DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én ugyanonnan indulnék ki, abból a pontból indulnék ki, amivel Szekeres Imre képviselőtársunk kezdte hozzászólását, jelesül, hogy Magyarország a világon a második helyezett az egy főre jutó Nobel-díjasok számában. Hozzátehetünk ehhez még egy adatot: Magyarország világelső abban, hogy egymillió dollár ráfordításból mennyi hivatkozott tudományos publikációt tud kitermelni. Vagyis a kutatásban, az új ismeretek gyarapításában, ha kicsit profánabb akarok lenni, az emberi kíváncsiság kielégítésében, amely a legfőbb tudományos mozgatórugó, úgy tűnik, Magyarország igen hatékonyan, a magyar tudósok, a magyar kutatók igen hatékonyan működnek.

Természetesen alapkutatásokra, természetesen publikációkra szükség van, Molnár Albert képviselőtársam sem azt mondta, hogy nincs szükség publikációkra. Ő azt mondta - és azt hiszem, itt van a dolog kulcsa -, hogy az igazi kérdés tulajdonképpen a következő: miért van az, hogy miközben ennyi Nobel-díjasunk van, ezeknek a Nobel-díjasoknak a tudományos eredményei a világon mindenütt előbb hasznosulnak, mint Magyarországon? Miért van az, hogy a jó minőségű tudományos publikációkat Magyarország állítja elő a leghatékonyabban, ám az ezekből a tudományos eredményekből kinyerhető gazdasági előnyökben Magyarország bizony a sor végén kullog?

Ha összehasonlítjuk azt, hogy egy tudományos felismerésből, egy dokumentált, alátámasztott, kísérletekkel alátámasztott tudományos felismerésből mennyi időn belül válik gazdasági haszonnal kecsegtető vállalkozás az Egyesült Államokban, és mennyi idő alatt válik Magyarországon, akkor nagyságrendnyi különbségeket tapasztalunk, tisztelt képviselőtársaim. És azt gondolom, hogy itt van a kutya elásva. Nem az a kérdés, hogy túl sokat vagy túl keveset fordítunk-e alapkutatásra. Szerintem egyébként nemhogy túl sokat fordítanánk, túl keveset fordítunk. Az az igazi probléma, hogy még ehhez a kevéshez képest is rendkívül keveset fordít a magyar gazdaság, fordítanak a magyar gazdasági szereplők arra, hogy az így felismert tudományos igazságokat, az így megismert törvényeket alkalmazva gazdasági haszonra, gazdasági előnyre, gazdasági haladásra tegyenek szert.

Ez az igazi probléma, tisztelt képviselőtársaim, és én azt gondolom, hogy ennek szerkezeti okai vannak, sajnos a magyar gazdaságba beépült szerkezeti okai. Következésképpen pusztán ráolvasással ezen nem lehet segíteni, pusztán azzal, hogy többször elmondjuk, hogy jobban kéne hasznosulniuk a tudományos eredményeknek, ezen nem lehet segíteni. Sőt, azzal sem lehet segíteni - Herényi Károly képviselő úrnak mondom -, hogy előírjuk, hogy tudományos kutatásra, vagy kutatásra és fejlesztésre, vagy innovációra az éves költségvetés vagy a GDP hány százalékát kívánjuk fordítani. Sajnos, ez egy olyan tévképzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezzel valamit el lehet érni, hogy igen, a GDP 3 százalékát el kellene költeni K+F-re, a GDP 5 százalékát el kellene költeni közoktatásra, a GDP 2 százalékát el kellene költeni felsőoktatásra, a GDP-nek Isten tudja, hány százalékát kéne költeni egészségügyre.

Azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a leghatalmasabb GDP is csak száz százalékból áll, és ha különféle szaktörvényekben ezeket a százalékokat bebetonozzuk, akkor nagyon hamar eljutunk a százig, és attól a pillanattól kezdve persze kényelmes a helyzetünk, mert nincs szükség pénzügyminiszterre, csak egy könyvelőre, és nincs szükség a tisztelt Házra sem ahhoz, hogy költségvetést alkosson, hiszen az éves GDP-t egyszerűen csak ezeknek a százalékoknak az arányában szét kéne osztani. Nem hiszem, hogy ez vinne előre, tisztelt képviselőtársaim. Azt gondolom, hogy a törvényjavaslat azokon a pontokon támadja meg a magyarországi struktúrát, amely pontokon elakad a tudományos eredmények gyakorlati, gazdasági alkalmazása.

Nagyon fontos intézkedés a törvényjavaslatban, hogy a kutatás-fejlesztés és a technológiai innováció finanszírozására vonatkozó intézkedések között végre, oly hosszú idő után megjelenik annak lehetősége, hogy az államháztartási törvény általános gyakorlatával ellentétben egy tudományos kutatást nem 1/12-enként kell finanszírozni, hogy tudniillik minden hónapban a pályázatban megítélt összeg 1/12-ét kell folyósítani. Tudniillik a tudományos kutatás sajnos úgy működik, hogy az elején elköltjük az erre szánt összeg 80-85 százalékát, amikor beszerezzük hozzá a műszereket, a gépeket, az anyagokat, a tudom is én, micsodákat, és attól kezdve már csak a kutató ebédjét meg vacsoráját kell finanszírozni, esetleg a kutatáshoz használt laboratórium bérleti költségét kell finanszírozni az összegből. Tehát semmit nem lehet kezdeni egy olyan pályázattal, amelyben három évre adunk, és 36 egyenlő részletben fogjuk a pályázatra odaítélt pénzt folyósítani. Ugyancsak a probléma lényegét ragadja meg a törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely a tudományos kutatóhelyek mozgásterét bővíti saját maguk tudományos eredményeinek gazdasági hasznosításában és annak visszaforgatásában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, dőreség lenne tagadni, hogy leghatékonyabban, ha nem is bizonyosan, de valószínűleg leghatékonyabban az tud a tudományos kutatás eredményével élni és abból valami gyakorlatilag használhatót csinálni, aki azt létrehozta. Következésképpen, ha magát a kutatóhelyet és a kutatóhelyen alkalmazott közalkalmazottat megkínáljuk azzal a lehetőséggel, hogy a saját maga által elért tudományos eredmény hasznosítását megszervezze, hasznosulásában részt vegyen és abból anyagilag profitáljon, akkor ezzel egy olyan ösztönzőt iktatunk be az érdekeltségi rendszerbe, ami hatékonyan segítheti elő annak a problémának a megoldását, amiről az imént beszéltem.

Ugyancsak fontosnak tartom a törvényjavaslatnak az innováció emberi erőforrásaival, a belföldi és nemzetközi szakemberáramlás és szakembercsere támogatásával kapcsolatos részleteit, hogy tudniillik a magyar szakemberek, a magyar tudósok, a magyar mérnökök, a magyar fejlesztők nemzetközi gyakorlatot sajátíthassanak el, kapcsolódjanak bele személyükben is abba a nemzetközi vérkeringésbe, amit a tudomány, a kutatás-fejlesztés, az innováció jelent, és hogy Magyarországon a magyarországi kutatóhelyek, fejlesztő helyek, a magyarországi fejlesztő gazdasági vállalkozások hasznosítsák azoknak a külföldi szakembereknek a tudását, és a törvényjavaslat finanszírozná, hogy Magyarországra jöjjenek kutatni, Magyarországra jöjjenek fejleszteni, Magyarországra jöjjenek tudásukat kifejteni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

(19.10)

Forrás: parlament.hu