DR. DRASKOVICS TIBOR pénzügyminiszter: Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő költségvetés a kormány szándéka és jó meggyőződésem szerint a lehetőségek és az esélyek költségvetése. Lehetőség és esély a fiataloknak arra, hogy az eddiginél könnyebben találjanak maguknak állást, könnyebben találjanak jól fizető, boldogulást jelentő munkát. Esélyt a fiataloknak arra, hogy könnyebben jussanak az első önálló otthonhoz, és immár ebben az otthonban várják születendő gyermekeiket. Esélyt azoknak, akik ötven fölött elhagyni kényszerülnek munkahelyüket, de persze szeretnének visszakerülni a munkaerőpiacra, továbbra is aktív kereső foglalkozást folytatni. Esélyt és lehetőséget a kistelepülésen élő gyermekeknek, hogy színvonalasabb iskolai oktatást kapjanak. (Dr. Pósán László: Ezért zárjátok be az iskolákat!) Esélyt és lehetőséget a vállalkozóknak, hogy terveikhez, elsősorban beruházási terveikhez több támogatást, adókedvezményt kapjanak. (Folyamatos zaj az ellenzéki oldalon.) És persze esélyt a vállalkozóknak arra is, hogy a személyi jövedelemadó csökkentése révén kisebb bruttó béremelés mellett is ösztönözni tudják dolgozóikat. Esélyt és lehetőséget Magyarországnak arra, hogy gyorsabban és kiegyensúlyozottabban fejlődjön.

Az elmúlt öt hétben hosszú és részletes vita folyt a parlamentben. A kormány nevében szeretném megköszönni mindazoknak, azoknak is, akik támogatták és pozitív kritikával illették, s azoknak is, akik vitatták, és éppen elmarasztaló véleményeket fogalmaztak meg. Ez a demokrácia. Egyik legfontosabb közös ügyünkről, a költségvetésről vitatkoztunk, és köszönöm mindazoknak, akik itt a parlamentben hozzászóltak és azoknak is, akik az interneten részt vettek abban a játékban, ami bizony nem kevés tanulsággal szolgált. Nem kevés tanulsággal, mert kiderült, hogy az internetező polgárok igencsak felelősen, sok országgyűlési képviselőnél - ellenzéki képviselőnél - felelősebben vettek részt ebben a vitában.

Érdekesek a tanulságok is. Az derült ki, hogy a játékban részt vevő polgárok többsége lényegében a kormánnyal azonos módon osztaná föl azt a havi nyolcvannégyezer-valahányszáz forintot, ami a következő esztendőben rendelkezésünkre áll. (Dr. Pósán László: Mennyit fizetettetek nekik ezért?) Komolyan feldolgoztuk az elhangzott véleményeket, a benyújtott módosító indítványokat. Nemcsak ezekre a kötetekre gondolok (Mutatja.), hanem azokra a számításokra is, amelyekben mind a kormánypárti, mind az ellenzéki javaslatokat értékeltük. Ennek alapján alakult ki az a támogató lista, amely megítélésem szerint jól kiegészíti a támogatott módosító indítványok révén azt a költségvetést, amelyet a kormány önök elé terjesztett.

A vita tapasztalatai alapján szükséges és illendő, hogy néhány kérdésre visszatérjek; mindenekelőtt az egyik sokat vitatott ügyre, hogyan is kell értékelnünk a magyar gazdaság helyzetét, hol állunk, merre tartunk, milyen kilátásaink vannak. Az elmúlt hónapok gazdasági adatai alapján megerősíthetem, a magyar gazdaság jól teljesít, viszonylag magas növekedési ütem, egészségesebbé váló növekedési szerkezet, csökkenő infláció, növekvő beruházások és exportteljesítmény jellemzi ezt a gazdaságot. Természetesen jó lenne, ha a gazdaságunk ennél jobban teljesítene, ha gyorsabban növekedne, erőteljesebb lépésekkel haladna az egyensúly felé. De hát tudnunk kell, meglehetősen sajátos körülmények közepette fejlődik a gazdaság, egy szükségképpen egyensúlyjavító költségvetés, nagyon erős forintárfolyam, nagyon magas kamatok szorításában értük el ezt a teljesítményt, és bizony ez a feltételrendszer hozzájárult ahhoz, hogy az egyensúlyjavulás a szükségesnél és kívánatosnál láthatóan valamivel kisebb.

