FONT SÁNDOR (független): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! November 3-án Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr is részt vett azon az emlékülésen, a magyar tudomány ünnepe 2004. évi rendezvénysorozatának ünnepségén, ahol Vizi E. Szilveszter tartott előadást. Ennek fényében nagyon érdekes a most beterjesztett törvénytervezet, illetve hogy mit is tett az elmúlt időszakban a kormány a kutatás-fejlesztés, az innováció, az új tudományok gyakorlati használhatósága érdekében.

Vizi E. Szilveszter szerintem nagyon visszafogott volt, amikor a következőket nyilatkozta. Elmondta, az internetes honlapon is megtalálható: “2002-ben még a nemzeti jövedelem 1,01 százaléka jutott a kutatás-fejlesztés támogatására, 2003-ban már csak 0,93 százalék, az EU-átlag ugyanekkor 1,8 százalék. A költségvetési elvonások növekednek a tudásipar utánpótlását biztosító felsőoktatás területén is, az OTKA-támogatás csökkent. Magyarországon ezer munkavállalóra feleannyi K+F dolgozó jut, mint az EU-ban. Ebben az évben augusztus végéig a nemzeti kutatás-fejlesztési programban megítélt támogatásoknak csak 4 százaléka került átutalásra. A bejelentett magyar szabadalmak száma sajnos egyre kevesebb. Ez a helyzet nehezen elfogadható egy olyan országban, amely híres a szürkeállományáról.ö

Itt a kormányoldal is többször megemlítette az Európai Uniót, abba való beilleszkedésünket, az Európai Unió fő célkitűzését mint olyan gazdasági tömörülését, amely lélekszámban második Kína és India után, hogy akkor hogyan tovább. Ebben látszik, hogy európai mértékben messzemenőleg alulreprezentált sajnálatos módon a gazdasági háttere a kutatás-fejlesztésnek, habár a tudományos szinten mégis kiemelkedő eredményeink vannak. Elnök úr ott felsorolt jó néhány nevet, akik különösen fontos nemzetközi tudományos intézetek, egyesületek, társaságok vezető funkcióiban töltenek be magas tisztségeket.

Megjegyzi, hogy alapvető igényünk a mindenkori magyar kormánytól, hogy olyan jogi, törvényi, erkölcsi légkört teremtsen, amiben érdemes lesz itthon maradni és alkotni, amiben érdemes a gazdaságnak, kis- és középvállalkozásnak, valamint nagyvállalatoknak a K+F-re pénzt költeni. Erről hallhattunk Horváth János képviselőtársam, Lezsák Sándor, Ékes József képviselőtársam hozzászólásában.

De nézzük csak meg, hogy mi történt 2002-ben! Önök kiadtak egy kormányprogramot. Ebben a kormányprogramban - merthogy a papír mindent elbír - nagyon merész ígéretet tettek; hogyan tovább - ezzel a címszóval - tudomány- és technológiapolitikai feladatok. Kezdve egy idézettel, amely a 13. pontban van, önök ezt biztos ismerik, hiszen önök írták: “A 2003-2006. négyéves költségvetési időszakban a kormány közvetlen költségvetési támogatással az európai kutatási programokbeli eredményesség fokozásának elősegítésével és közvetett gazdasági és tudománypolitikai ösztönzőkkel biztosítja a magyarországi felhasználású K+F-ráfordítások egyenletes növekedését.ö

Mi történt ugyanebben a pillanatban, mikor önök kiadták ezt a kormányprogramot, majd benyújtották az első, tehát a 2003. évre vonatkozó költségvetési elképzeléseiket? Az történt, hogy a kutatás-fejlesztést, amely addig 12 százalékos áfával volt terhelve, önök a 25 százalékos áfakörbe sorolták be, azaz dupla akkora adót vetettek ki rá. Magyarul, itt is érvényesült az a jól ismert technológia, miszerint egyik kezemmel adok, a másikkal pedig duplán elveszek. Tehát a technológia itt nem a szó szoros értelmében műszaki technológiai fejlesztésről szól, hanem egy kormányzati technológiai fejlesztésről szól, hogy hogyan kell kétszeresen visszavenni a leginkább rászoruló területektől azt a pénzt, amit egyszer nagy látványosságok közepette odaadnak nagy sajtókampány közepette, aztán az év végére kiderül, hogy semmi nincs belőle.

Amiről Lezsák Sándor képviselőtársam szólt, a háttérintézmények. Mit is írtak önök ugyanebben a kormányprogramban? “Létrehozzuk a környezetvédelmi kutatások új működési és szervezési szemléletet megvalósító országos hatósugarú centrumát. A felsőoktatásban, az MTA kutatóintézeti hálózatában, az agrárkutatás intézményeiben, az egészségügyi országos intézetekben és tankórházakban, valamint a közgyűjteményekben jelentősen növeljük a kutatási minőség fenntartásához kapcsolódó dologi forrásokat és a programtámogatási formában célzottan felhasználható forrásokat is. A kutatás-fejlesztési ráfordítások növelésének rendszerében elérjük, hogy a felsőoktatási intézmények költségvetésének átlagában a kutatási-fejlesztési felhasználás a kormányzati ciklus végére meghaladja a 15 százalékot.ö

Nagyon örülnénk neki, ha egyszer önök megkérdeznék ezeket az intézményeket, hogy vajon most hogy állnak az önök kormányprogramjában meghirdetettekhez képest a kutatás-fejlesztés területén. Emellett, amikor grandiózus terveket jelentettek be ugyanennek a bekezdésnek a végén, csak címszavakat olvasok most már tényleg, mert az egész sajnálatos módon - az eltelt két és fél év távlatában azt mondhatjuk nyugodtan - félrevezetése volt a magyar tudományos közéletnek, íme ilyen megjegyzések történtek itt: “Jelentősen bővíti a posztdoktori foglalkoztatás lehetőségét, növeli a Bolyai- és az OTKA-ösztöndíjak rendszerét, a Békéssy-ösztöndíjat.ö

Mi is történt ezenközben tavaly és az idén benyújtott költségvetésben? Lezsák Sándor képviselőtársammal több módosító indítványt nyújtottunk be, hogy az egyetemi tanárok fizetését hogyan módosítsuk; hogy a Széchenyi-ösztöndíjakat hogyan módosítsuk; hogy a Békéssy György-ösztöndíjakat hogyan módosítsuk és a Széchenyi professzori ösztöndíjakat hogyan módosítsuk.

Nem tettünk mást, csak azt mondtuk, hogy legalább az infláció mértékével ha lennének szívesek megemelni most ezen tudományos területen nagyon fontosnak számító személyeknek a pénzalapot és a további kutatói életben való itt-tartást, mert itt sokan elmondták, milyen veszélye van annak, ha külföldre mennek.

Természetesen van egy rettentő fontos része, az ismeretanyag megszerzése, csak utána azt szeretnénk, hogy visszajöjjenek; úgy, mint Ansits Ferenc visszajött a BMW gyár főkonstruktőreként; amikor megalkotta a Common rail harmadikgenerációs dízelmotort, hazajött Magyarországra. De ő a ritka kivételek közé tartozik, mondhatnám, hobbiból megengedhette magának, hogy ő már hazajön. Ő már nem szorult rá az abbéli nagyon nagy anyagi támogatásbeli különbségből, amit önök nem akarnak megengedni... - máshol pedig nagy örömmel várják ezeket a magyar kutatókat.

(20.10)

Aztán csak címszavakban: lényegesen egyszerűsítjük a külföldi állampolgárok kutatási-fejlesztési célú magyarországi munkavállalását, a Marie Curie-ösztöndíjat, továbbfejlesztjük a Szent-Györgyi Albert-ösztöndíjakat, hadd ne soroljam, unalmas, de ezt mind önök írták le.

S ami utána a csúcs: a jelenlegi kormány, a Gyurcsány-kormány kiadta az 1.0-snak a 2.0-s változatát, szintén kormányprogram címén, de ebben egyetlenegy mondat, egyetlenegy betű sem szól arról, amiről most önök nagyon nagy érzülettel, talán világmegváltó módon szeretnék bemutatni, hogy ez a törvény, na, ez majd helyre tesz mindent, amit önök eddig elmulasztottak. Sajnálatos módon azonban a Gyurcsány-kormány programjában elfelejtettek erről egyetlenegy szót is írni.

No, ezért mondjuk azt, hogy önök szerint a papír mindent elbír, szerintünk meg a valóságot kellene megnézni, azt, hogy igazából mi történt a két és fél év alatt. Ha összevetjük azt, hogy a papír mit bír el, és a valóságban mi van, akkor azt látjuk, hogy a kettő között sajnos ég és föld a különbség. Ezért roppant nagy óvatossággal fogadunk most már minden olyan előterjesztést, amelyben megdicsérjük a kutatóinkat, a háttérintézményeinket, és próbáljuk őket buzdítani, hogy csak így tovább, de közben alantas módon végérvényesen elszívunk tőlük minden forráslehetőséget.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

Forrás: parlament.hu