DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Frakcióvezető Úr! Ön már többször bebizonyította, hogy a számokkal hadilábon áll, de úgy látom, hogy a tényekkel is. Ezt szomorúan állapítom meg. Egyébként is, az önök frakciójában ez nem túl ritka dolog. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyelld magad!) Amikor közeledünk a választáshoz, népszavazáshoz, akkor úgy látszik, hogy ez a veszély halmozódik, és ennek nem tudnak ellenállni.

Először is néhány dolog, amit ön volt szíves itt állítani. Az egyik az adók kérdése. A kormány javaslatára az Országgyűlés döntött a jövő évi adótörvények módosításáról, amelyek jelentősen csökkentik az adóterheket. Az összes adóterhelés a bruttó hazai termékből 0,5 százalékponttal csökken, lényegesen kevesebb adót fizetnek ezért az emberek. A személyi jövedelemadó 2 százalékponttal csökken, ez igen jelentős különbség, erről elfeledkezni nem szabad. Ön fölvetette a nyugdíjemelés kérdését. Először is, a számok világában nem mindig sikerül eligazodnia, ez egyébként nem baj, csak ha lenne kedves az adatokat megjegyezni: a 6,3 százalékos nyugdíjemelés bekövetkezik jövő év január 1-jén, és ezen felül a nyugdíjak még 2 százalékkal emelkednek az év folyamán. Ez összesen, az év egészében 8,3 százalékos nyugdíjemelést jelent. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Tehát még egyszer, hogy a számokkal ne álljunk hadilábon (Közbeszólás az MSZP soraiból: Jegyezd meg!): 6,25 helyett nem 6,3 százalékkal, hanem 8,3 százalékkal emelkednek a nyugdíjak. Egyébként pedig a jövő évben a fogyasztói árak 4,5 százalékkal fognak nőni várhatóan. Ezt nemcsak mi mondjuk, hanem a jegybank is körülbelül így látja. Ez azt jelenti, hogy a jövő évben, 2005-ben a nyugdíjak vásárlóértéke 4 százalékkal fog nőni. (Taps az MSZP soraiban.) Ezért nemcsak egy sóskiflit lehet kapni, hanem sokkal többet, csak vigyázni kell, mert a vérnyomásra káros lehet, ha ennyi sót eszik valaki, mint ahány kiflit ön gondol.

Még valami, ami nagyon lényeges nyugdíjügyben, hogy a kormány pontos választ adott-e vagy nem. Ön volt szíves lobogtatni már tegnap egy olyan papírt, ami azt állítja, hogy a magyar-román relációban a nyugdíjak kifizetéséről megegyeztünk volna. Nem, tisztelt frakcióvezető úr, nem erről van szó! Ön valótlanságot állít. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Hazudik.) Itt vehemensebb képviselők egy másik, népszerű kifejezést használnak; azt hiszem, hogy ez sem áll távol a valóságtól (Nagy zaj. - Az elnök csenget.), ahogy itt kiigazítottak engem mögöttem.

Miről van ugyanis szó? Egy olyan szerződés van érvényben Magyarország és Románia között, 1961-ben köttetett, ezt területi elvnek nevezik a zsargonban, ami azt jelenti, hogy minden ország azoknak az állampolgároknak fizeti a nyugdíjat, akik a területén élnek, függetlenül attól, hogy hol szerezték a nyugdíjjogosultságot. Ennek az a lényege, '61-ben nagyon kevesen váltottak országot, kevesen költöztek a másik országba, ez volt a legegyszerűbb, egy ilyen módszert alkalmazni. Természetesen ezt a magyar fél fölvetette már régen, hiszen csak ebben az évben ez a szerződés nekünk 19 milliárd forintunkba került. (Dr. Áder János: Ki kötötte a szerződést?) 19 milliárdnyi nyugdíjat fizettünk ki.

Még egyszer mondom, mert tudom, hogy a számokkal bajban vagyunk, 19 milliárd forintot évente. Természetesen erről a szerződésmódosításról mi tárgyalunk, nem két éve, ahogy frakcióvezető úr emlékszik rá, talán nem véletlen, hogy itt is a számot tetszett eltéveszteni: hat éve folyik a tárgyalás. De jogállamban élünk, mint tetszenek tudni, vagy legalábbis remélem, ezért csak kétoldalú lehet egy szerződés módosítása. (Németh Zsolt: Nem igaz.) A román fél egyelőre ehhez nem járult hozzá, hiszen amíg nem tagja az Európai Uniónak, addig világos, hogy neki nem sürgős a dolog. (Németh Zsolt: Egyoldalúan felmondható.) Tehát itt arról van szó, hogy mi hiába szeretnénk ezen változtatni, egyoldalúan ezt nem lehet megtenni. Úgyhogy ezért, tisztelt képviselő úr, tisztelt frakcióvezető úr, amíg ez a szerződés hatályban van, addig ez ránk nézve kötelezettséget jelent.

(13.30)

Vagyis az idén 19 milliárdot, jövőre több mint 20 milliárdot, és ha változna a helyzet, és több nyugdíjas jönne át (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Romániából, ez akár nagyságrenddel is megnövekedhet.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Forrás: parlament.hu