DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz soraiban helyet foglaló képviselőtársaimmal erről a témáról különösebben elbeszélgettünk és mérlegeltük; nevezetesen: a mikrocenzus vonatkozásait, először is annak bonyolítását és lehetőségeit. Még inkább azt, hogy mi is ennek a lehetősége, és további kérdés, hogy valóban mindazt, ami ebben benne van, kihasználjuk-e, megtermeli-e ez a mikrocenzus azt, ami a lehetőség.

Az előttünk lévő törvényjavaslat szakszerűen leírja, hogy mi is ennek az eredete, hogy is történt eleddig, hiszen a statisztika egy tudomány; aki ért hozzá, az tudja, hogy tudomány, és tudja, hogy kell megszerkeszteni és hogy kell olvasni. Ilyen emberekkel, munkatársakkal és tanácsadókkal tanácskozva nyújtottam be módosító javaslatot, amiről mondanék néhány szót. Engedtessék meg, hogy olvassam.

Nevezetesen, a 2. § (3) bekezdése így olvasódna: a 2005. évi mikrocenzus kiemelt feladata hozzájárulni a nemzetgazdasági munkalehetőségek áttekintéséhez azzal, hogy megkülönböztetett figyelemmel szolgáltat adatokat a munkavállalási korú, gazdaságilag nem aktív népességről, ezen belül a tanulók, a nyugdíjasok, továbbá a krónikus munkanélküliek arányáról. A szándék itt az, hogy célozzon meg a népszámlálást végző egy olyan embercsoportot, amelyik manapság gondja, problémája a társadalomnak, a kormányzatnak, a gazdaságnak. Kikről? A munkavállalói korú, de gazdaságilag nem aktív népességről, tehát a munkanélkülieket, illetve azokat, akik nem is számítanak a gazdasági fölmérések szerint munkanélkülieknek, vagy akik igen - vannak itt határesetek -, találjuk meg a felmérés során, hogy aztán ebből a gazdaságpolitika csinálói eredményes megoldásokat találjanak.

Miről is van szó? Mindnyájan, sokan érezzük, vannak az országban olyan régiók, olyan területek, ahol a munkanélküliség magas, vagy a foglalkoztatottság feltűnően alacsony; olyan régiókban, ahol pedig más termelőeszközök rendelkezésre állnak. Nevezetesen, termőföldek hektárjainak tízezrei ott vannak, amelyek évtizedek, évszázadok óta nem voltak megmunkálva, bozót, cserje és hegyoldal, ugyanakkor ízletes bogyót termelhetnének ott, és sok minden mást. Ha elmegyünk más országokba, akár csak északabbra - Szlovákiába, Lengyelországba - vagy a balkáni országokba, Svájcról nem is beszélve, akkor láthatjuk, hogy ott egy ilyen földterületen micsoda értékes dolgokat termelnek - megtermelhetők.

(14.30)

Magyarországon az a természeti adottság megvan, ugyanakkor olyan magas a munkanélküliség vagy nem foglalkoztatottság, amire aztán a válasz micsoda: általában az, hogy minálunk ez így van, vagy megörököltük, mint szamár a fülét.

Azt szeretném, tisztelt Országgyűlés, ha végiggondolnánk ezt a témát, hogy nem kell ennek így lenni. A szamár megörökölte a fülét, de nekünk nem kell, hogy megörököljük, hogy termelőeszközök egymás mellett ne álljanak össze, és abból a nemzetgazdaságnak ne legyen haszna, sőt tehertétel, ahogy vannak.

Ez a mikrocenzus megcélozhatja - talán a régiókban még inkább, mint az országban általában - ezeket a kérdéseket, ami nem több mint 4-5 kérdés az iskolázást illetőleg és néhány más társadalmi mutatót illetően. Akkor olyan adatok állhatnak rendelkezésünkre, amelyekből egészségesebb, eredményesebb gazdaságpolitikát ki lehet silabizálni.

Köszönöm.

Forrás: parlament.hu