BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Államtitkár úr, amikor megemlítettem azt, hogy a közszférában dolgozók száma emelkedett, nekem nem az ellen volt, van és lesz kifogásom, hogy a rendkívül nehéz három műszakot is vállaló ápolónők visszatértek, mondjuk, a Tesco pénztárgépe mellől az egészségügybe. Ennek mint potenciális betegjelölt csak örülni tudok önnel együtt.

(21.40)

Én arra az ellentmondásra hívtam fel az önök figyelmét, hogy amikor ez a létszámnövekedés bekövetkezett, akkor szinte hetente hallottuk, hogy ez milyen nagyszerű dolog, és milyen intézkedésnek köszönhető. Ugyanakkor most, amikor egy létszámleépítésre kerül sor - mert kerülgethetjük vagy kerülgethetik, hogy pontos legyek, a forró kását, gyakorlatilag erről van szó -, akkor én a miniszter urat idézem, amikor azt mondta még államtitkárként, de már majdnem miniszterként a bizottsági meghallgatása során, hogy nem tisztességes az a kormány, amelyik nem mondja meg az embereknek, hogy a munkahelyek megszűnhetnek. Akkor ezt kell megmondani az embereknek, hogy kérem, körülbelül ennyi létszám leépítésére kerül sor. Oda kell állni, és meg kell mondani, nem pedig hagyni, hogy mindenki bizonytalanságban éljen, bizonytalanságban éljen az a több mint 800 ezer ember, aki ma a közszférában dolgozik!

Gúr Nándor képviselő úr azt mondta, hogy lehetőség és nem kényszer, ami most ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával megadatik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Egy mondat, elnök úr, ha megengedi. Az önkormányzati intézmények bezárása nem hiszem, hogy választási lehetőséget biztosít az ott dolgozó pedagógusnak vagy óvónőnek.

Elnök úr, köszönöm a megértését.

Forrás: parlament.hu