DR. MIKES ÉVA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A 2002. évi XI. törvényt módosító, 2004-ben újraalkotott törvény a minisztériumok feladatairól és hatásköreiről hatályba lépett, és az előttünk fekvő előterjesztés szándékai és az előterjesztők szerint ennek a konzekvenciáit óhajtja végigvinni egyes törvényeken, vagyis tisztázza azt, hogy mely hatáskörök és mely feladatok az új minisztériumi struktúra szerint hogyan oszlanak meg a miniszterek között.

(19.30)

Szeretném azt előrebocsátani, hogy véleményünk szerint és a Ház szokásjoga szerint is - amit mi szeretnénk tartani - ez mindenképpen a kormányzók felelőssége, a kormányalkotók felelőssége, noha ezzel kapcsolatban természetesen számos meglátásunk lenne. A bizottsági üléseken is az volt az álláspontunk, hogy e tekintetben kritikánkat, véleményünket ugyan elmondhatjuk és hangoztathatjuk, de semmiképpen nem óhajtjuk és nem is feladatunk átvenni ennek felelősségét. Ebből következően ugyanúgy, ahogy a minisztériumi struktúra megalkotása, az ezzel kapcsolatos feladatok és hatáskörök megalkotása is a mindenkori kormányzatot alkotó pártok, illetve frakciók felelőssége.

Ebből következően csak néhány pontra szeretnék rámutatni, amely hosszabb vitát is indukálhatna, de az előbb kifejtettek miatt ennek különösebb értelmét nem látjuk és nem látom. Szeretnék rámutatni az Ifjúsági és Sportminisztérium megszűnésével, megszüntetésével kapcsolatos, egyébként nemcsak politikai, hanem szakmai jellegű vitákra is, és szeretnék arra rámutatni, hogy az ilyen módon hatásában, jelentőségében lecsökkent érdekképviselete ezeknek a területeknek, akár mondhatnánk azt is, hogy máris tetten érhető ebben a költségvetésben, ahol is jelentősen, mintegy kétharmadára csökkent le a sporttámogatás.

Szeretném azért még azt az elvi tételt is leszögezni, hogy az ilyen módon, ennek részben jogutódjaként megalakult Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium véleményünk szerint egy meglehetősen szerencsétlen sorba foglalja az ifjúsági ügyeket, hiszen ez a felsorolás azt sugalmazza, mintha az ifjúsági ügyek valamifajta megoldandó problémát jelentenének, noha az ifjúság ügyei egyértelműen lehetőséget, esélyt jelentenek. Tehát azt gondoljuk, hogy ez semmiképpen nem szerencsés feladatcsokor.

Célszerű rámutatni arra, amit már megtettünk máskor is, hogy a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium, az európai ügyekért felelős miniszter, illetve annak munkaszervezete, valamint a regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős miniszter, illetve annak munkaszervezete tekintetében természetesen nem állítom azt, hogy nem bogozható ki, milyen viszonyrendszerek vannak, hiszen most már a kormányalakítás vagy a kormány-újjáalakítás pillanatához képest kezünkben vannak bizonyos hatásköri listák és feladatfelsorolások, mégis azt kell mondjam, hogy szerencsésebb lenne, ha kevesebb szereplő birkózna ezen a területen. Ezt már kifejtettem máskor és máshol is, hogy nem az adott területen szerepet vállaló miniszterek, illetve államtitkárok száma szokta azt meghatározni, hogy igazgatási szempontból megfelelő hierarchiában és megfelelő módon vannak-e elhelyezve a hatás- és feladatkörök. Nem állom meg, hogy itt ne tegyem azt hozzá, hogy amikor ezt a bizonyos 2002. évi XI. törvényt tárgyaltuk, 2002 nyarán, akkor a vitában visszakereshető módon önök egy egészen másfajta irányban óhajtottak többféle feladatot és hatáskört a területfejlesztésben módosítani, illetve újraalkotni, aminek a nyomát nem leljük, de természetesen ez is az önök felelőssége.

Nem szaporítván tovább a szót ilyen késői órán, és a kétségeinket a továbbiakban nem részletezvén - hiszen ennek túl sok értelmét nem látjuk -, szeretném előrebocsátani, hogy módosító indítványt nem áll szándékunkban beadni az imént kifejtettek miatt, és ugyanúgy az imént kifejtettek miatt a törvény elfogadásakor frakciónk tartózkodni fog.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu