TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitában elhangzottakhoz kapcsolódva szeretnék néhány kérdésről szólni. Először is, mint Komárom-Esztergom megye 2. számú, Tata központú választókerületének a képviselője egy csomó feladatot kaptam a választókerületem polgármestereitől, amelyek megoldásában kérték a parlament segítségét. Néhányat ezek közül:

Ha a kisgyermek nem október 1-je előtt tölti be a harmadik életévét, hanem később, föl kell venni óvodába, utána állami normatívát nem tudnak igénybe venni az intézményfenntartók. Erre adtam, illetve adok be kapcsolódó módosító indítványt. Megváltozik a községekben a szociális ellátó intézmény neve. Az eddigiek során gondozási központnak neveztük őket, a költségvetési törvény alapszolgáltatási központról tesz említést, nyilván a szaktörvények változása miatt. Képviselőtársaimmal módosító indítványt adunk be azért, hogy ez a szerkezeti, szervezeti átalakítás ne hozza a községi intézményeket hátrányos helyzetbe. Az óvodai és iskolai tervezett normatívák esetében javaslatot tettünk arra, hogy az alap- és a kiegészítő normatíva ne a beterjesztett formában valósuljon meg, nevezetesen, e kettő összege január 1-jétől illessen meg minden diákot, kisgyereket, óvodást, iskolást.

Az eddigi tárgyalások alapján, ahogyan ma már itt elhangzott Jauernik képviselő úr hozzászólásában, szeptember 1-jétől egy kisebb összegű, 10 ezer forint körüli új normatíva indul, amely az elképzelés szerint még követné azt a modellt, amely a beterjesztett törvényjavaslatban szerepel, nevezetesen, hogy ha egy iskolában, óvodában az ellátottak átlagos létszáma nem ér el egy bizonyos szintet, akkor nem jutnának hozzá ehhez a normatívához. A kérdésemre az előterjesztők azt válaszolták, hogy erre azért van szükség, mert így látnak garanciát arra, hogy minden gyerek megfelelő színvonalú ellátásban részesül.

Ebből az alapelvből kiindulva - amivel én egyetértek, tehát ne függjön attól, hogy kistelepülésen él a gyermek vagy nagyvárosban, a lehető legjobb minőségű szolgáltatást kapja az oktatási intézményektől -, ezért e helyett a megközelítés helyett egy másik mutatószám bevezetését javaslom a kapcsolódó módosító indítványomban, nevezetesen, hogy a 10 ezer forint kiegészítő normatíva annyi százalékát kapja meg az iskolafenntartó, ahány százalékban szakképzett pedagógus foglalkozik az iskolába járó gyerekekkel. Ez a bizonyos szakos ellátottsági mutató. Tehát ha egy iskola nem alkalmaz szakképzett pedagógusokat, akkor nem jut hozzá ehhez a normatívához. Ha minden második pedagógus szakképzett, akkor 50 százalékot kap, ha teljes a szakos ellátottság, 100 százalékot. Ennek van pedagógiai értelme, ennek van jelentősége a gyerekek szempontjából, hiszen így azt a célt szolgálja, azt ösztönzi a kiegészítő normatíva, hogy az iskolafenntartók gondoskodjanak ne csak arról, hogy az iskolában férőhely legyen, hanem az iskolában szakképzett, arra kiképzett szakemberek foglalkozzanak a gyerekekkel. Csak így képzelhető el XXI. századi iskola. Ebben kérem a tisztelt Országgyűlés támogatását majd.

Az oktatási törvény módosításáról általában: nagyon sok ponton szükséges volt módosítani az oktatási törvényt, olyan pontokon, ami költségvetési kihatással jár. Természetesen ezeket a módosításokat támogatjuk, és kérjük is az Országgyűlést, hogy az általunk végrehajtott kisebb-nagyobb módosításokkal szintén támogassák ezeket a törekvéseket. Ugyanakkor elhangzott ma már e Ház falai között, hogy azt javasoljuk a kormányzatnak, hogy azokat az oktatási törvényt érintő változásokat, amelyeknek nincs költségvetési kihatásuk vagy nem közvetlen, azokat egy csokorba gyűjtve külön törvénymódosításként hozza a Ház elé, megfelelő előkészítés után. Akkor tudjuk ezeket támogatni, ha az érintett szakemberek támogatását bírja a javaslat. Bár pedagógus vagyok, de nem szeretném politikusként eldönteni, hogy mi helyes, ha a készségtárgyakat osztályozzuk vagy nem, vannak erre kiképzett szakemberek, az ő véleményük alapján bölcs döntést fog hozni a Ház.

A művészeti iskolákról, a zeneiskolákról: olyan értékének tartjuk a magyar oktatási, közoktatási rendszernek, amelyet szintén meg kell őrizni. Adtunk be módosító indítványokat a normatívaemeléshez és a térítési díjra vonatkozóan. A térítési díjak kapcsán el kell mondanom, hogy már a beterjesztett törvényjavaslatban is az szerepelt, hogy a rászoruló gyerekek - sajnos a magyar gyerekeknek csaknem a fele esik ebbe a kategóriába - nem fizetnek térítési díjat, a többiek esetében pedig ezer forint körüli havi térítési díjat látunk olyannak, amely még nem teszi lehetetlenné a gyerekek tanulását, ennek megfelelő módosító indítványokat kapcsoltunk be.

A művészeti iskoláknál nem értünk egyet azzal a felfogással, hogy azért, mert néhány helyen elfeledkeztek arról, hogy az állami támogatás arra való, hogy a kisgyerekeket, nagyobb gyerekeket művészetre, zenére neveljék és valamiféle pénzszivattyúként működtették, az állami pénzek leszívására a művészeti iskolákat, emiatt azok is bűnhődjenek, akik becsületesen dolgoznak. Azt tapasztaljuk, hogy ők vannak túlnyomó többségben, tehát bátorítjuk az Oktatási Minisztériumot, hogy szigorúan ellenőrizze, hogy minden egyes kifizetett normatíva mögött megfelelő szakmai teljesítmény van-e. Ha ehhez nem elegendő a jelenleg rendelkezésre álló törvényi felhatalmazás, akkor bátorítjuk az oktatási kormányzatot, hogy hozza a Ház elé a szükséges felhatalmazást tartalmazó törvényjavaslatot, és meg fogjuk szavazni.

Az egyházi finanszírozásról: az általános vita során is elmondtam, érzékeljük, hogy vita keletkezett az oktatási kormányzat és az egyházak között a finanszírozás kérdésében. Örvendetes, hogy nyugvópontja felé közelednek a tárgyalások. Ugyanakkor, ha ennek az okát keressük, hogy miért kerülhetett sor erre a fölösleges feszültségre és vitára, a következőre jutottam, figyelemmel kísérve a különböző vitapartnerek véleményét: a vitát egy fontos ponton az váltotta ki, hogy túlságosan általános az a bizonyos kiegészítő normatíva. Nagyon nehéz úgy megállapítani, hogy minden gyerek ugyanazt a támogatást kapja-e, függetlenül attól, hogy egyházi iskolába vagy önkormányzati iskolába jár, ha nincsenek pontos adataink. Nevezetesen, ezt az egyenlőséget mi úgy képzeljük el, hogy a gimnazista után ugyanannyit fizessen az állam gimnáziumban, önkormányzatiban, egyháziban; óvodás után ugyanannyit fizessen önkormányzatiban, egyháziban, és lehet sorolni.

(15.10)

Tehát differenciáltabb vizsgálatát kezdeményezzük az egy főre jutó költségeknek, és meggyőződésünk, hogy sokkal hamarabb lehet szót érteni. Nagyon nehéz az óvodás gyerekre fordított állami pénzt az érettségizőre fordított költséggel összehasonlítani. Ugyanakkor a kollégisták esetében például az állam majdnem száz százalékig átvállalja a költségeket. Tehát kollégistát a kollégistával illik összehasonlítani, és világosabb kép elérésére van esélyünk. Meggyőződésem, hogy akkor a viták is le fognak csitulni. Ehhez szintén egy kapcsolódó indítványt adtunk be.

Ugyanakkor nincs költségvetési vonzata, de érzékenyen érintette az egyházakat, hogy az egyházi intézményekben foglalkoztatott alkalmazottak kikerülnének a közalkalmazotti törvény hatálya alól. Azt javasoljuk - és kérjük a Házat is, hogy támogassa -, hogy maradjon a jelenlegi rendszer, hiszen ez tíz évig működőképes volt, valószínű, hogy továbbra is minden igényt ki fog elégíteni.

Ennyit szerettem volna hozzátenni a mai vitához. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Forrás: parlament.hu