BÁRSONY ANDRÁS külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Nem kívánok visszaélni a Ház alkalmazottainak türelmével, hiszen jószerével ők vannak jelen a képviselő úron, az elnök úron és a jegyzőkön kívül, mégis néhány nagyon rövid megjegyzést kénytelen vagyok megtenni.

Az egyik ilyen megjegyzés, hogy bár nagy figyelemmel hallgattam képviselő úr okfejtését, hogy mi lesz az alkotmányos előírások magyarországi adaptálásával, azt kell azonban mondjam, hogy mindaddig, amíg ez az alkotmányos szerződés hatályba nem lép, addig vannak elfogadott európai uniós normák és szabályok, amelyek nemcsak a csatlakozási szerződésben fogalmazódnak meg, hanem az egész európai direktívarendszer és azok a szabályok, amelyeket a nizzai döntésekként fogalmazunk meg, ma érvényesek Magyarországra, nincs tehát, ha úgy tetszik, üres jogi helyzet. Az pedig, hogy ezeket a szabályokat, amelyeket a mostani alkotmányos szerződésben remélhetőleg a magyar parlament is ratifikálni fog, egyértelműen csak akkor léphetnek hatályba, ha valamennyi tagállam ratifikálja, és ez nem lehet korábbi időpont, mint 2006. Éppen ezért azt gondolom, hogy azok az aggályai, amelyeket megfogalmazott akár jelképekkel kapcsolatban, akár egyébként, ezekre nem az alkotmányos szerződés ratifikálása adja meg az igazi választ, hanem alkalmazni kellene ma is Magyarországon azokat a szabályokat, amelyek egyébként a magyar jogrendszerbe be vannak iktatva. Ezek egyike-másika természetesen majdan módosításra szorul, van közte olyan, amelyik egyébként alkotmányos erejű törvényeket is érinthet majd 2006-ot követően.

Végül pedig engedjen meg egy megjegyzést, ami a kereszténységgel kapcsolatos, és ez összefügg tulajdonképpen a május 9-ével, hiszen logikailag is összekapcsolódik mindaz, amit ön mondott. Május 9-e nem a moszkvai május 9-e, ebben önnek teljesen igaza van, de Robert Schuman nem véletlenül május 9-én tette azt a nyilatkozatát, hanem a katasztrófa, a második világháború lezárásának ötödik évfordulóján azzal, hogy soha többé ne ismétlődjön meg az a katasztrófa, amit a második világháború jelentett Európa népei számára. Ebben az értelemben tehát azt gondolom, hogy van egy történelmi tanulság, amely visszatükröződik ebben az alkotmányban is. Itt utalnék az ön módosító indítványára is, de tágabb értelemben arra a problémára, amit ön a kereszténység - ha úgy tetszik - kiűzetéseként fogalmazott meg az alkotmányos preambulumból. Egy dologban nem osztom a véleményét. Európa történelme valóban összefügg a kereszténység történelmével, de Európa történelmének tagadhatatlanul része mindaz, amit a középkorban, attól egy kicsit korábban, majd azt követően egyik-másik egyház zászlaja alatt, éppen más keresztény vagy keresztyén egyházak vagy felekezetek ellen is elkövettek.

Ez is Európa történelmének öröksége, és én azt gondolom, hogy ennek az európai alkotmánynak nem olyan múltra kell visszautalnia, amelyet sokan, ha úgy tetszik, történelmileg áldozatként is megéltek, hanem egy olyan Európára kell utalni ennek az alkotmánynak, amely egy egységes, elveiben és erkölcsi értékeiben jövőbe mutató Európa képeként fogalmazódik meg. Azt gondolom, hogy ennek a kritériumnak az alkotmányos preambulum megfelel.

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Forrás: parlament.hu