DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A prémiumévek-programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló törvényjavaslat, ami előttünk van, már alapos érvelés és taglalás, vita tárgya volt. Engedtessék meg, hogy most, a részletes vitában ismételten felhívjam a figyelmet, sőt, más szempontból világítsam meg azt az elemét ennek a törvényjavaslatnak, amelyik a képzett munkaerőtől való megválás gondolatát és folyamatát érinti.

Arról van szó, hogy a prémiumévek-program cím alatt a munkaadó megválni kíván a munkavállalótól. Nekem fenntartásaim voltak - az általános vitában már ennek hangot adtam - a címet illetőleg. Azt mondtam akkor, hogy nem a prémiumévekről van itt szó, hanem a napnyugtaévekről vagy az alkonyatévekről. Bár lehet, hogy ez az ember, ez a személy demográfiailag, biológiailag nem a napnyugta és az alkonyat korszakában van, de a munkaadó úgy tekinti, úgy kezeli, és a munkavállalás szempontjából a kimenetel stádiumában van. Arról van szó, hogy a kivonulás valamiféle elegáns és tapintatos legyen, és emberi eljárás találtassék.

Az emberi méltóság, a munka becsülete és ugyanakkor a javadalmazás, ennek a személynek a további jövedelme, mindezek számba jönnek. Mert hiszen tisztességes módon menni el nyugdíjba, vagy mondjuk úgy, az alkonyat felé jobb, mint ha más érzések keletkeznek, maradnak.

Fölmerült a gondolat, hogy túlképzett emberektől, túlképzett személyektől kíván megszabadulni a munkaadó. Ez további gondolatot, gondolkodást érdemel, és ha most a törvényben, a törvény szövegében ezt nem is betűzzük ki egész pontosan, de hiszen nekünk, törvényhozóknak jó tudatában lenni annak, hogy a törvény alkalmazásakor olyan kérdések vetődhetnek fel, amikor majd az alkalmazó - legyen az a munkaadó vagy bíróság, vagy közvetítő -, amikor ők majd szeretnék tudni, kíváncsiak arra, hogy mi is volt a törvényalkotó gondolata akkor, amikor a törvényt kontemplálta, mérlegelte és elhatározta.

Nos itt, ennek a törvényalkotónak, nekem az a gondolatom - ahogy már előbb is elmondtam -, hogy a tisztességes eltávozás és a túlképzés gondolata valamilyen formában értékelődjék. Ebből a szempontból, ilyen meggondolás alapján nyújtottam be módosító javaslatot, hogy vagy adókedvezmény formájában, vagy valamilyen más ösztönzővel kövezzük az útját annak a folyamatnak, hogy az így eltávozó személy megtalálja helyét a magánszektorban, elsősorban a magánszektorban, és úgy érezze, hogy a társadalomnak hasznos része; és valóban mérhető is legyen munkabérben vagy GDP-termelésben, hogy valóban a személy nem fölösleges, hanem alkotó. Tehát nincs túlképzés. Azért, mert valaki valamilyen munkából más munkahelyre kerül át, az, amit korábban végzett, az a tapasztalat, az az iskolázottság igenis érvényes.

Ma már gyakran mondjuk azt, hogy úgy iskolázzunk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) embereket, hogy életük során akár három-négy pályára is alkalmasak legyenek. Szeretném, ha ez a gondolat megjelenne ebben a törvényben és ennek az alkalmazásában.

Köszönöm, elnök úr.

Forrás: parlament.hu