Jó kilátások mutatkoznak 2005-re is. Úgy látjuk, hogy változatlanul magas növekedési ütem mellett továbbra is a beruházások és az exportnövekedés jelenti majd a fő húzóerőt, ugyanakkor immár lehetőség van arra, hogy a háztartások fogyasztásának növekedése is hozzájáruljon a gazdasági teljesítmény növekedéséhez.

Milyen költségvetés segíti ezt az egyensúlyőrző pályára álló gazdaságot? Merthogy ez a lényeg, ezt tűztük ki 2004-ben magunk elé, és ez az az irány, amit 2005-ben is folytatnunk kell.

(8.50)

Úgy látom, hogy a költségvetés a támogatásra javasolt módosító indítványokkal együtt megőrzi alapvető jellegét, segíti a gazdasági fejlődést, segíti az új munkahelyek teremtését, az otthonteremtést, segíti azt, hogy a jövedelemelosztásban, a szociálpolitikában jobban érvényesüljön az igazságosság, és közben minden fontos mutatója tekintetében halad a számunkra nagyon fontos euróbevezetési feltételek megteremtésének irányába. Javulni fog az államháztartás egyensúlya a következő évben úgy, hogy közben az államháztartás több levegőt ad a gazdaságnak, ezen keresztül több lehetőséget a vállalkozóknak, és az adócsökkentés révén több jövedelmet a pénztárcában, a bankszámlán az átlagos és az alatt kereső családoknak.

Hogyan élünk 2005-ben? Erről folyt a vita másik jelentős része. Hiába az ellenérvek, a tények egyértelműek: csökkenő infláció, növekvő bérek mellett a bérek vásárlóértéke 3-4 százalékkal nő 2005-ben, és ez azt jelenti, hogy 2002-ben, 2003-ban, 2004-ben és 2005-ben, tehát négy esztendő alatt közel 30 százalékkal nő a bérek vásárlóértéke. (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) 2005 végén egy magyar átlagkeresetből 30 százalékkal több árut és szolgáltatást lehet megvásárolni, mint 2001-ben. (Zaj, közbekiáltások a Fidesz soraiból.)

Ez bizonyára azoknak, akik az ellenzéki padsorokban ülnek - számomra egyébként érthetetlen módon - nem tetszik, de Magyarországnak jó, és ez akkor is közös sikerünk, ha ebből az ellenzék csak kisebb részt vállal magára. És jobban fognak élni a nyugdíjasok is. (Derültség a Fidesz soraiban.) Jobban fognak élni a nyugdíjasok, közel 4 százalékkal nő a nyugdíjak vásárlóértéke részben a rendes emelkedés, részben pedig a plusz egyheti nyugdíj révén. Magyarország tehát jobban él 2005-ben, jobban él, összhangban azzal, ahogyan a gazdasági teljesítmény és a termelékenység javul.

Néhány konkrét kérdésről, ami a vitában nagy hangsúlyt kapott. Az első: 2005-ben, európai uniós tagságunk első teljes esztendejében sok újdonságra kell felkészülnünk. Az egyik, hogy a magyar költségvetés, a hazai finanszírozás sok-sok feladatát átveszi az Európai Unió. Ennek megfelelően a költségvetés természetesen visszavonul onnan, ahova az Európai Unió több pénzt juttat. Ezért félreértésen alapulnak, netán álságosak azok a megjegyzések, hogy, mondjuk, kevesebb jut az agrártámogatásra, kevesebb jut környezetvédelemre, vagy kevesebb jut a kis- és középvállalkozások támogatására. A helyzet éppen ennek az ellenkezője. Az uniós források révén jóval több jut agrártámogatásra, mint ebben az évben, sokkal több jut környezetvédelemre, sokkal több jut kis- és középvállalkozások támogatására. Ők, az itt dolgozó vállalkozások, az itt dolgozó emberek nyertesei a 2005-ös esztendőnek.

