BÉKI GABRIELLA, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Amikor a szociális törvényt módosítjuk, tudnunk kell, hogy több százezer embert érintő kérdésekhez nyúlunk hozzá. Több százezer ember helyzete változhat attól, hogy hogyan is szabályozzuk ezeket a kérdéseket.

Ennek a törvénymódosításnak az általános indokolásában olyan kifejezések szerepelnek, mint a szegénység elleni küzdelem érdekében hozott intézkedések, a szociális biztonság növelése érdekében hozott intézkedések. Nos, én erre a javaslatra azt mondom, hogy kevés. Nagyon-nagyon kevés, ami ebben benne van. Azt is mondhatom, hogy jó irányba tett lépések, de olyan parányi lépések, amiket az a több százezer ember, akikre az előbb utaltam, vélhetőleg nem is vagy alig fog érzékelni; szükséges, de messze nem elégséges lépések. Annyira nem elégségesek, hogy bennem úgy is fölvetődik a kérdés, hogy érdemes-e most egy ilyen törvénymódosítást csinálni, akkor, amikor már évek óta gondolkozunk rajta, hogy az egész szociális ellátórendszerünket újra kell szabni.

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tizenöt évvel a rendszerváltás után el kellene tudni jutni oda, hogy kiszámoljunk és megfogalmazzunk egy szociális minimumot, amit mindenki számára biztosítani kellene. Tudom, egy ilyen típusú munka elindult a minisztériumban, egy koncepcionális újragondolása ennek a kérdésnek a Szolid-program keretében. Ezt a kis törvénymódosítást kis szolidnak hívtuk kezdetben, aztán mini szolidnak, ma meg már úgy hallom, hogy a nano szolid kifejezés illik rá, annyira a zsugorított változata annak, amiben egyetértettünk, hogy szükség lenne rá. Hogy számokat is tegyek mellé: ez a dolog úgy nézett ki még az év elején, tavasszal, hogy körülbelül 30 milliárd az, amire tervezni kellene a kis szolid programot, amiből nyár végére lett olyan 6 milliárd. Én már akkor föltettem magamnak a kérdést, hogy akkor most ezt érdemes-e. Mire benyújtásra került, a mellétett költségkihatások azt mutatják, hogy 3,98 milliárd forint a költségvonzata.

(11.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbb Harrach Péter úr a munkára utalt, a munka fontosságára, a munkára való ösztönzésre. Arra figyelmeztetett bennünket, hogy a segélyezési rendszerünket úgy kéne kialakítani, úgy kéne felépíteni, hogy az munkára is ösztönözzön egyúttal. Én, megmondom őszintén, ezzel a gondolatmenettel egyetértek. A segélyezési rendszerünket nem lehet úgy kialakítani, hogy ne vennénk számításba, hogy mennyi az, amit munkával kereshetünk.

Valamikor az évtized elején, amikor előállt Magyarországon, mármint a 90-es évek elején, a rendszerváltást követő első három évben előállt Magyarországon a nagyarányú munkanélküliség, és először csináltuk meg a munkanélküliek ellátásáról szóló szabályokat, akkor éltük át azt a helyzetet, hogy a munkanélküli-ellátásból kapható támogatás és a munkával szerezhető jövedelem között nagyon pici a rés, hogy igazából nem ösztönöz munkára az, hogy segélyt kapni az egy jelentős életszínvonal-romlás.

A munkanélküli-ellátórendszerünket utána több menetben szigorítottuk, és azt kell mondani - és ezt kéne észrevenni -, hogy mára alapvetően megváltozott, megfordult a helyzet. Ma már, még ha a minimálbért veszem figyelembe - ami egyébként, hadd tegyek egy zárójelet, ugyanúgy nem a megélhetést biztosító jövedelemszint -, ha a minimálbért hasonlítom ahhoz a mértékegységhez, amit a szociális törvény visszatérően alkalmaz, tudniillik ez a minimálnyugdíj, minimál öregségi ellátás, akkor a következőket lehet megállapítani: idén 53 ezer volt a minimálbér, a minimálnyugdíj pedig 23 200 forint, ha kiszámolják képviselőtársaim, ez 43,77 százalék, tehát kevesebb, mint a fele. Én erre az arányra már azt mondom, hogy túl nagy, és mondom ezt elsősorban azért, mert a ki nem számított, vagy mondjuk, konszenzussal el nem fogadott, de igényelt szociális minimumhoz képest mind a kettő nagyon alacsony.

Most ha megnézzük a jövő évi adatokat, akkor azt látjuk, hogy ez a rés, ami a minimálbér és a minimálnyugdíj között kialakult és megvan, tovább nő, egy fél százalékkal, éppen fél százalékkal, de tovább nő, miközben, azt gondolom, hogy egyetérthetünk abban, hogy ezt a rést most már inkább szűkíteni kellene, most már inkább valamilyen technikával föl kéne tornázni azoknak az ellátását, akik segélyből élnek.

Jövőre várhatóan 57 ezer forint lesz a minimálbér, és ha rászámolom az öregségi nyugdíjminimumra azt a 6,25 százalékos emelést, amit a költségvetésben elterveztünk, akkor abból 24 650 forint jön ki, tehát 1400 forinttal emelkedik a mértékegységünk. Még egyszer mondom, az összes szociális ellátás valamilyen technikával hozzá van kötve az öregségi nyugdíjminimumhoz, van olyan, amelyik pontosan ennek a megfelelője, de a többsége ennek valahányad százaléka. A rendszeres szociális segély például a 80 százaléka, ha beteg is az ember, de ha nem beteg, akkor már csak a 70 százaléka. Ezek a számok 20 ezer forint alatt vannak havonta.

Következésképp meg kell gondolni, hogy hogyan lehet munkára ösztönözni, amikor nehéz körülmények között kell meglehetősen alacsony bérért dolgozni, hogy nem az lenne-e az útja a szociális ellátórendszer reformjának, hogy egymásra építi a rendszer a segítséget addig, ameddig a szociális minimumot, azt a minimális szinten történő megélhetést biztosítani nem képes. Ma Magyarországon olyan rendszer van, hogy ha valaki talál munkát, még ha mégoly rosszul fizetett munkát is, egyből és teljesen elveszíti a segélyre való jogosultságát. Nem akarok nagyon-nagyon túlterjeszkedni a törvénymódosítás adta kereteken, de ezt fontosnak tartottam elmondani, különös tekintettel arra, hogy általános vitáról van szó, és azt gondolom, hogy az általános vita kereteiben ilyen koncepcionálisan nagy kérdéseket kellene végiggondolnunk.

Ami a törvényjavaslatban szereplő részleteket illeti, én erre azt mondtam, hogy kevés, olyan parányi lépések, amiket az emberek nem nagyon fognak megérezni. Hozzányúl a javaslat a pénzbeni ellátásokhoz is, kevéshez és nagyon kis mértékben, hozzányúl némiképp a természetbeni ellátásokhoz, szolgáltatásokhoz, néhányat ezek közül hadd soroljak föl.

Az időskori járadék az a támogatási forma, amit a nyugdíjreform idején vezettünk be, azokra gondolva, akik a nyugdíjrendszerből nem kapnak ellátást, vagy nagyon alacsony ellátást kapnak. Tehát ez a hárompillérű nyugdíjrendszerünknek egy nulladik pillére, egy kiegészítő tartóoszlopa. Itt ígér kizárólag a 75 év felettiek számára egy megkülönböztetett bánásmódot a törvény, ők az öregségi nyugdíjminimumnak a 130 százalékát kaphatják majd a jövőben. A távoli jövőben, merthogy ez nem 2005-ben kerül bevezetésre, hanem csak 2006-ban, és hordozza magában azokat a típusú problémákat, hogy ha valaki 74 éves és egyedül él, akkor kapja ugyanennek a mértékegységnek a 95 százalékát, de ha még házastársa is van, akkor a 80 százalékát.

Megemelni javasolja a törvénytervezet a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, ezt is csak 2005-től. De ez sem mindenkit érint, jóllehet a rendszeres gyermekvédelmi támogatás is az öregségi nyugdíjminimumban kifejezve annak 22 százalékában van mérve, ez most 5100 forint idén, jövőre éppen 320 forinttal lesz magasabb, hogyha a nyugdíjemelés bekövetkezik.

Jó javaslatnak tartom, hogy próbáljuk meg differenciáltan adni ezt az ellátást, gondoljunk arra, amire egyébként a családipótlék-rendszerrel a családok támogatásában gondolunk, hogy nehezebb gyermeket nevelni egyedül, ahol nem két szülő keresete tevődik össze. Ezeknek a családoknak ígér egy 30 százalékos emelést a törvényjavaslat, ugyancsak 2006-ban. Én már benyújtottam azt a módosító indítványt a költségvetéshez, amiben szeretném ezt az időpontot előrehozni. Vagyis ha már felismertük, hogy szükséges differenciálni, hogy fontos lenne differenciálni, akkor lépjük meg minél előbb, szóval most. Azt gondolom, hogy kis segítség, érdemben nem fogja megváltoztatni ezeknek a családoknak a helyzetét, de jó irányú lépés.

Jó irányú lépés az ápolási díj differenciált emelése is, hogy azok, akik tényleg 24 órás lekötöttségben gondozzák a 24 órán keresztül ápolásra szoruló családtagjukat, szintén 30 százalékkal magasabb ellátást kapjanak. Ez a 30 százalék az ő esetükben közel van a 7000 forinthoz, ennyivel növekedhet az öregségi nyugdíjminimum összege, amit kapnak. Mégis attól félek, hogy elégedetlenséget fog kiváltani, ennek az intézkedésnek a következménye az lesz, hogy azok, akik ápolási díjon vannak, és várják, hogy emelkedjen ez az ellátás, tudjuk, hogy van olyan követelés a részükről, hogy a minimálbérben legyen kifejezve az ő áldozatos munkájuk.

(11.30)

Hiszen az érvelés alapja, hogy nagyságrenddel többe kerülne az államnak, ha intézetben gondozná a családtagjukat. Nos, akik arra várnak, hogy itt rendszerszerűen újra lesz gondolva az ellátás mértéke, rettentően csalódottak lesznek, és triplán csalódottak, akik be sem férnek ebbe a súlyos kategóriába, merthogy a súlyos kategóriában jelenleg 3-4 ezer ellátást igénylő van.

Szó esett a rendszeres szociális segélyről. Itt lényeges változást jelentene, ha nem lenne az az egyéves kivárási idő, ami alatt teljesen ellátatlan az illető, de sajnos ez az egyéves kivárási idő nem szűnik meg, ha jól olvastam a szakaszokat, csak egy csoport számára, akik valamilyen anyasági ellátásról - gyesről, gyedről, gyermeknevelési támogatásról - térnének vissza a munka világába, de nem kapnak lehetőséget, azok számára három hónapra csökken ez a kivárási idő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon-nagyon sok mindent szívesen szóba hoznék, de eltelt az időm. Még annyit, hogy a testi fenyítéssel való foglalkozás teljesen kilóg ebből a javaslatból, talán most nem is kellett volna hozzányúlni ehhez a kérdéshez. Ott fejezem be, amit Donáth László mondott az imént: “Normális ember nem tesz keresztbe olyan javaslatnak, ami az érintettek javát szolgálja.ö

Kizárólag ez az oka annak, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége, remélem, néhány módosító indítvány elfogadása után támogatni fogja a javaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu