KÖRÖMI ATTILA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mire kell vélni azt a hisztériát, amit a kormánykoalíció kelt a sorozás körül? Mi a baj a sorozással, a hadkötelezettséggel? Mi a baj azzal, ha az állam tud arról, hogy alkalmasint kikre számíthat, ők hol laknak, milyen egészségi állapotnak örvendenek, és milyen végzettséggel rendelkeznek? Mi a baj azzal, ha a fiatal magyar férfiak egy olyan közegben tanulják meg egyszerre a fegyelmet és az emberséget, amellyel lehet, hogy korábban, addigi életük folytán nem találkoztak? Miért nem is lehet megváltoztatni a koalíció által is értelmetlennek tartott, jelenlegi kiképzési rendszer tartalmát, miért nem lehet azt megtölteni értelmesebben, miért nem lehet azt megtölteni úgy, hogy az hasznosabban szolgálja az ott szolgálatot teljesítők és rajtuk keresztül nyilvánvalóan a haza és a nemzet érdekét?

Egyébiránt ellentmond az előterjesztett törvényjavaslat a 61/2000-es országgyűlési határozati javaslatnak is, még akkor is, ha ezt a jelenlegi kormánykoalíció hatályon kívül helyezte, ám olyan szívesen hivatkoznak rá. Ugyanis az a határozati javaslat világossá tette, hogy ki kell alakítani azt a feltételrendszert, amikor a sorozás, a hadkötelezettség megszüntethető. A sorozott haderő keretei között ugyanis jól elsajátíthatóak a közösségi, szervezett védekezés fogásai, a fejvesztve menekülés helyett a szervezett védekezés összes fogását meg lehet ismerni. Megélhetővé válik a felelősségvállalás, és ez a tudás hasznos lehet az élet bármelyik pillanatában, az élet más területein is, minden vészhelyzet esetén. Mégis, az egyre veszélyesebbé váló világunk ellenére a média részéről egységesen megtámogatva, gőzerővel folyik a hadkötelezettség intézményének szándékos és totális lejáratása.

Ki kell jelenteni, hogy rossz úton jár az a miniszter, aki a kétséges értékű szavazatszerzés érdekében a szélsőséges demagógia eszközeivel hiszterizálja az országot, és ezzel veszélyezteti az ország biztonságát. Sosem élünk akkora békében, sosem élünk akkora biztonságban, hogy egy ország tulajdonképpen kitegye magát a külső erőknek, bármilyen külső erőknek, hiszen nincs önkéntes haderőnk, ennek a kiépítésének a feltételei hiányoznak. Ez a lépés több szempontból is kockázatos, és minden tekintetben az ország más irányú érdekérvényesítése ellen is hat.

Ezért a magyar érdekeket előtérbe helyező nemzetvédelmi stratégiára van szükség, melyben a haza területvédelme elsőbbséget élvez, akár még a szövetségi feladatokhoz képest is. Elengedhetetlen - és ezt mondja a 61/2000-es javaslat is - egy nemzetőrség típusú területvédelmi erő felállítása, elengedhetetlen, hogy a magyar fiatalokat hasznosan, életszerűen, a kor szellemének megfelelően képezze ki továbbra is a védekezésre a Magyar Országgyűlés.

Akkor mire föl ez az előterjesztés? Mire föl az a hisztériakeltés, amely folyik akár a Hősök terén is az úgynevezett centivágással? Nyilvánvalóan az SZDSZ maga alá gyűrte a Szocialista Pártot, maga alá gyűrte a honvédelmi tárcát, és áterőlteti programját, mert az SZDSZ olcsó államot, más szóval: magatehetetlen államot hirdet.

Én azt gondolom, hogy Magyarország geopolitikai helyzetét, történelmét, a térségünkben tapasztalt veszélyforrásokat figyelembe véve ezzel a döntéssel nyugodtan a sor végére állhatott volna Európában. Hiszen példa nélküli az, hogy egy ötletrohamtól vezéreltetve, gyakorlatilag mindenféle alapos tervezőmunka megkerülésével, anélkül egy ország néhány hónap alatt eljusson a döntéstől a végrehajtásig, ráadásul úgy, hogy a javaslat, amelyet elénk terjesztettek - egyébiránt ez a legkisebb érv, de mégiscsak el kell mondani - házszabályellenes, ugyanis minden pontjában, minden szavában, minden betűjében megegyezik azzal a törvényjavaslattal, amelyet az Országgyűlés nemrég leszavazott.

Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps a független képviselők soraiban.)

Forrás: parlament.hu