HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! A kormányoldalról számos vád éri az ellenzéket, hogy felelőtlenül költekezik. Az előbb az államtitkár úr mondta, hogy a legnagyobb ellenzéki frakció több mint 800 milliárd forint pluszpénz elköltésére nyújtott be módosító javaslatokat.

A Magyar Demokrata Fórum és jómagam nem ezt a gyakorlatot és mintát követjük. Tudomásul kell venni, hogy a költségvetés elkészítéséért, elfogadásáért, megvalósításáért a mindenkori kormány felelős. És azt is tudomásul kell venni, hogy legfeljebb olyan csekély mértékű módosító javaslatokat fogadnak el, ami alapvetően nem viszi más irányba a kormányzati szándékot.

(18.30)

Nem szeretek én visszanézni, de sajnos nem lehet megkerülni: az elmúlt esztendők hibás gyakorlata a mostani költségvetési törvényben folytatódik. A baj talán 2002 őszén történt, amikor a nyári kétszer száznapos program után, az első MSZP-SZDSZ-es költségvetési törvény elkészítésénél nagyon kevés figyelmet fordítottak arra, hogy a lehetséges források bővülésére jelentős összegeket fordítsanak a költségvetésből. Akkor még az európai uniós csatlakozás előtt voltunk bő másfél esztendővel, és lett volna idő arra, hogy a kormány a költségvetési törvényben keretet és forrásokat teremtsen arra, hogy a magyar gazdaság motorját képező vagy esetleg képezni képes hazai kis- és középvállalkozói réteget előnyben részesítse, és a csatlakozás időpontjára olyan kondícióba hozza, hogy versenyképességük méltó legyen az európai uniós csatlakozást követően. Sajnos, ez a rossz gyakorlat folytatódott a következő esztendei költségvetés elkészítésénél is. Minden esztendőben számos módosító javaslatot adtunk be, és a módosító javaslatok célja az volt, hogy a hazai vállalkozások fejlesztésére fordítandó forrásokat a költségvetésben bővítsük. Tettük ezt azért, mert az könnyen belátható, hogy az elosztható pénzek, a jóléti, szociális és egyéb kiadásokra fordítható összegek csak úgy növelhetők, ha ezek forrásai, ezek fedezetei is növekednek, és jó lett volna, ha ennek a feltételeit megteremtjük.

A következő esztendei költségvetésben - csak hogy illusztráljam, miről is beszélek - 4 százalékos gazdasági növekedéssel számol a kormány, ami egy örvendetes tény. Ebből lehet még akár 4,2-4,3 százalék is. De ha megnézzük a növekedés szerkezetét, akkor azt már szomorúan tapasztaljuk, hogy alapvetően nem a hazai kis- és középvállalkozók pozíciójának a javítása vagy javulása fogja ezt az eredményt produkálni, hanem az a néhány multinacionális vállalat, amely a magyar piacból egyre nagyobb darabokat és egyre nagyobb szeleteket mond saját magáénak.

Most újra a költségvetési törvény vitájánál tartunk, a következő esztendei költségvetést tárgyaljuk, és ahogy a kormány eddig nem törődött kiemelten a hazai kis- és középvállalkozókkal, ezt most sem tette meg. A szépemlékű miniszterünk, Csillag miniszter úr jó fél évvel vagy háromnegyed évvel ezelőtt egyszer a hazai kis- és középvállalkozók támogatásáról beszélt, és örömmel jelentette, hogy több mint 12 ezer kis- és középvállalkozó részesült különféle juttatásokban, kamattámogatásokban és egyebekben. A hazai kis- és középvállalkozók nyolcszázezres táborát tekintve ez ennek a rétegnek vagy ennek a csoportnak mindösszesen a másfél százalékát teszi ki. Tehát ez azt jelenti, hogy ezekből a forrásokból a hazai kis- és középvállalkozók másfél százaléka részesedett. Ennek sok oka van. Alapvető oka, hogy nem voltak olyan kondícióban és nem voltak olyan pozícióban, hogy ezekkel a támogatásokkal képesek lettek volna élni.

Néhány héttel, talán másfél héttel ezelőtt a miniszterelnök úr az Európa Tanács üléséről számolt be, és az Európai Unió terveiről beszélt. Két programpontot fogalmazott meg az Európai Unió a következő esztendőkre. Az egyik legfontosabb a versenyképesség javítása. Az Európai Unió versenyképességének a javítása a tagországok versenyképessége javulásának az összegéből képződő valami, és ehhez Magyarországnak úgy kell hozzájárulnia, és a nemzeti érdekeink is azt követelik meg, hogy lehetőség szerint a hazai kis- és középvállalkozókat támogassuk. A jövő évi költségvetési törvényben meglehetősen szűkös összeg képződött erre a célra. A támogatás alig 3,5 milliárd forint. Az én módosító javaslatom ezt mintegy 5,5 milliárd forinttal toldaná meg, 9 milliárd forintra növelve a támogatást. Ez olyan elenyésző összeg a költségvetés számaihoz képest, amit a hazai kis- és középvállalkozók mindenképpen megérdemelnek. Nem fog ez áttörő javulást hozni a helyzetükben. Szerkezetében másképp kellene ezeket a pénzeket felhasználni, például a hitelképesség növelése érdekében sokkal jelentősebb állami garanciaalapot kellene a kis- és középvállalkozók mögé rendelni, aminek a hasznosulása lényegesen jobb lenne, mint az egyéb támogatási formák. De sajnos ez kimaradt.