A legtöbb szó talán az önkormányzatokról folyt a parlamentben, helyesen, hiszen úgy gondolom, legtöbbünk osztja azt a véleményt, hogy a fontos dolgok helyben történnek. Ott kell segítenünk az önkormányzatoknak, ott kell segítenünk a polgármestereknek ahhoz, hogy jobb életkörülményeket, javuló közszolgáltatásokat tudjanak teremteni a településeken élő polgároknak. Már a benyújtott költségvetés is, még inkább pedig kiegészítve a kormány által támogatásra javasolt módosító indítványokkal, megteremti ennek a feltételeit. Megteremti a jobb közszolgáltatások, a biztonságosabb finanszírozás feltételeit, feltéve, ha az önkormányzatok, a polgármesterek, a településeken élő polgárok erőfeszítéseket tesznek elsősorban a kistérségi társulásokban lévő lehetőségek kihasználásával. Ha a települések összefognak, ha együtt szervezik meg az oktatást, más közszolgáltatások ellátását, lényegesen jobb feltételek között működhetnek, és ebben nem a több pénz a lényeg, nem a nagyobb hatékonyság a lényeg, hanem a színvonalasabb oktatás, a jobb hulladékkezelés, az egészségesebb ivóvíz, mindaz, amit az együttműködés révén az önkormányzatok biztosítani tudnak.

Természetesen fontos az is, hogy a módosító indítványokkal némileg megemelt normatívák révén biztonságosabb a közalkalmazottak jövő évre tervezett 6 százalékos fizetésemelésének finanszírozása. Segíti az önkormányzatok munkáját az is, hogy elindítjuk a települési utak aszfaltozásának programját, szabaduljunk meg végre együtt a kátyúktól, legyenek biztonságosabbak, kátyúmentesebbek a települési utak, és megfogadtuk azt, ami a vitában elhangzott, az erre szolgáló 10 milliárd forintos előirányzat immár felülről nyitottá válik, ha önök ezt ma megszavazzák. Ha van sok jó terv, ha van sok erre szánt önkormányzati forrás, akkor a költségvetés is többel járul hozzá ehhez a fontos feladathoz.

Sokat vitatott ügy volt az autópálya-építés kérdése. A kormány álláspontja világos: be kell hoznunk a korszerű úthálózatban meglévő hatalmas lemaradásunknak jó részét. 2006-ra Miskolcon, Nyíregyházán, Debrecenben, Szegeden, Dunaújvárosban, a Balaton déli végénél ott kell lennie az autópályának. Értem az ellenzék álláspontját, lassítsuk le ezt a programot. A kormány nem így gondolja, a programot késlekedés nélkül folytatni kell, mert enélkül nem tudjuk megnyitni ezeket a régiókat az európai fejlődés előtt, enélkül nem lesz ott több beruházás, több munkahely és jobb élet.

Persze, rövid idő alatt behozni ezt a nagy lemaradást borzasztó pénzbe kerül. Ha a költségvetésből folytatnánk a programot, bizony le kellene mondanunk néhány más fontos célról. Ezért választjuk azt az utat, hogy magántőkéből folytatjuk az autópálya-építési programot, persze idővel ki fogjuk fizetni a beruházás és az üzemeltetés költségét is, de közben már nekünk dolgozik az autópálya, lehetőséget teremt új beruházásokra, új munkahelyek létrehozására. A vitában elhangzottak alapján több pénz lesz nemcsak az autópálya-építésre, hanem azoknak az alsóbbrendű utaknak az építésére és felújítására is, amelyeken a településeket meg lehet közelíteni, amelyeken elérhetők az autópályák.

A vita alapján, az önök indítványai alapján nagyon sok minden változott a költségvetésben, úgy gondolom, előnyére. A kormány jó szívvel támogatta azokat az indítványokat, amelyek a költségvetés alapvető karakterének megváltoztatása nélkül egy-egy célra a lehetőségek keretei között többet kívánnak fordítani. Hangsúlyozom: a lehetőségek keretei között. Nagyon jó lett volna támogatni azokat az egyébként ellenzék oldaláról is érkező indítványokat, amelyek sok fontos célra többet és még többet szerettek volna költeni.

(9.00)

Hozzáteszem, nekem is sok jó javaslatom lenne, hogyan költsünk többet, mondjuk, kisvállalkozások támogatására vagy éppen az otthonteremtésre. A kormány felelőssége meg a kormánypártok felelőssége az, hogy ugyanazt a pénzt ne költsék el háromszor, négyszer, ötször, ahogyan azt egyébként egyes ellenzéki módosító indítványok tették, csak annyit költsünk, amennyinek a fedezete biztosan rendelkezésre áll a költségvetésben.

A kormány ennek az elvnek a szem előtt tartása mellett állította össze támogató indítványát.

Összefoglalva úgy látom, ha önök a kormány által támogatott módosító indítványok megszavazását követően elfogadják majd a jövő évi költségvetést, Magyarország 2005-ben egészségesebben fejlődik, kicsit jobban él és kicsit igazságosabb lesz.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Forrás: parlament.hu