DR. GARAI ISTVÁN LEVENTE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Asszony! Gyakorló orvosként és önkormányzati szakemberként örülök ennek a törvényjavaslatnak, mert sok olyan területen mutat előrelépést, ahol nap mint nap tapasztalunk problémákat otthon, a végeken. Ezen a területen a sok kis lépés azoknak az embereknek óriási jelentőségű, akik ezekkel a mindennapi problémákkal küszködnek. Úgy érzem, hogy ezt a törvényjavaslatot a szakszerűség és a szolidaritás, a sokszínűség - a problémarendszer sokszínűsége miatt - és több tekintetben az életszerűség jellemzi.

Ugyanakkor egyetértek Béki Gabriellával is, aki közép- vagy hosszabb távon egyfajta rendszerszerű megközelítést javasolna számunkra, az egész ellátórendszer átgondolását, ami nyilván magában hordja az önkormányzati rendszer átgondolását is ezen a területen. Biztos, hogy ez lenne a jó. Föltehetnénk a kérdést magunknak, hogy miért nem ezt tesszük. Két okot látok emögött. Egyrészt azt, hogy sok olyan alapvető kérdésben kellene politikai konszenzusra jutni, amiben sajnos nem tudunk, ez hiányzik, másrészt pedig egy rendszerszerű változtatáshoz, úgy érzem, jóval több anyagi forrásra is szükségünk lenne.

(12.00)

Ilyenkor szoktunk abba a hibába esni, hogy ha igazából egy problémahalmazt nem tudunk teljes mértékig feloldani, eltakarítani, akkor ne csináljunk semmit? Természetesen nem ez a megoldás, hanem a rendelkezésünkre álló szellemi és anyagi tőkét használjuk ki úgy, hogy az optimálisan hasznosuljon, és a lehető legtöbb olyan nehézséget oldjuk meg, ami miatt a választópolgárok ide küldtek bennünket.

Engedjék meg, hogy egy-két olyan kérdésre kitérjek, ami hozzám talán közelebb esik. Elsőként említem, hogy a javaslat szerint a fokozott ápolást igénylő fogyatékosokat gondozók emelt összegű ápolási díja 30 százalékkal magasabb lenne, mint a jelenlegi ellátás. Ez nyilván egyrészt gesztus értékű, másrészt az az összeg, amit Béki képviselő asszony mondott, valószínűleg nem akkora mértékű, mint amit ezek az emberek elvárnának. Ugyanakkor nagyon jól tudom azt is, hogy ezek az emberek és azok az idős nyugdíjasok, akik más szövegkörnyezetben más mértékig rászorultak, bizony kisebb összeget is meg tudnak becsülni. Olyan összegeket is, amelyeknek a jelentőségét talán mi, itt a parlamentben fel sem tudjuk fogni, de biztos vagyok benne, hogy mindannyian törekedünk erre.

Kormánypárti képviselőként is úgy érzem - főleg akkor, ha beletekintünk ennek a költségvetési vonzatába -, hogy akár ennek a szolgáltatásnak a hozzáférhetőségét, akár ennek a mértékét lehet, hogy át kellene gondolni. Itt elsősorban az emelés mértékére gondolok.

Adósságkezelési szolgáltatás. Az adósságkezelési szolgáltatás szabályainak módosítása elsősorban a felhalmozott lakáscélú hiteltartalékok érdemi kezelését, valamint a közüzemi szolgáltatások díjhátralék miatt történő megvonásának kiküszöbölését célozza. A lakáscélú hitelhátralékok esetében lehetőség nyílik az adósságkezelési szolgáltatás időtartamának legfeljebb 60 hónapra való meghosszabbítására, és az ehhez nyújtott támogatás mértéke is emelkedik, akár 400 ezer forint is lehet. No, itt van egy érdekes mondat, ami számomra nagyon szimpatikus: az áram- és gázszolgáltatók részére lehetővé válik szolgáltatásuk kikapcsolása előtt - az adós védelme érdekében - tájékoztatást adni a hátralékkal rendelkező fogyasztó lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzőjének. Ez annyira életszerű dolog, hogy itt elhangzott egy konkrét példa is. Két héttel ezelőtt én egy olyan idős nénit látogattam meg, aki a kórházi kezelést követően hazaérkezve, egy nagyon szorgos brigádot talált otthon, egy energiaszolgáltató szorgos brigádját, akik pont azon tevékenykedtek, hogy ezt a szolgáltatást beszüntessék. Aki nyugdíjas embereket ismer, nagyon jól tudja, hogy sokszor a boríték otthon félre van téve a különböző számlákra. Ez a néni is mondta az embereknek, hogy kérem tisztelettel, én ezt most azonnal rendezem, bemegyek a központba, az isten áldja már meg önöket, ne tegyék meg azt, amiért kijöttek - hát megtették. Kétségtelen, hogy a szolgáltatást újraindították pár órával később. Ez annyit jelentett az illető idős néninek, hogy majdnem az egyhavi nyugdíja erre ráment.

Nyilvánvaló, hogy ez egy előrelépés - előrelépés törvényi, jogszabályi szinten, ami azért önmagában biztos nem pótolhatja az előbb említett szolgáltató vagy szolgáltatók empátiakészségét, vagy annak legalábbis a növekedését, amit elvárhatnánk tőlük.

A testi fenyítés tilalmának törvényi szintű kimondásával teljes mértékig egyetértek, még akkor is, hogyha bizonyos értelemben ellentétesnek tűnő vélemények is elhangzottak, mert nagyon jól tudjuk, hogy Harrach alelnök úr nem arról beszélt, amiről Donáth képviselő úr. Visszaemlékezve, én hétéves koromban kaptam az utolsó atyai taslit. Szegény drága jó nagyanyám ezzel próbálkozott egész 13-14 éves koromig, csak akkor már annyira le kellett volna hajolni a 150 centis töpörödött, idős asszonyhoz, hogy ez szeretetbe és nevetésbe torkollott. Tehát nagyon jól tudjuk, hogy ez nem az, ami ebben a törvényjavaslatban van. És én nem szégyellem kimondani, hogy hálával és nagy szeretettel gondolok még azokra a pedagógusokra is, akik talán már nincsenek az élők között - hál' istennek még néhányan igen -, akik, hogyan is fogalmazzak..., hát úgy terelgettek bennünket a szocializáció rögös útján. Éreztük rajtuk a szeretetet, és azt, hogy mindig az igazság oldalán álltak, és azért, hogy mi emberek legyünk a későbbiekben. Én azt hiszem, hogy ha ezt így közelítjük meg, akkor azt mondjuk, hogy amit Donáth képviselő úr mondott, az igaz.

S egyetlenegy összefüggést mondanék: itt nemcsak a gyermekek testi bántalmazásáról van szó, hanem a gyermeki agresszióról is. Tehát ez egy nagyon összetett kérdés, amit nyilvánvalóan egy törvényjavaslat és egy törvény nem ragadhat meg és nem oldhat meg. Gondoljunk bele, hogy mi megy a médiában, milyen játékokat lehet vásárolni a játékboltban! Ez egy nagyon összetett dolog. Egy összetett dolog, és ha az egészet nem tudjuk megoldani egy ilyen törvényjavaslattal, az nem azt jelenti, hogy részjelenségként ezt ne vessük fel, ne gondolkozzunk rajta, mert lehet, hogy ez egy kis mozaik, egy mozzanat abban a folyamatban, ami gyermekeink jövőjének a pozitív alakulásában jelentőségteljes lehet.

Szó volt itt arról, hogy sor kerülhet a közigazgatás, az igazgatási rendszer racionalizálására, a szakszerűség és a hatékonyság követelményének szem előtt tartásával. Részben egyetértek képviselőtársaim pozitív véleményével és aggodalmával is. Kétségtelen, hogy ezeknek a járandóságoknak, ezeknek a jogosultságoknak az elbírálása nem könnyű dolog. Ez általában jogszabályon alapul. Most visszakérdezhetnének, hogy egy tól-ig meghatározott szolgáltatás, ellátás megítélése, ami jogszabályhoz kötött, és mondjuk, harminc fellebbezés egy képviselő-testületi ülésen igazából mennyivel életszerűbb, mint hogyha ezt a jegyző bírálja el, nyilvánvalóan egy szakszerű hivatali előkészítés után és annak megfelelően.

Talán azért is nehéz erről a problémáról egyértelműen beszélni, mert ennek az egész problémakörnek a középpontjában valószínűleg a rászorultság van. Rászorultságot nagyon nehéz megítélni akár a szomszédnak, akár egy alpolgármesternek, egy képviselőnek, a jegyzőnek vagy a képviselő-testületnek, amelyik mondjuk, egy fellebbezést tárgyal a képviselő-testületi ülésen, mert ez nagyon messzire vezetne. Tehát amíg a rászorultság kérdését pontosabban nem tudjuk megfogalmazni - és annyi tényező van, hogy ez nagyon nehéz -, úgy érzem, hogy ez a változtatás elképzelhető, és valószínűleg egyszerűsíti az eljárási rendet, ha ugyanakkor a megfelelő önkormányzati autonómiát a későbbiekben is biztosítjuk.

Utolsó gondolatként az anyagi forrásokról engedjék meg, hogy egypár szót szóljak, és itt megint a rész és az egész komplex megközelítésében. Ha 2005-ben bekerül ebbe a rendszerbe majdnem 4 milliárd, 2006-ban pedig 14, ez akkor utána már evidencia lesz, utána már épülhetnek a következő lépések erre az összegre. Tehát nagyon jól tudjuk mi, szociálpolitikával foglalkozó emberek, a téma iránt érzékenyek, hogy ennél jóval többet is el tudnánk képzelni. Fogadjuk el, és ezt építsük be, már csak azért is, mert ezeknek az összegeknek a jelentős része olyan, hogy külön nem terheli az önkormányzati rendszert. És itt nemcsak az egyéni kifizetésekről van szó, szó volt itt a bölcsődei normatíva emeléséről és a családi napközi támogatásának a jelentős emeléséről, ami mintegy 25 ezer gyermeket érint, és ez utóbbi is elég jelentős összeg, 1,7 milliárd forint.

Végül az idő lejártával talán annyit mondanék, hogy nincsen hibátlan ember, nincsen hibátlan törvényjavaslat, legfeljebb hibátlan kentaur van, de ebben is kételkednék. Ennek megfelelően arra kérném képviselőtársaimat, hogy olyan szakmai és emberi hozzáállással közelítsük meg ezt a törvényjavaslatot, amit sokszor tapasztalok bizottsági üléseken vagy a parlament folyosóján egy olyan ügy kapcsán, ami nyilvánvalóan rengeteg rászoruló ember életét pozitívan befolyásolhatja. Ebben kérem a segítségüket, pozitív véleményüket, hogy ez a törvényjavaslat minél jobb legyen.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

Forrás: parlament.hu