DR. LAMPERTH MÓNIKA belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Úr! Ön a korábban elhangzott interpellációjában Bálint Sándor professzor hatvanas évekbeli üldöztetésével összefüggésben kérdőjelezte meg két személy kitüntetésének, illetve előléptetésének jogosságát, a felterjesztés jogszerűségét és erkölcsösségét a Belügyminisztériumon számon kérve. Juhász Gábor államtitkár úr válaszában a tényeken alapulva, képviselő úr tárgyi tévedését is korrigálva közölte, hogy az egyik személy kitüntetéséhez a Belügyminisztériumnak semmi köze, mivel a felterjesztő az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, a kitüntetés adományozója pedig a köztársasági elnök úr volt. (Zaj.) Nos, én azt gondolom, valójában ez kínos, amit képviselő úr korábbi válaszában el is ismert.

Úgy látszik, hogy képviselő urat Magyar József esetében nem elégítette ki államtitkár úr részletes válasza, és további nyomozás eredményét kívánja itt most a Ház elé tárni. Nézzük akkor, hogy mik a konkrét tények! Képviselő úr, Bálint Sándor professzor úr hatvanas évekbeli üldöztetését magam is mélységesen elítélem, a magyar néprajzért tett erőfeszítéseit, egész munkásságát rendkívül nagyra tartom. Gondolom, hogy a képviselő úr által végzett nyomozó munka is valós alapokon nyugszik, és az ön által elmondottak sajnálatos módon valóban megtörténtek 1964. augusztus 13-án. Képviselő úr elítélheti Magyar Józsefet 2004-es gondolkodásmódjáért és az 1960-as évekbeli cselekedetei miatt, azonban ezen erővel az 1960-as évek Magyarországának jelentős részéről is, az emberek jelentős részéről is ítéletet mondhat, azokról az emberekről, akik az akkori rendszerben végezték a munkájukat. (Zaj.) Képviselő úr, ma, 2004 novemberében már tudjuk, hogy ez nem volt mindig helyes. (Zaj az ellenzéki padsorokban.)

Képviselő úr interpellációjában azt állította, lehetséges, hogy Magyar József papíron a hírszerzésen dolgozott, azonban ez a valóságban nem volt igaz. Képviselő úr, ez nem lehetséges, hanem tény, hogy Magyar József 1952-től a rendőrkapitányság III/I-es alosztályán a hírszerzésen dolgozott, amelynek 1980-tól nyugdíjazásáig vezetője is volt. (Dr. Csapody Miklós a kezében tartott nyitott könyv egy részletére mutat.)

(15.20)

Ismétlem: nem az elhíresült III/III-as belső elhárításon, hanem a hírszerzésen. Azonban az is tény, hogy igen szoros együttműködés, napi kapcsolat volt akkoriban a különböző részlegek között. A képviselő úr által ismertetett eset is ennek az együttműködésnek volt példája. Ismétlem: 1964-ről beszélünk; valakiből, aki hírszerző tiszt, nem csinál azonban politikai rendőrt ez az együttműködés, ahogyan ezt a képviselő úr prejudikálja.

Az előléptetéssel kapcsolatban tájékoztatom, hogy 2003-ban történt, és egy életutat ismert el, aminek értelemszerűen 1964 is része. A lényeg azonban itt nem 1964, ahogyan a képviselő úr értelmezi, hanem egy negyvenéves szolgálat, és tizennégy év aktív nyugdíjas belügyi dolgozóként végzett tevékenység. Egy ember megítélésénél, főként elismerésénél az összképre kell tehát figyelemmel lenni, nem pedig negyven évvel ezelőtti - kimondhatom nyugodtan - hibák miatt végletesen elítélni.

Képviselő Úr! Egyetlen ember sem hibátlan, élete során mindenki hoz rossz döntéseket, talán még ön is. Nem vagyunk tökéletesek, főleg nem negyven év távlatából.

Köszönöm, képviselő úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu