DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Asszony! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tegnap este itt a Ház falai között nagyon sokáig vitatkoztunk az úgynevezett prémiumévek programról - és engedjék meg, hogy innen kezdjem, mert ezek a dolgok valahogy összefüggnek -, arról a prémiumévek programról, ami a közszférából való kiút - volt, aki azt mondta, hogy nem prémium, hanem - fájdalomcsillapítására szolgáló program. Nagy vita volt arról, hogy itt tulajdonképpen egy burkolt leépítésről van-e szó vagy sem, de azt senki nem tagadhatta, és nem tudja tagadni, ha egy ilyen program egyáltalán valakinek az eszébe jut, akkor számol azzal a lehetőséggel, hogy az elkövetkezendő évben a közszférában bizony nagy leépítések várhatóak.

Ez azért érdekes, és azért hozom fel példaként, mert az is kiderült a vitából - illetve ha valaki gondosan vizsgálódott a költségvetés sorai között -, hogy a központi költségvetési szervek, illetve az önkormányzatok esetében összességében megközelíti az 50 milliárd forintot - az egyik tétel huszonnégy-valamennyi, a másik huszonhárom-valamennyi - az az összeg, amit a kormányzat a jövő évre ezekre a leépítésekre szánt.

Az ember először úgy elcsodálkozik, van-e abban igazság, hogy vajon valóban ezeket a szolgáltatásokat, ezeket a juttatásokat miért tolja el egy évvel a kormány. Az első gondolat az lehetne, hogy ennek nincs költségvetési fedezete, és ezért érdekes, és lehet hogy ez állt a hátterében, hogy nagyon nem akarták bemutatni a hatástanulmányokat - utólag megkaptuk, nem tudom, képviselőtársaim nézték-e. Mindazok a javaslatok, amelyek ebben a törvényjavaslatban szerepelnek akár pénzügyi, akár szolgáltatási szinten, a 2005. évben 3,98 milliárd forintot igényelnek a költségvetéstől, a 2006. évben pedig 14 milliárdot igényelnek. Tehát ha összeadjuk a kettőt, akkor még a 20 milliárdot sem éri el, és ezzel szembe kell egy közel 50 milliárdos tételt helyezni, ami a leépítéseket ellentételezné. Tehát ha nagyon akarnánk, tudnánk forrásokat találni, ez elhatározás kérdése, de úgy látszik, hogy mégiscsak van valami igazság abban, hogy nem csupán költségvetési indokok állnak annak a hátterében, hogy 2006-ban indul ezeknek a programoknak a nagyobbik része.

Tipikusan lehet erre mondani azt, hogy tudjuk, majd akkor mi lesz, de hogy addig mi lesz, azt azért homály fedi. Én nyolc évig önkormányzati képviselő volt, mielőtt parlamenti képviselő lettem, és én akkor megfogadtam, amikor ide bekerültem, ha az önkormányzatokat érintő törvénykezés folyik, akkor az érintetteket kérdezem meg, hogy az adott törvényjavaslatról mi a véleményük. Habár nagyon rövid idő állt rendelkezésre, de hála istennek, az információs technika elég fejlett már az önkormányzatoknál is, pillanatok alatt el lehetett juttatni az ezzel kapcsolatos végső törvényjavaslatot.

Amikor a múlt hét második felében érdeklődtem, hogy mégis mi a véleményük, és a ceglédi humán szolgáltató irodába mentem, hogy tárgyaljunk a törvényjavaslatról, van-e valamilyen módosító javaslat, akkor azzal fogadtak, hogy: képviselő úr, ez mind szép, de felejtse el, mert nem tudjuk, hogy mi lesz jövőre, épp most postáztuk önnek azt a levelet, amelyben segítségét kérjük, mert egy Cegléd nagyságú város, 38 ezer lakos ellátórendszere fog a jövő évben lehetetlenné válni, hiszen a költségvetés alapján kiszámolták a részükre juttatandó pénzösszegeket, és kiderült, hogy 28 millió forint hiányzik.

(12.40)

Tehát mind a gyermekjóléti szolgálatok, mind a családsegítő szolgálatok megtartása, biztonságos működtetése kétségessé válik ezek kapcsán. Arról nem is beszélve, hogy azok az elkezdődött kistérségi közös tevékenységek, amelyek valóban térségben gondolkoznak, azzal ellentétes hatásúak, nyilvánvalóan ezek az önkormányzatok, amelyek egy adott régió központját képviselik, nem fogják más önkormányzatok saját nyűgét magukra vállalni, örülnek, ha önmaguk túlélik az egészet. Az ember még mindig gondolhatná azt, lehet, hogy ez egy egyedi probléma, lehet hogy rosszul számoltak, habár a többi önkormányzat részéről is még konkrét számolások nem történtek, de az a jelzés jött vissza, hogy baj lesz a működtetéssel - és itt van jelentősége a prémiumévek programnak -, nem tudnak hogy megélni.

De gondolom, ahogy én, önök is megkapták a Szociális Szakmai Szövetség elnökségének a nyílt levelét. Úgy gondolom, hogy - Ferge Zsuzsát nagyon tisztelem a szakmaisága miatt, és valóban szakmai alapon közelíti meg - ez a nyílt levél mintha szóról szóra azt írná le, mint amit én Cegléden tapasztaltam, hogy a költségvetési megszorítások és ezek nyomán a szociális törvény takarékosságra irányuló módosításai olyan mértékűek, hogy súlyosan veszélyeztetik a kormányzat által központi jelentőségűnek tekintett, európai uniós kötelezettségként is vállalt, szegénység és kirekesztés elleni küzdelmet, és utána tételesen a normatív támogatások változása ellehetetleníti a családsegítő és gyermekjóléti szolgálatok működését.

Tehát nyugodtan mondhatjuk azt: lehet, hogy tudjuk, mi lesz 2006-tól, ha az éppen következő évi, a 2006. évi költségvetést előkészítő Pénzügyminisztérium úgy gondolja, akkor lehet, hogy majd ez be fog következni, de hogy addig ezek a szolgálatok hogy fognak megélni, mennyiben fog sérülni a struktúrájuk, mennyiben fognak tudni megfelelni a feladatuknak, az egy kérdés. Ez volt úgy általában, ami az egésszel kapcsolatos, képviselőtársaim nagyon részletesen taglalták tulajdonképpen magát a törvényjavaslatot.

Én két pontra térek ki, amiről nyilvánvalóan mint bizottsági előadó is beszámoltam. Az egyik ez a bizonyos 20. §, amiről, bízom benne, nemcsak a bizottsági ülésen jelen lévő helyettes államtitkár asszony, hanem a miniszter asszony is úgy gondolja, hogy vegyük ki ebből a dologból, vegyük ki ebből a törvényből. Anakronisztikusnak tűnik, hogy akkor, amikor mindenki egyetért abban, hogy a közgyógyellátás nem egészségügyi probléma, szociális probléma, és nem az egészségügyön belül az egészségpénztár terhére kellene alapvetően gondozni, hanem a szociális szférán belül, amikor a szociális törvénybe bekerül egy ilyen dolog, akkor azt mondjuk, hogy vegyük ki. Miért mondjuk, hogy vegyük ki? Több szempontból.

Az egészségügyi bizottság tárgyalta az elmúlt napokban, hetekben az ÁSZ vizsgálatát az egész gyógyszerfronttal kapcsolatosan, foglalkozott egy olyan fejezettel, ami tulajdonképpen ezt a törvénymódosító javaslatot lett volna hivatott megalapozni, ez a Pilot-projekt, ha jól emlékszem, ennek ez a hivatalos jó magyar neve, ami azt jelentette, hogy öt patikában ezt a GPS-rendszert kiépítették. Az ÁSZ is leírja azt, hogy tulajdonképpen nem tudott végigfutni a kísérlet. Gyógyszerészektől tudjuk, hogy hihetetlen sok probléma volt az egész modellel kapcsolatosan, tehát biztos, hogy április 1-jéig nem lehet bevezetni országosan. Ez a kisebbik gond, mert lehet, hogy ez egy technikai probléma.

A nagyobbik gond, ami teljesen jogos, hogy mit csináljon az a gyógyszerész, aki szembesül azzal, hogy odajön egy szerencsétlen honfitárs, benyújtja a receptet, közgyógyellátási receptet az ablakon, az megnézi a központban, és valami miatt - lehet, hogy adminisztrációs hiba miatt, de lehet, hogy lejárt az engedélye - kidobja azt, hogy nem jogosult arra, hogy közgyógyra a gyógyszerét kiváltsák. Kettőt választhat: vagy elküldi a beteget, és ezzel tulajdonképpen a saját esküjének mond ellent, nem adja ki neki a gyógyszert; vagy pedig kifizeti ő a gyógyszert. Tehát rossz az ellenőrzési pont, ezért életveszélyes az egész rendszer. Abban is egyetértettünk, hogy az egész közgyógyellátás struktúráját át kellene gondolni. Úgy éreztem, hogy mind a két oldal ezzel kapcsolatosan nyitott, ne rakjuk rá egy kötött pályára ezzel a törvénymódosítással a rendszert, mert akkor már innen nehezen leosztható, tehát kérem, hogy ezt gondolják végig.

Még nagyon röviden egy témáról, erről itt ma még nem esett szó - az 52. §-ban felhatalmazást kér a kormány -, a nem állami és egyházi fenntartók által igénybe vehető normatív állami hozzájárulás igénylésének, folyósításának részletes szabályai. A bizottsági vitában, nem tudom, hogy az egészségügyi vagy a szociális bizottságnál szóba került, arról tájékoztattak, hogy tulajdonképpen törvényileg próbálják megalapozni azt, amit eddig is tettek, de nem szeretnék megint abba a csapdába kerülni, mint az oktatással kapcsolatosan.

Tehát a Magyar Demokrata Fórum itt mindenféleképpen ki akarja mondatni azt, hogy ez a támogatás nem lehet semmiféleképpen alacsonyabb, mint az állami normatívák. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezt mint módosító javaslatot be fogjuk nyújtani, és kérem, hogy ezzel kapcsolatban legyenek fogadókészek.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu