább jellemző kell legyen hazánkra.

S végül, tisztelt képviselőtársaim, a magyar gazdaság makromutatóiban - az államadósságban, az államháztartási és fizetésimérleg-hiányban, inflációban, foglalkoztatásban - nem kevés javítanivaló van, de ki vitatná, hogy tendenciáját tekintve szinte mindenütt kedvező az elmozdulás. A jövő évi költségvetés tárgyalásának folyamatában egy felelős parlamentnek az a feladata, hogy ezt erősítse. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu