DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Nagyon érdekes volt figyelni a vitát, ami ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban kibontakozott az elmúlt időszakban.

Képviselőtársunk azt rótta fel, hogy nem a törvénytervezetről beszélünk. Úgy gondolom, a miniszter úr eléggé részletesen ismertette a törvényjavaslatban lévő elgondolásokat. Alapvetően az a kérdés, hogy hogyan jutottunk idáig. Azt eladni, ahogy Filló Pál fogalmazott, hogy 2005 a munka világában az esélyteremtés éve lesz, olyan esélyről beszélni, hogy valaki választhat, hogy vagy azonnali hatállyal felmondanak neki, vagy pedig egy 40 százalékos illetménycsökkenés mellett még a nyugdíjig hátralevő éveit eltengetheti... - nem hiszem, hogy olyan kiváló esélyekről lehetne ebben az esetben beszélni.

Hatékony és takarékos közigazgatásról beszélünk, és itt már többen mondták, hogy tulajdonképpen nem tudjuk pontosan, hogy mit akarunk. A változó világról Gúr Nándor azt mondta, hogy amikor jogosan vetette föl az ellenzék, hogy az eredendő bűn valahol 2002 nyarán, illetve azt követően keresendő, amikor hirtelen felduzzasztották 30 ezerrel a köztisztviselői-közalkalmazotti létszámot, akkor erre az volt a válasz, hogy az európai uniós csatlakozás az, ami nagyobbrészt vagy részben indokolja ezt a felduzzasztást. Én úgy gondolom, ebből a szempontból talán az előttünk lévő időszak, amikor egy beilleszkedés, egy illeszkedés történik az Európai Unióhoz az ország részéről, akkor lehet, hogy meggondolandó lenne ez a lépés; mert azt ne próbálják elhitetni velünk, hogy itt nem a leépítés a terv.

Ha a költségvetést és ezt a törvényjavaslatot egymás mellé rakjuk, akkor azt látjuk, hogy egyrészt az intézményeket, az önkormányzatokat költségvetési oldalról szorongatják, nem tudnak mást csinálni, mint leépíteni. Az én választókörzetemben, képviselőtársaim, múlt héten az egyik település önkormányzata döntött úgy, hogy megszünteti a polgármesteri hivatalát.

(22.20)

Tény és való, ez egy kicsi, ezer főből álló település. Az is tény és való, hogy tíz kilométerre egy város fekszik, és az ügyintézést ahhoz a városhoz telepítik a későbbiek folyamán, de ez a tíz kilométer így a téli időszakban autóval körülbelül negyven perces utat jelent, olyan útviszonyok vannak; a településre reggel megy busz, este megy busz. Tehát ezeknek a leépítéseknek az árát mindenféleképpen a társadalom fogja megfizetni.

Itt elhangzott - sajnálom, hogy Katona államtitkár úr elment -, hogy az egészségügyet nem érinti a dolog. De kőkeményen érinti. Azokat a szolgáltatásokat - udvari munkás, mosoda - az egészségügyi intézmények tulajdonképpen már régen kiszervezték, most már azon gondolkoznak, arra kezdenek rájönni, hogy talán abban a formában költségesebb a működtetés, lehet, hogy az eredeti formában talán költséghatékonyabb lenne, tehát ott megtakarítás nincs. Szignifikáns növekedés az 50 százalékos béremelés kapcsán nem volt, a fluktuáció némiképpen csökkent, viszont költségvetési oldalról a volumenkorlátos finanszírozás miatt a fokozatos eladósodás megelőzése érdekében létszámleépítést kénytelenek eszközölni, és bizony már közvetlenül a gyógyításban részt vevők is sorra jönnek. Tehát úgy eladni ezt a törvényjavaslatot, hogy ez milyen jó, és nem a létszámleépítés a tervük, akkor, amikor közel 50 milliárdot biztosítanak arra, hogy ezt a puffert működtessék, mert végeredményben egy pufferről van szó, úgy gondolom, ez több mint furcsa.

Egy kérdésem lenne, mert az nem világos számomra, miniszter úr: itt a törvényjavaslat úgy fogalmaz, ha valaki három éven belül eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt - a felsorolás benne van a törvényben -, akkor beléphet ebbe a prémiumévek programba, és az is hangsúlyozva van, hogy választhat. Nem világos számomra, hogyan viszonyul ehhez az egyébként meglévő, úgynevezett védett kor intézménye, tehát ha valaki három évvel a nyugdíj előtt egy bizonyos munkajogi védettséggel rendelkezik. Nem derül ki számomra, ez összhangban van-e ezzel a dologgal.

Azért is furcsa ez az egész, hogy ilyenről vagyunk kénytelenek beszélni, mert az Európai Unióban éppen egy ellentétes tendencia tapasztalható. Az uniós tagállamokban a nyugdíjkorhatárt általában mindenhol 65 évben határozzák meg, és kifejezett programok indulnak arra vonatkozóan, hogy a foglalkoztatottságot 70 százalék körülire, 70 százalék fölé emeljék.

Itt ennek a törvényjavaslatnak az alapján, amelyről kívülről nézve valóban azt lehet mondani, hogy humánus, mert ha ezt választja, és elfogadja a munkavállaló, akkor lényegében azt lehet mondani, ez valamilyen menekülési útvonalat jelent - de azért nem egy örömünnep a munkavállaló számára, hogy e kettő közül választhat. Tehát az ember ambivalens akkor, amikor a törvény elfogadásáról kell döntenie.

Itt már többször elhangzott - ez az önkormányzatok fájdalma is ebből a szempontból -, hogy egyszerűen nem lehet látni, a kormányzat milyen közszférát akar, mi a közszféra struktúrája. A költségvetési oldalról indirekt átalakítás indul, folyamatos alkalmazkodási kényszer, amely bizonyos szempontból lehet, hogy jó, de amikor nem látják a végpontot, ez bizonytalanságot kelt. Nagyon jó lenne ezeket a közszférában ellátott feladatokat végre tisztába tenni, hogy mindenki tisztában legyen azzal, hogy mi a feladata, ehhez milyen humán erőforrás kell, és ezért milyen javadalmazás jár. Nagyon sok esetben az önkormányzatoknál bizonyos feladatok csak jelentős túlmunkával biztosíthatóak, nincs meg a megfelelő létszám ahhoz, hogy ezeket a feladatokat el tudják látni.

Nem tudom, valóban be fogja-e váltani azokat a reményeket, amelyeket a kormány ehhez a törvényjavaslathoz fűz. Egy biztos: azokat a területeket, ahol leépíteni kényszerülnek, ennek a kárát mindenféleképpen a társadalom fogja látni, nyilvánvalóan ott a hatékonyság jelentős mértékben csökkenni fog. Ebből kifolyólag a Magyar Demokrata Fórum fenntartásokkal fogadja ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen.

Forrás: parlament.hu