TÓTH IMRE (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Kétpercesem mottója: minden magyar felelős minden magyarért. Mi lenne, ha ebben a témában és ebben a Házban egyszer fölülemelkednénk azon, hogy mi a mi belső szociális, egészségügyi ügyünk, mi az egymás bántása és megbántottsága ügye, és a határon kívül - Trianon által amputáltan fájó végtagok mentén - lakók bajaira koncentrálnánk a magunk baja helyett? Miniszterelnök úr azt kérdezte, hogy magyarnak lenni jó-e, és mondta, hogy magyarnak lenni jó és nehéz. Igaza van ebben. Csakhogy Trianon által amputáltan sok évtizeden keresztül helyenként nem volt jó magyarnak lenni - az igaz, hogy nehéz volt. A miniszterelnök úr nem szavazna nemmel, ha Erdély egy kis falvában élt volna, nőtt volna fel, nem lennének milliárdjai, és nem hívna fel arra, hogy a magyar nemzet nemmel szavazzon.

(16.10)

Éppen ezért azt gondolom, hogy ennek a tanácskozásnak egyetlen szava lehet; úgy, ahogy Vitányi Iván emelkedetten mondta: a szeretetről kell hogy szóljon; de a szeretetről nem mint emócióról, hanem mint cselekvő szeretetről. Az a szeretet, amely tettekben nem nyilvánul meg, nem szeretet, hanem önzésünk jóindulata. S aki arra hív föl, hogy nemmel szavazzunk, a külhonban rekedt magyarságnak mit ad? Önzése jóindulatát, vagyis a cselekedet nélküli szeretetét, ehelyett pediglen cselekedjünk: menjünk el szavazni, és igenis mondjunk igent! Erre hívjuk fel a magyar önkormányzatokat, külön napirendre - mint polgármester is fölhívom polgármester kollégáimat -, megyei önkormányzatok, helyi önkormányzatok külön napirendre tűzzék a kérdést, vitassák meg, és helyben tegyék közzé, és hívjanak föl az egyértelmű igenre.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu