IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Államtitkár Urak! Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai vitában sokféle szempontból hallhattunk az innovációról és a kutatás-fejlesztésről. Azt hiszem, egy dolog mindkét oldalban közös, hogy mindenki féltő gonddal próbál beszélni egy olyan lehetséges jövőről, amelyért a jelenben keveset teszünk.

Mire gondolok? Ha valaki végighallgatta a elmúlt közel két óra vitáját, az láthatja, hogy azok a számadatok, amelyek az Állami Számvevőszék jelentésében szerepelnek, illetve amelyeket az előttem szóló képviselők elmondtak, sajnos nem a legpozitívabb képet rajzolják elénk. Azért mégis vannak olyan kis morzsák, amelyek az elmúlt időszakban pozitívumot mutathatnak fel. Például magunk is örülhetnénk annak, hogy ez a törvény megszületik. Osztom azoknak a képviselőknek a véleményét, akik azt mondják, jó, hogy létrejön egy kutatási alap, egy Innovációs Alap létrejött, de azért nyilván szerencsésebb lett volna, ha először stratégiai szinten kerül ez átgondolásra.

Történtek olyan kezdeményezések, amelyek a különböző területeken megpróbálják meghatározni az innovációs stratégiákat. Mindannyian tudjuk, hogy öt-hat-nyolc évvel ezelőtt már készítettünk regionális innovációs stratégiákat az országban azért, hogy az uniós források elnyerésére majd valamilyen módon megteremtsük a hazai feltételeket is. Ez az, amit a mostani hozzászólásomban szeretnék kiemelni, nevezetesen azt a regionális vetületet, ami erőteljesen hiányzik a mostani törvényjavaslatból. Bár a bevezetésben is, a 25. §-ban és a 27. § (1) bekezdésében is nagyon talányosan megemlítik, hogy a 26. §-ban megjelölt szolgáltatásokat úgy kell fejleszteni, hogy azok az igénybe vevők számára a saját régiójukban elérhetők legyenek. A (2) bekezdés megpróbálja valamilyen módon bekapcsolni azt az intézményhálózatot is, aminek a kiépítését az Európai Unió megköveteli tőlünk: a regionális fejlesztési tanácsok gondoskodnak arról, hogy a regionális fejlesztési ügynökségek vagy a régióban működő más szervezetek alkalmasak legyenek regionális innovációs funkciók kifejlesztésére és az e körbe tartozó tevékenységek koordinálására, beleértve a szolgáltatást nyújtó szervezetek hálózatszerű együttműködésének elősegítését is. Ez azt jelenthetné, hogy odafigyelünk a régiókra. A korábbi vitában Szekeres Imre nagyon lelkesen elárulta, hogy a felosztható innovációs pénzek jó része, nevezetesen egynegyede majd a régiókban kerülhet felhasználásra. Kérdés, ez úgy történik-e, ahogyan sok regionális alapnál látjuk, hogy valójában egy minisztériumi döntés áll a régiók függetlennek mondott elhatározása mögött.

Az innováció a Nyugat-Dunántúlon is komoly múlttal bírhat, hiszen minden fejlesztési programban megjelenik, hogy kiemelt stratégiaként kell kezelni az innovációt. A Nyugat-Dunántúl olyan régió, amelynek a gazdasági fejlődéséről mindig pozitívan beszélünk, és mondhatjuk, hogy az országban a második legjobban fejlődő régió a nyugat-dunántúli. Igen ám, de ha megnézzük a gazdasági fejlettséget, az egy főre jutó GDP-t és a régióban az innovációra fordított pénzeket, akkor azt láthatjuk, hogy a nyugat-dunántúli régió - és ez az a szemlélet, amit egy kicsit hiányolok az innovációs stratégia kialakításában és a törvényben is - az innováció tekintetében kimondottan hátrányos helyzetű. Az előbbiekben Ivanics képviselőtársam és névrokonom megemlítette, hogy az Unió ráfordításának mi milyen töredékét fordítjuk kutatás-fejlesztésre. Ez 22 százalékban a felhasználható pénzeszközöket jelenti, és a nyugat-európai létszámhoz képest a magyar kutatók létszáma mindössze 53 százalékos. Nos, a nyugat-dunántúli régió hátrányos helyzeténél fogva még rosszabb helyzetben van, hiszen a magyarországi átlagnak csupán a 44,8 százalékát mondhatja a 10 ezer főre jutó kutatók számában. Ez olyan disszonancia, amely a gazdasági fejlettség és az innovációs lehetőségek, a kutatás-fejlesztés között van, ami a nyugat-dunántúli régió gazdaságfejlesztési elképzeléseit jelentős módon árnyalja. Pedig kezdeményezések vannak, a fejlesztési tanács már megalakulása óta többször foglalkozott ezzel a kérdéssel, és a regionális innovációs stratégia megalakításával is próbál lépéseket tenni. De ha nincs hozzá központi forrás, akkor bizony meglehetősen nehéz a helyzet.

A regionális fejlesztési tanács nemrégiben határozott arról, hogy beadja pályázatát a Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatal pályázati kiírására, amely regionális információs ügynökség létrehozását tervezi. Erre szükség is van, hiszen a nyugat-dunántúli régióban a működő gazdasági vállalkozások az országos átlag alatt foglalkoznak innovációs tevékenységgel. Azt is megemlíthetjük itt, hogy a nyugat-dunántúli régió - Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyéket tekintve - hátrányos helyzetűségét abban is mutatja, hogy az egyetemi kutatóközpontok nem nálunk találhatók, azaz a szegedi, a debreceni, a pécsi vagy a budapesti kutatóközpontokhoz fogható kutatási hely nincs a nyugat-dunántúli régióban. És ezt a régiót nevezzük egyébként magyarországi viszonyok között nagyon fejlettnek.

A fő problémánk az, hogy a jelenlegi törvényjavaslatban sem látható és az eddigi tevékenységekben sem érezhető, hogy ezt a területi egyenlőtlenséget megpróbálnánk csökkenteni, és megpróbálnánk a gazdasági fejlődés lehetőségeihez igazítani a kutatás-fejlesztés támogatását. A törvény 2. §-a kimondja, hogy az állam a piaci versenyt nem torzító módon támogatja a kutatás-fejlesztést és az innovációs tevékenységeket, ez azonban a nyugat-dunántúli régióban nem vigasz, hiszen azt gondoljuk, szükség lenne arra, hogy valamiféle nagyobb fejlődési irányt mutathassunk. A nyugat-dunántúli régió kezdeményezőkészsége megvan, hiszen a magyarországi klaszterek kialakításánál, a regionális szerveződésben élen jár. Öt olyan klaszterünk van, amely a nyugat-dunántúli régió kezdeményezésére indult el, ezek között szerepel autóipari, elektronikai, sőt faipari is. Azért említem ezeket, mert ezek azok a gazdasági háttérrel rendelkező ágazatok, amelyekben lehetőség lenne kiugrásra.

Azt kérem az Oktatási Minisztériumtól, vagy ha átkerül, a Gazdasági Minisztériumtól - teljesen mindegy, s talán még a kormányoktól függetlenül is meg kívánom szólítani azokat, akik ezzel hivatalosan foglalkoznak ciklusokat átívelően -, figyeljenek oda arra, hogy a regionális egyenlőtlenségek a kutatás-fejlesztési és innovációs háttérben nagyon komolyak, és ez esetlegesen a további gazdasági fejlődésre is hátrányt jelenthet. Mire gondolok? Arra, hogy a gazdasági tevékenységben nagyon fejlettnek mondott nyugat-dunántúli régióban az átlagkereset az országosnak bizony csak 90 százaléka, azaz a szép külcsín mellett ott vannak azok a hátrányos momentumok, amelyek problémát jelenthetnek. Ezért még egyszer kérem, hogy a regionális felhasználást vegyék olyan módon komolyan, hogy ezeket a hátrányokat kiegyenlíthessék.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

Forrás: parlament.hu