DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Asszony! Államtitkár Urak! Tegnap ünnepeltük immár 14. alkalommal a magyar közoktatás napját. Nem voltunk túl sokan, hiszen viszonylag fiatal ünnepről van szó. 1991-ben a Pedagógusok Szakszervezete kezdeményezte, hogy minden évben legyen egy nap, amikor a társadalom figyelme az oktatás, a közoktatás felé irányul.

A másik célja ennek a kezdeményezésnek kimondottan is az volt, hogy ez a nap a költségvetés készítésének időszakára essen, hogy a politikai döntéshozók figyelmét is felhívja saját felelősségükre; felhívja a figyelmet a jövő generációjára, az oktatás minőségére és a törvényalkotás ez irányú lehetőségeire és kötelezettségeire.

Indokolt ez most különösen; hiszen nemrég látott napvilágot egy vizsgálat, amely kimutatta, hogy bizonyos vonatkozásban a magyar közoktatás jó színvonalúnak bizonyul, például kitűnőek a mutatói a nemzeti jövedelemből való részesedést illetően világviszonylatban is, és jók a mutatói az egy pedagógusra eső diákok számát tekintve is. Mégis folyamatosan romlik a magyar közoktatás teljesítménye, hiszen a kompetenciavizsgálatok, mérések ma már világosan jelzik - a korábbi PISA-kutatásokkal együtt -, hogy ezen a téren baj van az írás-, olvasás-, számoláskészség alakulásával a felnövekvő generáció körében.

Mindez azt is világossá teszi, hogy amikor a közoktatásról beszélünk, szólhatunk ugyan a pedagógusok szemszögéből erről, szólhatunk a szülők oldaláról, mégis akkor járunk el helyesen, ha elsősorban a gyermekek szemszögéből nézzük a magyar oktatás teljesítményét. Itt világosan mutatkozik meg kettős kötelezettségünk. Egyrészt az, hogy biztosítanunk kell az oktatás megfelelő minőségét, hogy versenyképes tudást szerezhessen a felnövekvő generáció, másrészt óriási az adósságunk a társadalom kettészakadottsága következtében az esélyek közelítése terén is, hiszen vannak rétegek, gyermekek, akik iszonyatos hátránnyal indulnak a közoktatás területén.

Ilyen szemmel kezdte meg a szocialista frakció a költségvetés előkészítését, az egyeztető tárgyalásokat a szakmai szervezetekkel, a szakszervezetekkel és a kormányzattal is. Ezen a téren már mutatkoznak eredmények, amiről örömmel számolhatok be a nyilvánosság előtt is.

Sikerült elérnünk azt, hogy ne szakadjon szét a korábbi egységes normatíva a közoktatás területén, ne jöjjön létre egy alapnormatíva és egy kiegészítő normatíva, amit csak azok az oktatási intézmények kaphatnak meg, ahol a csoportlétszám, az osztálylétszám nem haladja meg, pontosabban meghaladja az 50 százalékot az átlaglétszámoknak. Ez igazságtalan lenne, hiszen olyan intézmények is bajba kerülnének emiatt, amelyek jó színvonalú oktatást nyújtanak, de a demográfiai tendenciák következtében csökkenő gyereklétszámmal kell szembenézniük. Elértük azt, hogy újra egységes lesz ez a normatíva, amely 3,5 százalékkal emelkedik a korábbiakhoz képest, sőt elértük azt is, hogy szeptembertől egy új kiegészítő normatíva kerül bevezetésre, egy 10 ezer forintos normatíva, ami reményeink szerint a minőségi oktatást nyújtó intézményeket fogja kiemelten támogatni.

Sikerült megvédenünk - ha úgy tetszik - a művészetoktatás terén a zeneiskolákat, a zenei művészetoktatás egész tevékenységi körét is. Itt a tavalyi finanszírozási rendszer fog megmaradni, hiszen nyilvánvaló, hogy a zene a sporttal, más művészeti ágakkal együtt bizonyos rétegek számára a felemelkedés, a kiemelkedés lehetőségét biztosítja.

Fontos volt számunkra az is, hogy kerüljön törvényerővel bevezetésre egy kötelező mérési rendszer, amely időről időre vizsgálja az oktatási intézmények teljesítményét, a gyermekek teljesítményét, a minőséget a hozzáadott érték alapján méri és ismeri el az intézmények teljesítményét.

Végezetül egy gondolatot engedjenek meg a pedagógusbérekről: talán a mai nappal megszületik a megállapodás a közszférában, és reménykedünk abban, hogy végre egy reálérték-növekedés lesz megfigyelhető a pedagógusok bérében, ha minden oldal elfogadja a januári 8 százalékos, bértáblába illesztett növekedést, amit szeptemberben egy újabb 4 százalékos növekmény fog majd kiegészíteni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Azt gondolom, méltóképpen gondoltunk és gondolt a szocialista frakció a magyar közoktatásra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu