FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden költségvetési vita során arra kell rájönnöm - s gondolom, nem egyedül vagyok ezzel -, hogy mindig ragyogó költségvetés készül, de még ragyogóbb módosító javaslatok készülnek hozzá, csak mindenki másról szűri le a véleményt, az ellenzék általában a saját módosító javaslatairól, a kormánypártok pedig a költségvetésről. Azt hiszem, a legkritikusabb, legnehezebb helyzetben a kormánypárti képviselők vannak, hiszen saját problémáik is feszítik őket, mégis bizonyos önkorlátozásokkal kell élniük, amikor indítványokat nyújtanak be. Az itt ülők többsége ezt természetesen megtapasztalhatta a maga kormánypárti korában is.

Én is beadtam azokat a módosító javaslatokat, amelyek választókerületemet érintik, mert - azt gondolom - az egyéni képviselőnek kötelessége, hogy ezekből az igényekből induljon ki a lehetőség határain belül. Ezek közül mondanék néhányat, amelyeket benyújtásra érdemesnek tartottam. Az első mindjárt olyan, amelyik nem csak a választókörzetemet érinti; javaslatot tettem arra, hogy a nyugdíjemelés legkisebb összege havonta 2 ezer forint legyen. Azért tartottam ezt fontosnak, mert a választókörzetemben is nagyon sok olyan nyugdíjas él még, akinek a nyugdíja 20-30 ezer forint körüli.

(16.10)

Ezek a nyugdíjösszegek 6 egész egynéhány tized százalékos emeléssel méltatlanul kis emeléseket tesznek lehetővé. Úgy gondolom, hogy a 30 ezer forint alatti nyugdíjúak nyertesei lehetnek annak, ha a legkisebb nyugdíjemelés mértéke 2 ezer forint lenne havonta. Ezt akkor is fontosnak tartom, ha a kormány egyébként más intézkedésekkel lépéseket tett a méltányossági nyugdíjemelés lehetőségére, de azt gondolom, ezzel ily módon is élnünk kell.

Másik ilyen javaslatom a jogi segítségnyújtók óradíjának emelésére irányul. Választási ígéretünknek megfelelően valóban megtörtént az úgynevezett nép ügyvédje rendszer kidolgozása és beállítása. Ez segíti azokat az embereket, akiket ebben a rendszerben dolgoztatunk, illetve dolgozni akarnak, hogy az ügyvédi óradíjhoz képest nem nagyon elmaradt óradíjjal legyenek kénytelenek ezt megtenni, mert azt hiszem, ez segíti őket a munkájukban, és színvonalasabb segítségnyújtást tesz lehetővé.

A következő javaslatsorozatom elsősorban a kistelepülések iskoláival kapcsolatos. Én is úgy tartom, hogy nem lehet lehetetlen helyzetbe hozni ezeket az iskolákat és az ezeket működtető önkormányzatokat. A választókörzetemben ez elsősorban Nagyrév, Tiszasas és Szelevény iskoláit érinti. A következő javaslatokat nyújtottam be hozzá. Úgy tartom, hogy a 2005-2006-os tanévben az óvodák, iskolák kiegészítő jellegű normatív hozzájárulásának ne legyen feltétele a törvényben előírt átlaglétszám 75 százalékának biztosítása. A jelenlegi törvény 50 százalékot ír elő. Nem tudom, hogy mitől javulna a kistelepüléseken a helyzet, hogy most ennél egy év múlva már 50 százalékkal magasabb követelményrendszert kellene megfogalmazni. Ez egyértelműen katasztrófához vezetne, ha a települések egyébként erre nem vállalkoznának.

Ugyancsak ehhez kapcsolódik, most már az önkormányzatok oldaláról megfogalmazva, hogy az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő önkormányzatokat ne hozzák még kritikusabb helyzetbe, ha mégis vállalják ilyen adatokkal nem rendelkező iskolák működtetését. Tehát igenis igénybe vehessék az úgynevezett önhikis támogatást, ha 75 százalék alatt teljesítettek.

Végül azt gondolom, hogy nemcsak a kistelepülésekkel kell foglalkozni, hanem azokkal a településekkel is, amelyeket a néhány héttel ezelőtt megszavazott többcélú kistérségi társulásról szóló törvény nehéz helyzetbe hoz. Hiszen a kistérségemben a kistelepülések, nekik “felróható módonö, pontosabban azért, mert vállalni akarják iskoláikat, nem tudtak létrehozni többcélú kistérségi társulást, és úgy néz ki, hogy ezeknek a településeknek is elmarad a támogatásuk. Úgy gondolom, ez szintén kifogásolható, és nem tartható fenn ez az állapot.

Azt hiszem - a következő javaslatomra áttérve -, hogy pártállástól függetlenül bizonyára sokan dolgoznak Budapestért és a nagyvárosok fejlesztéséért, de ez nem lehet protekcionista, és nem zárható ki ebből a vidék sem. Két példát mondok erre, amilyen indítványokat benyújtottam. Ha pénzt adunk a helyi közlekedés támogatására Budapesten és a városokban, akkor adjunk segítséget a helyközi közlekedésnek is, hogy a kisebb települések elérését lehetővé tegyék, pontosabban, hogy az egyébként veszteséges járatok fenntartásához hozzá tudjanak járulni ezeken a településeken. (Taps a Fidesz soraiban.)

A következő javaslatom arra irányul, hogy a budapesti kerületek útjai esetében valóban szükség lehet a szilárd burkolattal való ellátásra, de nem tudom, miből gondolják, hogy a települési önkormányzatok esetében nincs erre igény. Az én választókörzetem legnagyobb települése Tiszaföldvár például, ahol a szilárd burkolattal ellátott utak aránya még csak 30 százalékos. Nem hiszem, hogy ilyen település esetében nekem arra kellene tekintettel lenni, hogy a fővárosi kerületek szilárd burkolattal való ellátásáért dolgozzam. Elfogadom, hogy erre szükség van, de szükség van az önkormányzatok esetében is ilyen jellegű támogatásra.

Ugyancsak választókerületem két települését szolgálja elsősorban, hogy a bejáró gyermekek után járó normatívát kapják meg azok az önkormányzatok is, ahonnan lakott külterületekről hordják be a gyerekeket intézményekbe, óvodába, illetve iskolába. Ez most nem áll rendelkezésre. Azt hiszem, ha ezek a települések energiát, pénzt fordítanak arra, hogy a lakott külterületekről, hangsúlyozom, behordják a gyerekeket, akkor kapjanak ezzel kapcsolatban normatívát. Ez elsősorban Tiszakürt és Szelevény esetében segítené a választókörzetemet.

Még egy kérdésről szólok, bár sokkal több indítványt benyújtottam: a 2004-es költségvetésben is szerepelt javaslatunk a mezőgazdasági szövetkezeti üzletrész megvásárlásának folytatása érdekében. Benne is van ez a költségvetésben. Nem tudom, hogy a kormány miért nem tett lépéseket azért, hogy az ÁPV Rt. folytassa a már megvásárolt üzletrészek eladását, mert ebből forrást lehetett volna ehhez meríteni. Ez nem történt meg, és ezért a felvásárlás nem tudott folytatódni. Úgy gondolom, ha ezt a kormányzat nem tette meg az idén, akkor remélem, a következő évben meg fogja tenni, és biztosítani fogja a választási és a kormány ígéretében szereplő mezőgazdasági szövetkezeti üzletrész-felvásárlást.

Kérem kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaimat, hogy csemegézzenek ezekből a javaslatokból, és lehetőleg támogassák is azokat.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Forrás: parlament.hu