A hazai vállalkozók adóterhei a következő esztendőben jelentősen nőni fognak. Ha csak arra hívom fel a figyelmet, hogy a 4 százalékos gazdasági növekedést figyelembe véve a 2004. esztendei adótörvények alapján kiszámolt többlet adóbevétel mintegy 312 milliárd forint lenne, ezzel szemben ez a költségvetés 550 milliárd többletbevétellel számol. Maga a gazdasági kamara mutatott rá, hogy 120-150 milliárd forinttal nőnek a hazai vállalkozások adóterhei a következő esztendőben, tehát a helyzetük, a versenypozícióik romlani fognak. Ezért itt indokoltnak tartanám, hogy ezt a költségvetési módosító javaslatot a tisztelt Ház támogassa.

A másik ilyen módosító javaslat, amit be kívánok nyújtani, a gazdaság egy szűkebb területe, és az én szűkebb hazám, a Balaton és környéke is érintett ebben: ez az idegenforgalom. Az idegenforgalmi támogatások az elmúlt esztendőben jelentősen szűkültek. Csak emlékeztetni szeretnék rá, hogy a polgári kormány utolsó két esztendejében a kétévi költségvetés elfogadásánál ez évente 29,5-29,5 milliárd forintot tett ki, tehát nagyon jelentős beruházások területe lehetett az idegenforgalom. Ez az elmúlt esztendőkben jelentősen csökkent. Egy hasonló tételű forrásbővítést kívánok én a módosító javaslatommal e terület számára biztosítani, hiszen a verseny az európai uniós csatlakozást követően nő, a versenypozíció pedig nem javul, ami azt jelenti, hogy az a 300 ezer ember, aki idegenforgalomból közvetlenül él, és az a körülbelül egymillió, aki közvetve részese ezen jövedelemnek és bevételi forrásoknak, egyre rosszabb helyzetbe kerül. Én azt hiszem, hogy ez megint nem egy olyan tétel, ami ne lenne támogatható. Még egyszer mondom: ezek olyan kiadások, amelyeket ha eszközlünk, többletbevételt jelenthetnek, tehát a következő esztendei költségvetés bevételi oldalát jelentősen javíthatják.

A harmadik módosító indítvány, amiről szólni szeretnék - és ez Gruber Attila és Kékesi Tibor képviselőtársaim mondandójához is csatlakozik -, a határokon túli magyarokat támogató alapítványi források bővítését jelenti. Én magam az Illyés Közalapítvány kurátoraként minden kuratóriumi ülésen megtapasztalom az igények mértékét, és megtapasztalom az igények jogosságát. Nagyon szűkösek a források, és minden esztendőben szűkülnek, ráadásul a kedvezménytörvény elfogadását követően jó néhány olyan kötelezettség hárul ezen alapítványokra, amelyeket a források szűkössége miatt nem fognak tudni tisztességgel, a törvény előírásai szerint végrehajtani és véghezvinni.

Azt csak megjegyzem, hogy azért ez politikai akarat kérdése. A kettős állampolgárság, illetve a határokon túli magyar állampolgárság bevezetésének a jogintézményéről vitatkozunk az utóbbi hetekben, és még fogunk néhány hétig. A kormány egy gáláns gesztussal, a szülőföldön való maradás programját meghirdetve jelentős, mintegy 20 milliárd forintnyi alapot kíván elkülöníteni a határokon túli magyarok otthon tartása, otthon boldogulása, szülőföldön boldogulása érdekében. Azért bátorkodom azt mondani, hogy ez politikai akarat és politikai elhatározás kérdése, hogyha az Illyés Közalapítvány alapjait 200 vagy 300 millió forinttal megnöveljük, vagy az egyéb alapítványok, az Apáczai Alapítvány, a határon túli tevékenységet folytató alapítványok lehetőségeit megnöveljük, elenyésző ez a 20 milliárdhoz képest. Ha 20 milliárd forint most nagy hirtelen, a népszavazásra való előkészületek során adódott, akkor miért ne tudnánk jó szándékkal ezen alapítványok forrásait bővíteni?

(18.40)

Összegzésül még egyszer arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek a költségvetés főösszegeit és a költségvetés fő számait tekintve elenyésző összegek. Mindenesetre, ha ezen módosító javaslatokat elfogadjuk, akkor az előző két módosító javaslat esetében a költségvetés a későbbiekben többletforrásokhoz, többletfedezethez juthat. Alapvetően ezt hiányolom a jelen költségvetési törvényből, hogy kicsi hangsúlyt helyez, és a prioritások között nem látom... - a versenyképesség ugyan megjelenik a retorika szintjén, de hogy a versenyképességet, a vállalkozók versenyképességét hogyan kívánja a kormány valóban megteremteni, az ebből a költségvetési törvénytervezetből nem derül ki.

Arra kérném a tisztelt Ház kormánypárti képviselőit, MSZP-s képviselőit, szabad demokrata képviselőit, hogy ezeket a szerény összegű, a főösszeghez viszonyítva szerény összegű módosító javaslatokat támogassák, hiszen ezzel nemcsak a hazai kis- és középvállalkozók, nemcsak az idegenforgalomból élők lehetőségeit, versenypozícióit javítjuk, hanem a későbbiekben olyan forrásokhoz juthat a költségvetés, ami a jogos jóléti és szociális kiadások forrásait és alapjait teremtheti meg.

A határokon túli magyarok támogatása, azt hiszem, vitán felül áll, nincs olyan képviselő, nem ül olyan képviselő a magyar parlamentben, aki ne tartaná ezt a kérdést fontosnak. Amennyiben fontosnak tartjuk, akkor cselekedjük azt, hogy ezeket a módosító javaslatokat, amelyek mértéktartóak, elfogadjuk, és valóban teszünk azért, hogy a határon túli magyarok helyzete javuljon.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Forrás: parlament.hu