CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! E késői órán mégiscsak élnék a lehetőséggel, hogy a vitában elhangzottakra, legalábbis néhányra reagáljak, mert megint úgy tűnik, hogy csak a dallam egyik szólamát szólaltatja meg az egyik oldal, a másik szólamát a másik, de külön-külön és másik kottából. Ezért aztán nem biztos, hogy megszólal az a dal, amire gondolunk.

Kezdeném ott, ahol Lezsák Sándor képviselő úr abbahagyta, hogy európai uniós összehasonlításokat fogalmazott meg. Kár, hogy nem tette akár a végére, akár az elejére, hogy azt is megnézzük, mennyi az egy főre eső GDP, mert ezeket az összehasonlításokat tetszetősen el lehet mondani, hogy ott mennyi, meg itt mennyi az ellenőr, meg ott mennyi az aránya a közszférának. De ilyenkor azt is hozzá kell tenni, hogy milyen gazdasági alapon történik mindez, és akkor valószínűleg másképpen néznének ki a dolgok. Szeretném megnyugtatni, hogy bár a „
fűnyíróö szót itt senki nem ejtette ki a vitában, de mindenféle számokkal mindenféle riogatások történtek. Például a munkaügyi szervezetben, akár a munkaügyi ellenőrzésnél, akár az Állami Foglalkoztatási Szolgálatnál 2005-ben nem lesz létszámcsökkenés, másképp oldjuk meg a takarékosság, a hatékonyság követelményét.

Lehet a kormány lépésein vitatkozni, kell is, a parlament arra való. Arra azért hadd hívjam fel a figyelmet, hogy ha megnéznek közvélemény-kutatási adatokat, akkor azt fogják látni, hogy a magyar társadalom egyetért a hatékonyság, a takarékosság követelményével. Azt szeretné, hogy ne költsön saját magára az állam ennyit, mint amennyit költ. Egyébiránt önök is ezt szokták mondani, csak a szereposztás úgy néz ki, hogy a patkó egyik részében az egyiket, másik részében a másikat, vagy a költségvetési törvénynél az egyiket, a másik törvénynél a másikat.

Önök egyszerre gondolják azt, hogy csökkenteni kell az adókat meg a járulékokat. Önök egyszerre gondolják ezzel szemben azt, hogy maradjanak a létszámok a közszférában így, ahogy vannak, a költségvetés véletlenül se csökkentse az erre eső részeket, ugyanakkor a költségvetési hiány se növekedjen. Sőt, még hozzáteszik, hogy a létszám ott maradjon, ahol van, véletlenül se mozogjon sehol. Hozzáteszik, hogy a közszféra bérei nőjenek, mert ezt máskor el szokták mondani. Hozzáteszik, elhangzott, hogy ó, hát az kevés, hogy itt ilyen kedvezményeket adunk, még adómentesen is kellene adni azt a kedvezményt, amit egyébként nem kéne, mert végig vitatják, egyébiránt meg micsoda dolog, hogy a költségvetési hiány meg nő.

Tessenek már kiválasztani ebből a sorból azt, hogy melyiket akarják, és melyiket nem! Mert ha együtt akarják, akkor ezt még szakmailag kéne egy kicsit csiszolni, mert már a közgazdasági Nobel-díj környékén van ez a teljesítmény, amit önök elvárnak a kormánytól. De őszintén kíváncsi vagyok arra, hogy ezt az összefüggésrendszert önök hogyan képesek összehozni. Volt MDF-es képviselőtársaimnak szeretném az emlékezetét egy kicsit felfrissíteni, mert úgy tűnik, hogy a boldogsághoz valószínűleg az egyik járható út, ha rossz az ember memóriája. Az MDF kormányzása idején volt Magyarországon a legmagasabb a munkanélküliségi ráta. Ezt csak a történelmi hűség kedvéért mondom. (Ékes József: Nem szabad összekeverni.) Persze, hogy nem szabad összekeverni, hát semmit nem szabad összekeverni, de a tény mégiscsak tény!

Érdekes módon, azok a szándékok, amelyeket itt a vitában megfogalmaztak, hogy ha egy kistelepülésen nincs más, akkor az önkormányzat foglalkoztassa az embereket, akkor vajon miért nem foglalkoztatták? Valószínűleg azért, mert maguk sem gondolják komolyan, hogy az államnak vagy az önkormányzatnak kellene mindenkit foglalkoztatni, mert ezt a követelményt az adófizetők nem tudják teljesíteni, mert nem tudnak, és nem is akarnak ennyi adót fizetni.

Bernáth Ildikó képviselő asszony idézett engem, helyesen, hogy nem tisztességes az a kormány, amelyik nem mondja meg az embereknek, hogy igenis változni fog a munkahelyük, meg fog szűnni, és lehet, hogy ahhoz, hogy egy másikhoz hozzájussanak, tanulni kell, képzésekben kell részt venni. De azt gondolom, nem tisztességes az az ellenzék sem, amelyik úgy tesz, mintha ez nem lenne, amelyik úgy csinál, mintha az emberekkel azt kellene elhitetni, hogy minden úgy jó, ahogy van. A kormánynak pedig csak egyetlenegy dolga van, hogy teremtse meg valamilyen módon a finanszírozását annak, ami most éppen van, és mindenkit finanszírozzon ott, ahol van, minden munkahelyet ott, ahol van, mert ez a dolga a mindentudó kormánynak egy piacgazdaságban. Azt gondolom, ez egy nagyon hamis kép, nagyon téves kép, és nem tisztességes az az érvelés, amelyik nem néz szembe a valósággal.

Éppen ezért merem kérni azt újólag, hogy ne tessenek mindenféle számmal riogatni az embereket. A mai vitában egyszer már tetszettek mondani 60 ezret meg 70 ezret, képviselő asszony a hozzászólásában már 800 ezerről beszélt. A számokat, ahányan dolgoznak a közszférában, nem kell úgy, ahogy van, bármilyen szempontból veszélyeztetett helyzetűnek tartani. Ezek a riogatások teljesen megalapozatlan riogatások, az égadta világon semmilyen szakmai, pénzügyi és politikai alapjuk nincs.

Miért nem tudjuk, hogy hány fő? Azt a létszámot pontosan tudjuk, hogy ebben az életkorban kik vannak, akik a prémiumévekbe potenciálisan bekapcsolódhatnak, kik azok, akik 53 év feletti nők, 56 év feletti férfiak, és van 25 év szolgálati idejük. De ez nem jelenti azt, hogy mindenkit el fog küldeni a saját helyéről a munkáltatója! Ugyanis az a szám, amit önök használnak, a 60 ezer erről szól, a potenciálisan ebbe a programba beléphetők száma. De eszébe sincs senkinek a 25 éves szolgálati viszonnyal rendelkezőket elküldözgetni a közszolgálatból vagy a köztisztviselői karból. Eszébe sincs senkinek ilyenhez még csak hozzá se kezdeni!

Úgyhogy nem kell ilyenekkel riogatni, mert teljesen megalapozatlan feltételezésekre építi az érvelését. Azért nem tudjuk, hogy hány fő, mert nem egyedül a kormány dönt ezekben a kérdésekben, hanem mindenhol a munkáltató dönt, mindenhol a munkáltató szervezi át vagy nem szervezi át a feladatot. Nem egy központi ember van, aki majd megmondja Nyékládházán is, hogy mit kell csinálni. Hál'istennek, nincs ilyen. Lehet, hogy önök ilyet képzelnek el, de én nem gondolom, hogy Magyarország lakói ilyen konstrukciót képzelnek el. Magyarország lakói úgy gondolkodnak, hogy van önállóságuk az intézményeknek, van önállóságuk az önkormányzatoknak, van önállósága akár egy közigazgatási szervhez tartozó háttérintézmény vezetőjének is.

Mi így gondoljuk. Ebből következően kiszámíthatatlan, hogy ki milyen szervezési intézkedésekkel, ki milyen költségcsökkentéssel fogja a takarékossági követelményeket teljesíteni. Lehet, hogy lesz létszámmozgás, sőt, biztos, hogy a feladatok mozgása kapcsán lesz létszámmozgás. De azt nem lehet egy központból megmondani, hogy az milyen mértékű lesz.

(22.50)

Ráadásul egy olyan szisztémát alkalmazunk a javaslatban, amelyben nemcsak a munkáltató dönt, hanem a munkavállaló is dönt, hogy ezt vagy azt, vagy amazt a változatot tartja a saját maga szempontjából jó változatnak. Ha önök azt gondolják, hogy a kormánynak pontos számot kellene ezek után mondania arra vonatkozóan, hogy kik fognak beletartozni ebbe a programba, akkor nyilván azt várják el, hogy valamifajta olyan becsléssel jöjjünk ide, amit aztán nyugodtan cincálhatnak, mert hiszen nincs megalapozva az a becslés. Nem hoztunk ide ilyen becslést, nem is fogunk ilyen számokat mondani, mert nem lehet fix számot mondani egy ilyen meglehetősen sok összetevős döntési szituációban.

Még egy dologra hadd emlékeztessem az ellenzéki képviselőtársakat, mert többször a pedagógusokat említették különböző összefüggésben. Megint csak azt mondom, lehet, hogy a boldogsághoz a rossz memória hozzátartozik, de ki is emelte föl a kötelező óraszámát a pedagógusoknak, és ki csökkentette le? Melyik időszakban történt a kötelező óraszám növekedése? (Sági József: Hány éve nem volt béremelés? Három éve nem volt.) Sági képviselő úr, mikor történt ez, és mikor történt a csökkenés? Erre tessék válaszolni, és akkor világos különbséget lehet tenni a '98-2002 közötti kormány és a 2002 óta működő kormányok között. (Sági József: Nem volt három éve béremelés.) Csak azért, hogy minek van kiszorító hatása és minek nincs. A kötelező óraszám növelésének volt kiszorító hatása. Nem kell ezt elfelejteni. Tudom, nehéz ezekre emlékezni, de bizony így van.

Bernáth Ildikó képviselő asszony azt mondta, hogy az vicc, hogy a nyugdíj előtt a versenyszférában gondolkodjunk, arra gondolunk, hogy ott el tudnak helyezkedni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Rossz vicc!) Először is nem nyugdíj előtt, mert ez a program a hölgyek esetében már 53 éves életkortól, férfiak esetében 56 éves életkortól működik. (Bernáth Ildikó: Az 53 évesnek van esélye?) Másodsorban meg olyan ösztönzőt használunk, és itt Béki Gabriella képviselő asszony felvetésére is válaszolok - majd nyilván elolvassa a jegyzőkönyvből. (Dr. Kis Zoltán: Itt van mellettem a pulpituson. - Béki Gabriella: Itt vagyok.) Ja, bocsánat, a jegyzői helyen ül. Tehát olyan ösztönzőt javaslunk elfogadni, hogy ha valaki elkezdi a programban való részvételt, de talált a versenyszférában helyet, akkor megkaphassa a hátralévő időt. De ennek van egy felső korlátja, és itt van egy félreértés valószínűleg, mert a szöveg arról szól, hogy maximum annyi lehet, amennyit akkor kapott volna, ha felmentéssel és végkielégítéssel távozott volna. Tehát ez a felső határa annak, amennyit még kaphat a hátralévő pénzből. Igenis gondoljuk, hogy el lehet még helyezkedni a versenyszférában, igenis ezt szeretnénk ösztönözni pont ezzel a lépéssel.

Munkanélküliségi ráta, aktivitási ráta; nem állom meg, hogy ne mondjam el immár kettőszáznegyvenhetedszer, de ha a KSH adatait képviselő asszony megnézi, akkor igazolva fogja látni, és nem kell majd kétszáznegyvennyolcadszor is elmondani, hogy a magyar munkanélküliségi ráta 5,9 százalékos centrummal plusz-mínusz 0,5 százalékos mozgással mozog 2001 óta, több mint három éve. Fel lehet sikítani, amikor éppen 0,2 százalékkal elmozdul negatív irányba, és csendben lehet maradni, mikor pozitív irányba. Ezt tetszenek tenni egyébként. Én ezt tudomásul veszem, csak a tények attól még tények, visszamenőleg meg lehet nézni a KSH-adatokat, 5,9-es centrummal plusz-mínusz 0,5 százalékos sávban mozog a munkanélküliségi ráta. Nem kell tehát riogatni a tendenciákkal, az őszit a tavaszival összekeverni.

Ami az aktivitást illeti, Magyarország a 25 uniós tagállamból a 25. az aktivitási ráta tekintetében, 60,1 százalékkal. Ha azt akarjuk, hogy ez nőjön, akkor az inaktivitásból kell az embereket áthozni. Ha az inaktivitásból akarjuk áthozni, akkor annak természetes velejárója, hogy egy része a foglalkoztatásban fog megjelenni, és egy része pedig az aktívan munkát keresők, munkanélküliek körében. Igen, ha ezt tesszük, akkor fog változni a munkanélküliségi ráta, mégpedig negatív irányba. De ha valaki komolyan akar foglalkozni a munkaerőpiaccal, ha valaki azt gondolja, hogy a valóságos tendenciákra akar pozitív befolyást gyakorolni, akkor nyilvánvalóan nem lehet olyan felületes, hogy ezekre az összefüggésekre nem figyel oda, és ezeket az adatokat nem együtt kezeli.

A gomb és a kabát problémája: lehet persze akkor kitalálni megoldásokat, amikor már észleljük a létszámmozgásokat, és akkor ahhoz keresgélünk majd megoldásokat. Azt gondolom, hogy az lenne a gomb és kabát problémából a rossz változat, vagyis akkor keresnénk a gombhoz a kabátot. Most még senki nincs, aki ezt a kabátot felvegye vagy csak néhányan, akiknek most a napokban szűnt meg esetleg a feladatkörük. De már számukra is kinyitjuk a javaslatban a lehetőséget - mint egy mozgásteret, mint egy lehetőséget, mint egy alternatívát. Nem igazán értem, hogy miért probléma ez, végre egyszer megelőzünk valamit, nem pedig utólagosan kezelünk.

A heti munkaidő kérdésében: valószínűleg ez is egy félreértés lehet, általában Magyarországon a munkaidőt heti munkaidőben határozzák meg a jogszabályok, ezért használtuk a heti munkaidő formulát, nehogy félreértés legyen. Miért csak 2006-ig szól a javaslat? Több praktikus ok miatt használtuk ezt az időpontot. A legfontosabb, hogy a korkedvezményes nyugdíj ügyében az Országgyűlés előtt van az a javaslat, hogy 2007. január 1-jétől legyen új szisztéma, ezt tologatja az Országgyűlés most már elég régóta maga előtt, a költségvetési törvényjavaslatban van egy ilyen, a szakszervezetekkel és a munkáltatókkal megállapított új dátumra javaslat. Másodsorban úgy gondoljuk, hogy mostanában lesznek a közszférában a következő két esztendőben nagyobb átalakulások, mozgások. Harmadrészt mind a munka törvénykönyve átfogó felülvizsgálata, mind pedig az egységes közszolgálati törvény kifutása nagyjából erre az időszakra esik, azt a lehetőséget pedig ne vessük el, hogy természetesen esetleg tovább lehet ennek az idejét kihúzni.

Utolsó előttiként: miért mertük mégis prémiumévek programnak nevezni? Bár szeretném hozzátenni, ha jobb elnevezésre vonatkozó módosító indítvány érkezik, nyitottak vagyunk a program nevének megváltoztatására. De mégis miért merjük prémiumnak hívni? Azért merjük, mert további három év foglalkoztatást biztosít, ha nem is ugyanazzal a javadalmazással, de 60 százalékos javadalmazással. Ha kiszámolják, hogy ha valaki ilyen paraméterekkel 25 év szolgálati viszonnyal elmegy a közszférából, mennyi a felmentési ideje és a végkielégítése, és kiszámolják, hogy ha ugyanazon a béren, 60 százalékos béren három évig van, összegszerűen mennyi a kettő, akkor azt fogják látni, hogy lényegesen több pénzt kap kézhez a munkavállaló, mintha felmentéssel és végkielégítéssel távozna. Kap plusz három esztendőt, ami beszámít a nyugdíjidőszakba, és nem az alapján számolják a nyugdíját, hanem a korábbi megelőző időszak kedvező viszonyai alapján, és kap lehetőséget az átálláshoz támogatásként, hogy a versenyszférában elhelyezkedhessen. Azt gondolom, mind a három elem plusz ahhoz képest, ami a hagyományos felmentés, végkielégítés, felmondási pénz. Ezért mertük prémiuméveknek nevezni, de ha jobb javaslatuk van, állunk rendelkezésre.

Azt szeretném kérni a vita után elsősorban ellenzéki képviselőtársaimtól, hogy ne ellenezzék a választás lehetőségét. Itt erről szól csak egyedül a javaslat, hogy a jelenlegi szabályokhoz képest pluszlehetőséget, alternatívát kínálunk a közszféra dolgozóinak. Annyit szeretnék csak kérni, hogy ezt a pluszlehetőséget ne vegyék el azoktól, akiknek ez valóban pluszlehetőség, valóban prémiumév.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu